KK BH 1994/220
KK BH 1994/220
1994.04.01.
A volt ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport gesztorának felelőssége a szakcsoport tevékenységével összefüggésben keletkezett tartozásokért. A volt szakcsoport tagjai csak vagyoni hozzájárulásukkal felelnek a szakcsoport tartozásaiért; ez a rendelkezés a társadalombiztosítási követetések behajtására is vonatkozik [26/1981. (IX. 5.) MT r. 11. § (1)-(2) bek.).
Az alperes egészségbiztosítási pénztár az 1989. december 18-án kelt fizetési meghagyással a felperest társadalombiztosítási járulék, késedelmi pótlék, bírság és társadalombiztosítási ellátás megtérülése címén 992 768 Ft megfizetésére kötelezte, mivel a felperes gesztorsága alatt működött és 1989. január hónapban megszűnt U. ipari szakcsoport tevékenységével összefüggésben ilyen összegű kiegyenlítetlen társadalombiztosítási követelés marad.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a szakcsoport tagjai tartoznak felelősséggel a társadalombiztosítási tartozásért, így az alperesnek a szakcsoporti tagokkal szemben kell fellépnie.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperesnek, mint gesztornak a felelőssége a volt szakcsoportja társadalombiztosításijárulék-tartozásáért az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportról szóló 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 11. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján fennáll.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kiegészítve - megállapította, hogy a felperes járulékfizetési kötelezettsége elsődlegesen a peres felek által 1990. május 21-én kötött és jegyzőkönyvbe foglalt egyezség alapján áll fenn.
A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a felek között egyezség nem jött létre, mivel az általuk 1990. május 21-én kötött és jegyzőkönyvbe foglalt egyezség jóváhagyására és határozatba foglalására nem került sor. Az MT rendelet 11. §-ának (1) és (2) bekezdése továbbá egyetemleges kötelezettséget nem keletkeztet, ezért az eljárt bíróságok erre alapított ítélete jogszabálysértő. Mindezek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az MT rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a szakcsoport tagjai csak vagyoni hozzájárulásukkal felelnek a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért. A (2) bekezdés szerint a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért a szövetkezet elsősorban a szakcsoport céljára elkülönítve nyilvántartott vagyonnal, továbbá a szakcsoportnak átengedett vagyoni eszközökkel, az ezt meghaladó tartozásokért egész vagyonával felel. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az MT rendelet 11. §-a alapján a szakcsoport tagjai csak vagyoni hozzájárulásukkal felelnek a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért. Nem sértett ezért jogszabályt az alperes, amikor a felperes fizetési kötelezettségét a szakcsoport tartozásáért megállapította. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi állásponttal, mely szerint a bíróságok a felperes egyetemleges felelősségét az eljárási szabályok megkerülésével állapították meg. A szövetkezet felelősségét a szakcsoport tevékenységével összefüggésben keletkezett tartozásokért az MT rendelet 11. §-a egyértelműen megállapítja. A társadalombiztosítási követelések behajtására vonatkozó szabályok az anyagi jogi felelősségi szabályokat nem ronthatják le, a követeléseket a felelősségi szabályok figyelembevételével lehet behajtani. Az 1989. január hónapban megszűnt szakcsoport kiegyenlítetlen társadalombiztosítási tartozását a gesztor szövetkezet az MT rendelet 11. §-a alapján köteles megfizetni, ezért a megszűnt szakcsoport volt tagjainak egyetemleges felelőssége nem áll fenn. Mivel az alperes által kibocsátott fizetési meghagyás jogszabályt nem sértett, az ügy eldöntési szempontjából nem releváns, hogy a peres felek között 1990. május 21-én létrejött-e egyezség. A másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem tartja szükségesnek a másodfokú ítélet indokolásában az egyességgel kapcsolatban kifejtett jogi álláspont felülvizsgálatát.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 711/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás