KK BH 1994/221
KK BH 1994/221
1994.04.01.
Mind anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással kérhető a jogerős ítélet felülvizsgálata; nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja [Pp. 270. § (1) bek.].
Az 1978. április 7. napjától nyugdíjas felperes szolgálati idejét az eljáró társadalombiztosítási szervek 31 év 34 napban állapították meg. A felperes 1990. és 1991. évben további szolgálati időként kérte elismerni az 1950. január 11. napjától 1960. december 31. napjáig terjedő időszakot, mivel állítása szerint ebben az időszakban a s.-i községi tanácsnál mezőgazdászként dolgozott. Az alperes az 1990. december 20-án és az 1992. január 31-én hozott azonos számú határozataival a felperes felszólalását elutasította. A felperes keresetében az alperes határozatainak megváltoztatását és az igénybejelentésében megjelölt időnek szolgálati időként való elismerését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait megváltoztatta, és a felperesnek 1951-től 1956-ig 2 év 350 nap szolgálati időt, így összesen 34 év 19 nap szolgálati időt állapított meg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes - jogszabálysértésre hivatkozva - a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a szolgálati idő megállapításánál tévedtek az eljárt bíróságok, mivel munkakönyvi bejegyzéssel igazolta, hogy 1950. január 1-jétől 1957. február 20-ig munkaviszonyban állt a tanácsnál mezőgazdászi munkakörben. A munkakönyv közokirat, így a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítja a benne feltüntetett adatok és tények valódiságát. Kérte ezért a munkakönyvében feltüntetett időt szolgálati időnek elismerni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint a munkakönyvbe a jelzett időszak utólagosan került bejegyzésre, így az hitelt érdemlő egykorú okiratként nem fogadható el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes álláspontja szerint azért jogszabálysértő a megyei bíróság jogerős ítélete, mivel a közokirattal - munkakönyvvel - igazolt munkaviszonyát szolgálati időként nem fogadta el, ezzel megsértette a Pp. 195. §-ának (1) bekezdését. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése értelmében a közokirat valóban bizonyítja a benne foglalt adatok és tények valóságát, a (3) bekezdés alapján azonban ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van. A Pp. 195. §-ának (4) bekezdése szerint pedig a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig kell valódinak tekinteni. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a fele előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas. A perben eljárt elsőfokú bíróság a tényállás felderítésére széles körű eljárást folytatott le. Megvizsgálta a rendelkezésre álló okiratokat, ismételten meghallgatta a társadalombiztosítási szerv eljárása során meghallgatott tanút, és a tényállást a felek előadásának, valamint a felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat újból értékelte és a helyes tényállás felderítésénél figyelembe vette a bizonyítékokban kétségkívül fellelhető ellentmondásokat is. A másodfokú bíróság eljárása tehát megfelelt a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet tehát eljárási szabályba nem ütközik.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a fentieken túl a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ha azonban olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kitért arra is, hogy észlelte a felperes által jelzett ellentmondásokat a becsatol iratokban, a bizonyítékokat azonban összességében mérlegelve meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában, fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 729/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás