BK BH 1994/230
BK BH 1994/230
1994.05.01.
A szolgálati közeg elleni erőszak bűntettével bűnhalmazatban a szolgálati tekintély megsértésének bűntette is megvalósul, ha a katona a rendészeti járőr sorállományú tagjaival szembeni tettleges ellenállás mellett a járőr tiszti rendfokozatú parancsnokára a tekintélyt sértő kijelentéseket tesz [Btk. 12. § (1) bek., 45. § (2) bek., 127. § (1) bek., 136. § (1) bek., 355. § (1) bek. b) pont, 356. § (1) bek. b) pont és (2) bek., BK 138. sz.]
A megyei bíróság katonai tanácsa a főtörzsőrmester vádlottat 2 rendbeli szolgálati közeg elleni erőszak bűntette miatt halmazati büntetésül önálló büntetésként lefokozásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott 1983 óta hivatásos katona, akinek a beosztása váltásparancsnok. Szolgálati ideje alatt három esetben kapott dicséretet, több alkalommal volt fenyítve. Két kiskorú gyermeke van, mindketten tartós betegségben szenvednek.
A főtörzsőrmester vádlott 1993. május 20-án, miután a szolgálati feladatait befejezte, a Volán pályaudvarról a lakására kívánt utazni. Az autóbuszra várva szeszes italt fogyasztott és ittas állapotba került, melyet a polgári személyek is észleltek.
Ebben az időben - kb. 20 órakor - ért a helyőrségi rendészeti járőre a hadnagyi rendfokozatban levő járőrparancsnok vezetésével a pályaudvarra. A Volán-pályaudvar forgalmi szolgálattevője arról tájékoztatta a járőrparancsnokot, hogy a pályaudvaron tartózkodik egy olyan hivatásos katona, aki olyan állapotban van, hogy jobb lenne, ha elvinnék onnan.
A járőrparancsnok a két sorállományú járőrtárs kíséretében a vádlotthoz lépett és először igyekezett vele közvetlen hangon szót érteni, ez azonban nem vezetett eredményre. A hadnagy látásból ismerte a vádlottat és tudta azt, hogy a vádlott századparancsnok-helyettese - mint az ügyeletes tiszt - szolgálatot lát el a laktanyában. Annak érdekében, hogy tájékozódjék, felhívta távbeszélőn az ezred ügyeleti szolgálatát. A századparancsnok, értesülve a vádlott állapotáról, úgy rendelkezett, hogy vigyék őt be a laktanyába.
A járőrparancsnok ezek után eldöntötte, hogy a járőr-utasítás értelmében előállítja a súlyosan ittas állapotban levő vádlottat, ezért közölte vele, hogy a laktanyába előállítja. A vádlott nem akart a laktanyába menni, arra hivatkozott, hogy ő a buszra vár és a családjához szeretne menni, ezért a járőrparancsnok felszólítása ellenére nem volt hajlandó az időközben helyszínre érkező gépkocsiba beülni.
A járőrparancsnok ekkor felhívta a figyelmét arra, hogy ha nem engedelmeskedik, kényszert fog alkalmazni. Ezt követően a járőrparancsnok utasította Sz. I. őrvezetőt és L. J. honvédet, a járőr tagjait, hogy a vádlottat a karjánál fogva vezessék a gépkocsihoz.
A vezetés közben azonban a vádlott ellenállást tanúsított, így csak nehézségek árán sikerült őt a gépkocsihoz kísérni. Itt még nagyobb nehézséget okozott a járműbe beültetni, mert a vádlott agresszív, indulatos állapotba került és mindent megtett annak érdekében, hogy a gépkocsiba ne szállítsák be. Ennek során a kezét rángatta, kihúzta a katonák szorításából, különböző kapálódzó és kaszáló mozdulatokat tett, amelynek során egy alkalommal, a könyökével a szemüveget viselő L. J. honvédet bal halántékon olyan erővel találta el, hogy a járőr szemüvege a földre esett és jelentősen eldeformálódott, és a másik kezét fogó Sz. I. őrvezető kezére is több alkalommal ráütött. A járőr parancsnoka a dulakodásba nem avatkozott bele, hanem felhívta a figyelmét a vádlottnak arra, hogy ha nem hagyja abba az ellenkezést, akkor megbilincselteti. Miután ez a felszólítás is eredménytelen maradt, a vádlottat megbilincselték és így sikerült a járműbe beültetni. A laktanyába történő szállítás során, majd később a laktanyában is a vádlott folyamatosan szidalmazta és becsmérelte a járőr tagjait. Ennek során nemcsak a sorkatonákkal szemben használt durva és sértő kifejezéseket, hanem a járőrparancsnokkal szemben is, őt "mitugrásznak" és "kis ficsúrnak" titulálta.
Az egységügyeletes jelentést tett a történtekről a parancsnoknak, aki úgy rendelkezett, hogy a vádlottat vigyék a gyengélkedőre, rendeljék be a századparancsnokát, és ha szállítható állapotba kerül, akkor a rendészeti járőr és a századparancsnok szállítsa haza.
A rendészeti járőr három tagja és a századparancsnok a vádlottat a gyengélkedőre kísérte, ahol a vádlott az agresszív, szitkozódó magatartásával továbbra sem hagyott fel.
A vádlott századparancsnoka - meghallgatva a járőr jelentését -, miután a vádlott kissé megnyugodott, őt a lakására szállította. Az utazás során a vádlott ismét szidalmazta a járőr tagjait, majd amikor az autóból kiszállt, és elköszönt a századparancsnokától, agresszíven a járőrparancsnok felé indult, de hozzálépni nem tudott, mert ebben megakadályozták.
A vádlott szokványos részegség állapotában volt, hivatásos katonai szolgálatra továbbra is alkalmas.
A megyei bíróság katonai tanácsa a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatos álláspontja körében kifejtette, a vádlott azzal a magatartásával, hogy a rendészeti járőr intézkedésének ellenszegült, és fizikai erejének alkalmazásával igyekezett az előállítást megakadályozni, megvalósította a Btk. 355. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző szolgálati közeg elleni erőszak bűntettét. A tettleges ellenállása a parancsot végrehajtó két sorkatona intézkedését akadályozta, ezért magatartását 2 rendbeli cselekményként értékelte. A kiszabadulás érdekében tett mozdulatai során az őt lefogó járőröket megütötte, illetve megrúgta, ezzel tettleges ellenállást tanúsított.
A szolgálati tekintély megsértésének bűntettével kapcsolatban a bíróság álláspontja az, hogy ez a szolgálati közeg elleni erőszak bűntettébe beolvad.
A vádlott magatartása az intézkedés kezdetétől egészen a hazaszállításáig olyan volt, mely súlyosan sértette a rendészeti járőr tekintélyét. A szolgálati közeg elleni erőszak azonban már önmagában is tekintélysértő cselekmény, ezért ezt a tettazonosság keretében kellett értékelni.
A vádlott az autóbusz-pályaudvaron polgári személyek jelenlétében fejtette ki a tettleges ellenállást, majd a gépkocsiban és később a laktanyában is sértő kifejezéseket használt - többek előtt - a járőr tagjaira.
Ez a magatartás nem további bűncselekményként, hanem súlyosító körülményként került értékelésre.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet. Az ítéletet - a vádlott és védője részéről a lefokozás mellőzése érdekében, illetőleg a minősítés miatt és a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés alapján - felülbírálva a vádlottat bűnösnek mondotta ki szolgálati tekintély megsértésének bűntettében is, és a büntetését három hónapi fogházbüntetésre súlyosította, amelyet katonai fogdában rendelt végrehajtani.
A lefokozás mellékbüntetés kiszabását mellőzte és a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetesen mentesítette.
A felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács az ítéleti tényállást minden tekintetben megalapozottan, a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű értékelésével állapította meg, az indokolási kötelezettségét is részletesen, meggyőzően teljesítette, amikor kellő indokát adta, hogy a vádlott tárgyalási védekezését milyen körben fogadta el, illetve cáfolta az érdektelen, mindvégig egyöntetű és meggyőző tanúvallomásokkal. A tényállás hibátlan, éppen ezért a Be. 239. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban irányadó volt.
A tényállásból okszerűen vont következtetést a katonai tanács a vádlott bűnösségére, de tévedett a cselekmény jogi minősítésénél.
Az irányadó tényállásból kitűnően a vádlott a szolgálatának befejezését követően súlyosan ittas állapotban várakozott a pályaudvaron a lakóhelye irányába közlekedő autóbuszra. A vele jogszerűen intézkedő rendészeti járőrrel, valamint a rendészet két sorállományú tagjával szemben durva, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket használt; mindhármukat sértegette, az intézkedésnek ellenszegült, a két járőrtárssal szemben tettlegességbe bocsátkozott, és csupán kényszerintézkedés alkalmazásával sikerült őt a szolgálati gépkocsiba elhelyezni, a laktanyába, majd lakására szállítani. A vádlott nem csupán a sorkatonákat sértegette, hanem a szolgálati tekintélyt sértő megjegyzésekkel illette a járőrparancsnokot is. Figyelemmel arra, hogy a vádlotton és a sértetten kívül további két sorállományú katona járőrtárs is a helyszínen volt, valamint mások is szemlélői lehettek a vádlott magatartásának, a Btk. 356. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző, és a (2) bekezdése szerint minősülő bűntett valósult meg.
Nem helytálló tehát az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy a járőrparancsnok sérelmére elkövetett cselekmény csupán súlyosító tényező, és a szolgálati tekintély megsértése beleolvad a 2 rb. szolgálati közeg elleni erőszak bűntettébe. Ez a jogi okfejtés a járőrtársak sértegetésével kapcsolatos részében helytálló, mert e két sértett sérelmére a vádlott tettleges magatartást is tanúsított. A járőrparancsnok sérelmére azonban a sértegetésen túl erőszakos magatartás nem történt, így az ő vonatkozásában - a sértő kifejezések használatával megvalósuló - szolgálati tekintély megsértése valósult meg. Következetes az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy a több elöljáró vagy szolgálati közeg sérelmére elkövetett erőszak, illetve szolgálati tekintély megsértése, a sértettek számának megfelelően halmazatot valósít meg (BK 138. sz. állásfoglalás). Adott esetben az ügynek három sértettje volt. A kifejtettekre tekintettel az alapos ügyészi fellebbezésnek helyt adva, a Legfelsőbb Bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 356. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és (2) bekezdése szerint minősülő szolgálati tekintély megsértése bűntettében is megállapította.
Az elsőfokon eljárt katonai tanács a büntetés kiszabása körében valamennyi enyhítő és súlyosító tényezőt feltárta. Tévedett azonban a büntetés nemének megállapításában. A hivatásos állományú elkövetővel szemben a lefokozás, mint legsúlyosabb katonai mellékbüntetés önálló büntetésként kiszabása a fegyveres testületekkel fennálló szolgálati viszonyának a megszűnését jelenti. A büntetlen előéletű, két beteg gyermek és beteg felesége eltartására kötelezett, igen nehéz anyagi körülmények között élő főtörzsőrmesterrel szemben - mérlegelve cselekményei tárgyi súlyát is - nem ez a büntetési nem alkalmas a büntetési cél hathatós biztosítására. Kétségtelen, a vádlottal szemben korábban is jelentkeztek italozással kapcsolatos magatartásbeli problémák, azonban nem jelentettek olyan jelentős súlyt, amely az eset összes körülményét figyelembe véve, a megélhetési gondot, létbizonytalanságot okozó büntetés kiszabását indokolná. Az adott cselekmény elkövetése nem olyan durva megnyilvánulási formában történt, amely folytán a rendfokozat viselésére méltatlanná válna. Ezért a vádlottal szemben 3 hónapi szabadságvesztés az a büntetés, amely alkalmas, hogy őt a jövőben újabb cselekményektől visszatartsa. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet büntetést kiszabó részében megváltoztatta. Megállapította, hogy a szabadságvesztést a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján a Btk. 44. §-a szerinti fogház fokozatban kell végrehajtani, s mivel, mint hivatásos katona a szolgálatban megtartható, az katonai fogdában hajtandó végre, a Btk. 127. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel.
Egyben a Btk. 136. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetesen mentesítette, figyelemmel előéletére, családos állapotára, arra a körülményre, hogy a cselekmény elkövetését beismerte és őszintén megbánta. Ezáltal biztosította részére, hogy a szabadulását követően hivatásos katonaként tevékenykedjék. (Legf. Bír. Bf. V. 2506/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás