PK BH 1994/23
PK BH 1994/23
1994.01.01.
Az engedményezés szabályainak alkalmazása a szerzői díj iránt érvényesített igény elbírálása körében [Ptk. 328. §; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 8. § (1) bek., 28. § (2) bek., 31. § (1) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 24. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 9772 forint szerzői díjat. Ítéletének indokolása szerint a kézirat átadása után a szerzői díj esedékessé vált. A könyvkiadó vállalat alperes a fordítást átadta az E. Nyomda Kiadói Kft.-nek, aki a művet meg is jelentette, de ez a kiadó sem fizette meg a szerzői díjat. A szerzői jogról szóló I969. évi III. törvény (Szjt.) 31. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes volt köteles a szerzői jogdíjat megfizetni. Jogosult volt az alperes a kiadói jogát, mint vagyoni jogát más kiadóra engedményezni, de erről a felperest nem értesítette, így a szerzői díjért továbbra is köteles helytállni.
Az elsőfokú ítélet rendelkező része ellen a felek nem fellebbeztek, e részében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet nem érintette. Az ítélet indokolása ellen az alperes fellebbezett. Az elsőfokú ítélet indokolását annyiban kérte megváltoztatni, hogy a felperes tudott fordításának az E. Nyomda Kiadói Kft. részére történt átadásáról, az új kiadóval felvette a kapcsolatot. Ennek alapján - álláspontja szerint - a fordítói díj és járulékai, valamint a költség megfizetésére elsődlegesen az E. Nyomda Kiadói Kft. köteles és csak másodlagosan az alperes.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
Az Szjt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint a kiadói szerződés alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. A kiadói szerződéssel mind a kiadó, mind pedig a szerző vagyoni jogokat szerez, de a szerződés érinti a szerzőnek személyhez fűződő jogait is, mert a kiadás művének nyilvánosságra hozatalát eredményezi, és az Szjt. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a szerző határoz afelől, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. A kiadói szerződésre a kötelmi jog általános szabályai irányadóak, azokban a kérdésekben, amelyeket az Szjt. nem szabályoz (Szjt. 3. §). A per adatai szerint az alperes kiadási jogát más kiadóra engedményezte. A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezheti). Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyeknek engedményezését jogszabály kizárja. Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell, a kötelezett az értékesítéséig jogosult az engedményezőnek teljesíteni [Ptk. 328. § (1)-(2) bekezdése]. A felhasználási szerződések körébe tartozó kiadói szerződésre pedig alkalmazni kell az Szjt. 28. §-ának (2) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy a felhasználó - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - jogait csak a szerző beleegyezésével ruházhatja át. Ez alól az általános szabály alól kivételt az Szjt. végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 24. §-a állapít meg, amely szerint hatósági rendelkezés alapján a kiadó jogai - a szerződés tartama alatt - a szerző beleegyezése nélkül átszállnak más kiadóra, ha azt a kiadó feladatkörének (a vállalat tevékenységi körének) módosulása indokolja. Az átszállásról a szerzőt értesíteni kell. A perbeli esetben ez a kivétel nem állott fenn.
Az elsőfokú ítélet második oldalának harmadik bekezdésében foglalt téves megállapításával szemben - a felperesnek az alpereshez intézett 1991. szeptember 19-i leveléből kitűnően megállapítható: az alperes értesült arról, hogy „a könyv ügye az E. Nyomda kezében van”. Ez a körülmény megalapozza az elsőfokú ítélet indokolásának e keretek közötti megváltoztatását, nem ad azonban alapot az indokolásnak oly módon történő további megváltoztatására, hogy elsődlegesen az engedményes vállalat és másodlagosan az alperes köteles díjfizetésre. Az engedményezés érvényességéhez ugyanis nem volt elegendő a felperesnek az alperes részéről történt értesítése, ehhez - a fentebb idézett jogszabály értelmében - a felperes beleegyezése lett volna szükséges, és ezen túlmenően az alperes díjfizetési kötelezettsége akkor szűnhetett volna meg, ha az engedményes átvállalja a díjfizetési kötelezettséget, a felperes beleegyezésével. A per adatai szerint ez nem történt meg, az pedig nem a pernek a tárgya, hogy az engedményező és az engedményes egymás közötti jogviszonyában ki köteles viselni a szerzői díjat.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéleti indokolásának fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben úgy változtatta meg, hogy a felperes tudott fordításának az E. Nyomda Kiadó Kft. részére történő átadásáról. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 080/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás