BK BH 1994/237
BK BH 1994/237
1994.05.01.
A becsempészett vámáru elkobzása — méltányosságból — mellőzhető, ha a határátkelőhelyen tranzitutasként jelentkező elkövető cselekménye csupán a vámhatóság ellenőrző jogát sértette [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) és (5) bek., 214. §, 39/1976. (XI. 10.) PM—KkM r. 20. § (1) bek.]
A városi bíróság a vádlottat csempészet bűntette és jogellenes belföldi tartózkodás vétsége miatt halmazati büntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre és kiutasításra ítélte; a börtönbüntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette; a vádlottól 558 000 forint értékben lefoglalt áruból a gépkocsialkatrészeket és egyes személyes használatra szolgáló tárgyakat a vádlottnak kiadni rendelt, míg a többi értéktárgyat elkobozta.
A tényállás szerint a vádlott román állampolgár, nőtlen, villanyszerelő szakképzettséggel rendelkezik, foglalkozásnélküli, vagyontalan.
A vádlottat a BM Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatala 1991. június 17. napján kelt határozatával a Magyar Köztársaság területéről kiutasította.
A vádlott 1992. október 5. napján tranzitutasként utazott be a Magyar Köztársaság területére, a tulajdonában levő kistehergépkocsival. A belépéskor magával hozott 156 darab, összesen 303 767 forint értékű arany ékszert, 7 darab, összesen 620 forint értékű bizsu ékszert, továbbá 186 darab, összesen 267 400 forint értékű különféle ruhaneműket, elektromos cikkeket, italokat, cigarettákat, kozmetikai cikkeket, élelmiszereket, gépkocsialkatrészeket, és egyéb tárgyakat, valamint 312 DM-t, összesen 16 445 forint értékben.
A vádlott a fenti tárgyakat, illetve a német fizetőeszközt - amelyek együttes értéke 588 232 forint - az országba belépésekor a vámhivatalnál nem mutatta be, és ezek vámkezelését nem kérte.
A határátkelőhelyen vámkezelésre csak 2 darab hűtőszekrényt 10 000 forint, 1 darab tv-t 12 000 forint, és 1 darab kerékpárt 18 000 forint, összesen 40 000 forint értékben mutatott be, és kérte ezek vámkezelését, valamint e 4 darab tárgy után járó árubiztosítékot helyezett letétbe. A vádlottat másnap egy rendőri igazoltatás során ellenőrizték, és tőle az 588 232 forint értékű tárgyat, illetve fizetőeszközt a rendőrkapitányság lefoglalta.
A vádlott, tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság területéről kiutasították, jogellenesen, engedély nélkül lépte át a Magyar Köztársaság államhatárát, és jogellenesen, engedély nélkül tartózkodik a Magyar Köztársaság területén.
A vádlott magatartásával megszegte a többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést, mely szerint az államhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő árut a jelentkezés alkalmával a határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak a vámkezelését kell kérni.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlottól lefoglalt valamennyi ingóság lefoglalását megszüntette és a vádlott részére kiadni rendelte.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletét felülbírálva, azt megalapozottnak találta, a tényállást ezért a bűnügyi iratok alapján az alábbiakkal egészítette ki:
A vádlott miután 199Í. június 17. napján kiutasították a Magyar Köztársaság területéről, Romániába tért vissza és rövid idő múlva Németországba utazott, ahol kért, de nem kapott menekült státust. Közel 1 évig tartózkodott Németországban, majd a román nagykövetségtől egyszeri, Romániába történő beutazásra érvényes engedélyt kapott, és valamennyi ingóságával együtt a Magyar Köztársaság területén áthaladva Romániába kívánt utazni.
A devizagazdálkodásról szóló rendelkezések szerint a külföldiek a devizaértékeiket és az útiholminak nem tekinthető vagyoni értékeiket devizahatósági engedély nélkül vihetik ki az országból, feltéve, ha azok behozatalát érték-behozatali tanúsítvánnyal igazolják. Az érték-behozatali tanúsítványt a beutazáskor a vámhatóságtól lehet kérni.
Az így kiegészített tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól és az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a csempészet bűntettét valósította meg, mivel nem valamennyi nála levő - vagyoni értéknek minősülő - tárgyat jelentette be a vámszerveknél, és ezekre nézve érték-behozatali tanúsítványt nem állított ki.
Megjegyzi ugyanakkor a megyei bíróság, hogy a nála levő külföldi fizetőeszközre bűncselekményt nem valósított meg.
A jogszabály szerint a külföldi fizetőeszközre érték-behozatali tanúsítványt kell kiállítani, ez azonban csak feltétele annak, hogy a határon történő kilépésről devizahatóság engedélye nélkül vihesse ki az utas. Abban az esetben, ha a vádlottnak ez a magatartása bűncselekményt valósított volna meg, a cselekmény nem csempészetnek, hanem devizagazdálkodás megsértésének minősült volna, így a külföldi fizetőeszköz vádlott részére történő kiadásának az alapja az, hogy erre nézve bűncselekményt nem követett el. Az iratok felülbírálata során a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott valamennyi - a nála levő - ingóságra azért nem tett bejelentést, mert nem rendelkezett olyan összeggel, amelyből a vámbiztosítékot ki tudta volna fizetni.
Az iratoknál található az érték-behozatali tanúsítvány, amelyből megállapítható, hogy a vádlott részben tett nyilatkozatot és ez alapján 6600 forint vámbiztosítékot meg is fizetett.
A vám- és devizajogszabályok rendelkezéseinek egybevetése alapján azt lehet megállapítani, hogy a határon bejövő tranzitutas vagy vámáru-nyilatkozatot tesz és kéri a nála levő ingóságok vámkezelését, ezt követően pedig a belföldön ezekkel a tárgyakkal szabadon rendelkezik, vagy pedig érték-behozatali tanúsítványt kér, amely alapján vámbiztosítékot fizet, amelyet a kilépéskor visszakap. A Btk. 314. §-ának (3) bekezdése alapján csempészet esetén el kell kobozni azt az árut, amelyre a bűncselekményt elkövették, e törvényhely (5) bekezdése azonban lehetőséget ad az elkobzás egészben vagy részben való mellőzésére, ha az az elkövetőre a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene. Az elsőfokú bíróság méltányosság alkalmazásával már a vádlott részére a tőle lefoglalt vagyoni értékek egy részét visszaadta. A megyei bíróság azonban lehetőséget látott arra, hogy az elkobzást teljes egészében mellőzze. Ennek megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vádlott egyszeri, hazájába történő utazásra feljogosító úti okmánnyal rendelkezett, amely értelmében Németországot el kellett hagynia és értelemszerűen az alatt az idő alatt általa megszerzett ingóságokat magával vitte. Tranzitutasként jelentkezett a határátkelőhelyen és már ott feljegyezte, hogy a Magyar Köztársaság területéről hol kíván kilépni.
Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a vádlott lényegében csupán a devizahatóság, valamint a vámszervek ellenőrzési jogát sértette meg és ténylegesen nem sértett devizális, illetve vámérdekeket.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a vádlottól lefoglalt valamennyi vagyoni értéknek minősülő tárgy lefoglalását megszüntette és azokat a vádlott részére visszaadta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 1172/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás