PK BH 1994/248
PK BH 1994/248
1994.05.01.
Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.].
Ny. és P. község 1970-ben egyesült. 1972-ben a közös községi tanács kisajátította a p.-i 306. számú tulajdoni lapon 200. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant, amelyre a meglévő épület teljes átalakításával és felújításával 6 tantermes iskolaépületet emelt. Az egyesült két község igényeihez igazodóan ezt az iskolaépületet a szomszédos 201. és 202. hrsz.-ú ingatlanok bevonásával hozzáépítéssel bővítették, a kialakított új épületszárnyban 7 nagy és 4 kisméretű tanterem, 10 kiszolgálóhelyiség, ezen túl szertárak, tanári dolgozószobák, étkező és tornaterem nyert kialakítást. A régi és az új épületet az emeleti folyosó köti össze, az épület és telekegyüttes értéke 31 653 500 forint, amelyből a régi épületre és a telekre eső érték 8 546 445 forint. A későbbiekben a két község a szétválás mellett foglalt állást. Az ezt rendező megállapodásuk szerint a közösen létrehozott értékek egymás közötti elszámolási aránya 73-27% az alperes javára kedvezőbben. Az önállóvá alakult önkormányzatok a közös iskolának az 1990. évi LXV. törvény 106. §-a szerint létrejött közös tulajdona megszüntetése tárgyában peren kívül megállapodni nem tudtak.
Az eredménytelen tárgyalásokat követően a felperes a közös tulajdon megszüntetése iránt terjesztett elő keresetet, amelyben annak elrendelését kérte, hogy a 27%-os részilletőségét a többségi tulajdonos alperes váltsa magához a teljes forgalmi értékből a részesedési arányára eső 7 830 000 forint ellenérték megfizetése mellett.
Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, forráshiányra hivatkozással a magához váltástól elzárkózott, a megszüntetés módjaként a természetbeni megosztás elrendelését kérte.
Az elsőfokú bíróság részítéletet hozott, amellyel megállapította, hogy a perbeli ingatlanegyüttes 3/4 részben a p.-i, míg 1/4 részben a ny.-i községi önkormányzat tulajdonát alkotja. Kimondta, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetését természetbeni megosztással rendeli el a felperesnek a közös tulajdon megváltással történő megszüntetésére irányuló keresetének elutasítása mellett. A természetbeni megosztás indokolt voltát a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásával értelmezett, a Ptk. 148. § (1) bekezdése szerinti sorrendiséggel, illetőleg azzal indokolta, hogy az épületegyüttes műszaki megosztása a beszerzett szakértői vélemény szerint megoldható. Figyelemmel arra, hogy a felperes tulajdoni igényét a régi iskolaépület tulajdonába adásával kívánta - a későbbiekben pontosítandó módon - rendezni, a tulajdoni arányokat a régi és az új épület, és az ezekhez tartozó telek forgalmi értékének a teljes forgalmi értékhez viszonyított arányában határozta meg.
A részítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben részint a tulajdoni arányoknak az önállósult önkormányzatok megállapodásától eltérő megállapítását, részint pedig a természetbeni megosztás elrendelésének megalapozatlanságát sérelmezte.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló peradatok alapján az ügyben érdemi döntés nem hozható.
Az elsőfokú bíróság részítéletet hozott, feltehetőleg azért, mert a perbeli ingatlan és épületegyüttes tulajdoni arányait is rögzítő rendelkezés mellett mondta ki azt, hogy a közös tulajdon megszüntetését a megváltásra irányuló igény elutasítása mellett természetbeni megosztással rendezi.
A tulajdoni arány megállapításával azon túl, hogy - a felperes helyes hivatkozása szerint - túlterjeszkedett a kereseten, eltért a felek egyező nyilatkozata szerinti attól a megosztásban érintett képviselőtestületek által hozott és az 1990. évi LXV. tv. 104. §-a szerinti megállapodástól, amely 27-73%-os részesedési arányt fogadott el, és amelynek felülvizsgálata nem volt tárgya a pernek. Az eltérés ugyan nem számottevő, de jogszabályi alapja nincs, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezés egyéb, a később kifejtettek miatti alapos voltára figyelemmel ezt a rendelkezést is hatályon kívül helyezve arra mutat rá, hogy a későbbi elszámolásnál a képviselő-testületek által rögzített százalékos arány az irányadó.
A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos részítéleti rendelkezés vonatkozásában a másodfokú bíróság a következőket emeli ki.
A perbeli adatokból egyértelműen az állapítható meg, hogy a p.-i 306. számú tulajdoni lapon 200. hrsz. alatt felvett ingatlanon kialakított 6 tantermes, úgynevezett régi iskola bővítésére a szomszédos 201. és 202. hrsz.-ú építési telek bevonásával került sor. Az erre vonatkozó jelenlegi ingatlan-nyilvántartási helyzet felderítése hiányában nem állapítható meg az, hogy az érintett három, korábban különálló ingatlan összevonása és egységes ingatlan-nyilvántartási jószágtestként történő kezelése - különös figyelemmel az egységes funkciót szolgáló, a rendeltetésének megfelelő célt maradéktalanul a bővített állapotában és csak így ellátó építkezésre - nem történt-e meg. A tulajdonos és a kezelő azonossága, a korábbi különálló építési telkeknek a ráépítéssel kialakított gazdasági, funkcionális egysége ezt látszik alátámasztani. Az összevonás és egységes jószágtestként való ingatlan-nyilvántartási kezelés hiányában nincs adat arra sem, hogy az épületegyüttes kialakítása és annak a régi és az új szárny műszaki elkülönítésével megoldani kívánt leválasztása érinti-e az ingatlan-nyilvántartás szerinti földrészletek térképi határainak jelenlegi állapotát, vagy a felépítmény tervezett műszaki megosztási vonala egyben a térképi határ ennek megfelelő kiigazítását igényli-e.
Abban az esetben, ha a telek ingatlan-nyilvántartási összevonása megtörtént, vagy erre ugyan nem került sor, de a bővített rész leválasztása a régi épülettel elfoglalt ingatlan telekhatárának kiigazítását igényli, mind a szétválasztás, mind a határmódosítás - a természetbeni megoszthatóság előkérdéseként - a telekalakítást engedélyező jogerős, ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas építésügyi hatósági engedélyt feltételez. Ennek bevárása nélkül nincs törvényes lehetőség annak kimondására, hogy a bíróság a közös tulajdont természetbeni megosztással szünteti meg.
Ha a természetbeni megoszthatóság a fentiek szerint nem feltételez igazgatási jogkörben rendezendő telekalakítást, illetve ennek megadására sor kerül, a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének a Ptk.-ban szabályzott sorrendisége szerint elsődlegesen alkalmazható ezt a megszüntetési módot csak akkor köteles alkalmazni, ha a tulajdonostársak a megszüntetés minden más módja ellen tiltakoznak. Ennek hiányában a bíróságot a sorrendiség csak annyiban köti, hogy a lehetséges módok közül azt kell alkalmaznia, amely a felek méltányos és jogos érdekeit a sorrend szerint a legmegfelelőbb mértékben figyelembe veszi és ezzel az érdekek egyensúlyát a lehető legteljesebb mértékben megteremti.
Ebből a szempontból nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a régi épület és a hozzá tartozó telek felperesi tulajdonjogának megszerzése az épület természetesen közös költségű leválasztása (a fűtési, világítási rendszer elkülönítése stb.) mellett nem eredményez-e a felperes tulajdonába kerülő ingatlan vonatkozásában olyan forgalmiérték-csökkenést, amely aránytalanul kisebb a jelenlegi telek- és épületegyüttes forgalmi értékének őt megillető hányadánál. Ez a rész ugyanis önálló iskolaként az adott helyen nagy valószínűséggel forgalomképtelen, más célú hasznosítása pedig olyan mértékű átalakítást tehet szükségessé, amely a keresletet és ezzel az elérhető vételárat nagymértékben leszorítja. Ennek terhét természetszerűen nem lehet kizárólag a felperesre hárítani, így a várható értékcsökkenés, illetve a más módon történő használatra alkalmassá tétel költségkihatásának felmérése nélkül nincs mód annak eldöntésére sem, hogy az adott esetben a természetbeni megosztás helyett nem szolgálja-e a megszüntetés más módja mindkét fél valóban ésszerű és méltányos érdekét.
A fentiek tisztázása és az egyéb még esetlegesen felmerülő kérdések vizsgálata olyan nagy terjedelmű részbizonyítást igényel, amely a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a részítélet hatályon kívül helyezését indokolta. Ezért a másodfokú bíróság ennek kimondása mellett az időközi hatásköri változásokra figyelemmel az illetékes városi bíróságot utasította további eljárásra és újabb határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pf. I. 21 763/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás