PK BH 1994/246
PK BH 1994/246
1994.05.01.
Volt házastársak közös tulajdonát képező ingatlan használati módjának szabályozásánál irányadó szempontok [Ptk. 140. §; Csjt. 31/B. §; PK 8. sz.].
A felek 1970-ben kötöttek házasságot, amelyből 1971-ben és 1974-ben két leánygyermekük született.
A házasságot a városi bíróság ítéletével felbontotta, a közös lakás használata tárgyában azonban nem hozott határozatot.
A perbeli házas ingatlan 6/8 illetősége a felek közös tulajdona: 2/8 rész a felperest, 4/8 rész pedig az alperest illeti meg. A felek tulajdonában álló ingatlan két, egymástól különálló, műszakilag is elválasztott lakást foglal magában. A Kisfaludy utcáról megközelíthető 44 m2-es lakás másfél szoba, komfortos, ahol a szobák egymásba nyílnak, a Rákóczi utcáról nyíló lakás pedig jelenleg egy 25,5 m2-es garzonlakásnak felel meg, amely szakértői vélemény szerint mintegy 50 000 forintos ráfordítással, egy különálló szobával egybenyitható. Az így kialakítható másik lakás 35 m2 alapterületű, kissé jobb műszaki állapotú, de kedvezőtlenebb használati adottságai folytán használati értéke a nagyobb lakás mintegy 92%-át éri el. A felek a házasság felbontása után a kisebb leányukkal továbbra is együtt éltek a Kisfaludy utcáról nyúló, másfél szobás lakásban, idősebb gyermekük pedig a garzonlakást használta.
A közös tulajdonú ingatlan használatának rendezése iránti jogvitában mindkét fél a nagyobb, komfortosabb lakás kizárólagos használatára tartott igényt. A felperes az erre irányuló keresetét a vele közös háztatásban élő gyermekek lakásszükségletére és alperes felróható magatartására alapítottan terjesztette elő. Az alperes az ellenkérelmében a nagyobb tulajdoni hányadára hivatkozott.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az ingatlan használatát úgy rendezte, hogy a felperest jogosította fel a kisebb, az alperest a nagyobb lakás kizárólagos használatára azzal, hogy a Rákóczi utca felőli lakrésznek a szakértői vélemény szerinti átalakítására az alperes a saját költségén köteles. Az átalakítást követő 15 napon belül a felperes köteles a használatába adott lakrészbe költözni, és a nagyobb lakást az alperes birtokába bocsátani. A Kisfaludy utca felőli udvarrész és garázs kizárólagos használatára az alperes, a Rákóczi utca felőli udvar és fészer kizárólagos használatára a felperes jogosult. Ítéletének indokolása szerint a közös, nagykorú gyermek lakhatásáról a felperes gondoskodik ugyan, ez azonban az 1986. évi IV. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31/B. §-ának (2) bekezdése alapján kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a javára nem értékelhető. A használatra vonatkozó jogvita elbírálására a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalása irányadó, vagyis a rendezés alapjául az alperes nagyobb tulajdoni illetősége szolgál, figyelembe véve az átalakítással kialakítandó, a felperes birtokába adott lakrész szakértő által becsült értékét is.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése nem zárja ki a nagykorú gyermekek lakhatásának figyelembevételét, a PK 8. számú állásfoglalás pedig a jogerős döntéssel ellentétes szabályozást ír elő. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése a házastársak kiskorú gyermekeinek lakáshasználati jogára vonatkozó rendelkezés, amelynek alkalmazása a felek gyermekeinek életkorára, vagyis nagykorúságukra figyelemmel nem foghat helyet.
A felek, mint tulajdonostársak között a közös tulajdon használatára vonatkozó jogvitában a Ptk. rendelkezései irányadók, amelyeknek az ítélkezési gyakorlat szerinti alkalmazására a PK 8. számú állásfoglalás ad iránymutatást. Ennek értelmében a bíróság a birtoklás és a használat mértéke, illetőleg módja tekintetében a tulajdoni hányadok alapján határoz. Az ettől való eltérésre a tulajdonostársaknak a dologhoz fűződő törvényes érdekei, valamint az okszerű gazdálkodás követelményei adhatnak alapot.
A perbeli esetben az alperes tulajdoni hányada a felperesi hányad kétszerese. A jogerős ítélettel megállapított használat folytán a felperes birtokába kerülő lakás szobaszáma az alperes lakásával azonos, a szobák alapterülete közti eltérés jelentéktelen, a lakások közötti különbség a mellékhelyiségek méretéből és megfelelőségéből adódik. A felperes használati joga egyébként még ilyen adottságok mellett is lényegesen meghaladja a tulajdoni hányadát. Minthogy pedig a jogerős ítélet az okszerű gazdagodás követelményeit sem sérti, és a rendezés bár szűkösen, de a tárgyi adottságokhoz képest a felek két nagykorú leánygyermekének az általuk választott elhelyezés szerinti lakhatását is biztosítja, ezért a felperes a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezés törvényességét kellő alap nélkül kifogásolja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott, és a 275/B. § alapján alkalmazott 78. § (1) bekezdésének megfelelően döntött a felülvizsgálati eljárás költségeinek a viseléséről. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 659/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás