BK BH 1994/234
BK BH 1994/234
1994.05.01.
A korábbi jogszabályoknak megfelelően törvényesen elrendelt szigorított őrizet az 1992. évi XI. törvény alapján önmagában véve nem nyilvánítható semmisnek [Btk. 78. §, 1992. évi XI. tv.]
A járásbíróság a terheltet az 1983. március 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett lopás bűntette (üzletbetörések) miatt 2 évi szabadságvesztésre, és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a sokszor büntetett, többszörös visszaeső terhelt szigorított őrizetét. (Ennek a törvényben írt előfeltételei akkor - nem vitatottan - fennforogtak.)
A rendelkezésre álló adatok szerint a terhelt a büntetést 1984. november 12. napjáig töltötte. Ekkor foganatba vették a szigorított őrizetet. Ebből 1986. augusztus 29. napján 7 nap eltávozásra bocsátották, ezt követően nem tért vissza a bv.-intézetbe.
1986. december 9. napján a terheltet egy újabb ügyében letartóztatták, és az utóbb említett ügyben főbüntetésül 5 évi szabadságvesztésre ítélték, majd a fenti két büntetést 6 év 5 hó szabadságvesztés megállapításával összbüntetésbe foglalták. Ez a büntetés az 1990. évi XXXIX. évi törvény értelmében végrehajtási kegyelem folytán 5 év 7 hó 11 nap szabadságvesztésre csökkent.
A terhelt meghatalmazott védője útján azt kérte, hogy a városi bíróság az 1992. évi XI. törvény alapján ítéletének a szigorított őrizetre vonatkozó rendelkezéseit nyilvánítsa semmissé. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a szigorított őrizet elrendelése, illetve a szigorított őrizetben eltöltött idő immár törvénysértőnek tekintendő.
A városi bíróság a semmissé nyilvánítási kérelmet elutasította. Rövid indokolásában arra utalt, hogy a szigorított őrizet kiszabása annak idején törvényesen történt. Álláspontjának alátámasztására a BH 1992. évi számában 569. szám alatt közzétett eseti döntésre hivatkozott, kiemelte végül, hogy az 1992. évi XI. törvény csak a benne megjelölt bűncselekmény miatt teszi lehetővé a semmissé nyilvánítást.
A végzés ellen a terhelt meghatalmazott védője útján fellebbezéssel élt. Ebben kérte, hogy a megyei bíróság a városi bíróság végzését változtassa meg és adjon helyt a semmissé nyilvánítási kérelemnek.
A fellebbezés megokolása szerint az 1992. évi XI. törvény a nemzetközi megállapodásokra alapozva azért jött létre, hogy a jogtalanul elszenvedett sérelmeket orvosolja a lehetőségeknek megfelelően. Az elkövetett bűncselekmény miatti büntetés letöltése után minden egyéb szabadságelvonás eleve törvénysértőnek minősül. Így a szigorított őrizet ugyanolyan szabadságelvonás volt, mint például az internálás. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a kiszabásának lehetőségét az elsők között helyezték hatályon kívül. A védelmi álláspont szerint nem fogadható el az elsőfokú bíróság indokolásának az a része sem, amely szerint (a szigorított őrizet) "ezen időszakban törvényes rendelkezés volt". Ezen időszakban ugyanis az internálás, a deportálás stb., az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában foglalt bűncselekmények és ezek elkövetőivel szemben kiszabott büntetések mind törvényes rendelkezésen alapultak.
A védő hangsúlyozta: "a szigorított őrizet ugyanolyan jogtalan szabadságelvonás volt, mint az internálás stb., és ha az internáltakat rehabilitáljuk, akkor a szigorított őrizetben volt személyeket is rehabilitálás illeti".
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Az 1992. évi XI. törvény az 1963. és 1989. között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szól.
Bevezető része szerint az 1963 után is változatlanul hatályban maradtak azok az állam és közrend elleni bűncselekményeket megállapító rendelkezések, amelyek alapján olyan ítélkezési gyakorlat érvényesült, amely egyrészt ellentétben állt az akkori hatályos alkotmányban rögzített alapelvekkel, másrészt ellentétes volt az emberi jogokra vonatkozó általánosan elismert elvekkel és szabályokkal, valamint a társadalom erkölcsi értékrendjével. Az országgyűlés elítéli ezt a joggyakorlatot, és erkölcsi elégtételt kíván adni mindazoknak, akiket az sújtott. Nincs mód arra, hogy mindenfajta sérelmet a törvény orvosoljon, de indokolt, hogy a büntetőeljárások alapján sérelmet szenvedett személyek a jogállamiságnak az Alkotmányban rögzített elveivel összhangban politikai, erkölcsi és jogi elégtételben részesüljenek.
Ezek elvi jellegű előrebocsátása mellett a törvény úgy rendelkezik, hogy semmissé kell nyilvánítani az 1. §-ban felsorolt bűncselekmények miatt 1963. április 5. és 1989. október 15. között történt elítéléseket.
Kiemeli a megyei bíróság: a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint a törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmények miatti elítéltetés is csak abban az esetben teszi kötelezővé, illetőleg lehetővé a semmissé nyilvánítást, ha a bűncselekmény elkövetése az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányában rögzített alapjogok gyakorlását, vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette (lásd BH 1993. évi 220. sz. jogeset).
A törvény fentieket meghaladó, kiterjesztő magyarázatára semmiféle vonatkozásban nincs lehetőség.
Mindebből kitűnőleg semmissé nyilvánításra csak (meghatározott) bűncselekmények miatti elítélésekkel kapcsolatban kerülhet sor. A szigorított őrizet külön semmissé nyilvánítására ez a törvény nem ad lehetőséget. Ha a terhelt szigorított őrizete egy olyan elítéléshez kapcsolódott volna, amelynek a semmissé nyilvánítása az 1992. évi XI. törvény értelmében egyáltalán szóba hozható lenne, akkor is csak az egész elítélés, nem pedig külön szigorított őrizet lenne semmissé nyilvánítható.
Minderre tekintettel a megyei bíróság - itt is kiemelve a lopás bűntette miatti elítélést - a jogi képviselő azon érvelésével, amely a szigorított őrizetet lényegében azonosnak látja a politikai jellegű bűncselekmények miatt történt elítéléssel, az akkori törvényeket is sok esetben sértő internálásokkal, nem kíván érdemben foglalkozni.
Ugyanakkor a megyei bíróság - a félreértések elkerülése végett - az elsőfokú bíróság által is említett eseti döntés indokolásából szükségesnek látja megemlíteni az alábbiakat, mint amelyekkel a városi bíróság elutasító álláspontját alátámasztani kívánta:
"Kétségtelen, hogy az 1989. december 29. napján hatályba lépett 1989. évi LIV. törvény 5. §-ának (2) bekezdése - egyebek mellett - hatályon kívül helyezte a Btk. 78. §-a (3) bekezdésének a második mondatát, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtásától számítandó határidők a szigorított őrizet végrehajtásának befejezésével, illetőleg az ideiglenes elbocsátás véglegessé válásával kezdődnek. Ez azonban csak az elbírálandó bűncselekmény elkövetését megelőző ítéletre vonatkozik. Nem lehet ugyanis visszamenőleg felülbírálni a korábban hatályban lévő törvények alapján hozott és jogerőre emelkedett ítéleteket. Jogszabályváltozás esetén nincs lehetőség a törvényen alapuló döntések utólagos megváltoztatására."
Minthogy a jogi képviselő által ismételten hivatkozott 1992. évi XI. törvény alapján a kért semmissé nyilvánításra nincs törvényi lehetőség, a megyei bíróság helybenhagyta a városi bíróság végzését. (Fejér Megyei Bíróság Bsf. 385/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás