PK BH 1994/253
PK BH 1994/253
1994.05.01.
Öröklési szerződés megtámadásánál irányadó szempontok [Ptk. 653. §, 649. § (1) bek. b) pont, 656. §].
A felperes néhai K. I. örökhagyó testvére, aki a törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó egyik törvényes örököse.
Az örökhagyó egészségi állapota 1986-tól - kora és betegsége miatt - fokozatosan hanyatlott, segítségre, később gondozásra, 1989-től pedig ápolásra és teljes ellátásra szorult, amit 1989 elejéig a felperes nyújtott a részére.
1989 januárjában a felperes és az örökhagyó összekülönböztek, ekkor a felperes a gondoskodással felhagyott. Az örökhagyó ellátását az alperesek vállalták el.
1989. február 16. napján az örökhagyó és az alperesek öröklési szerződést kötöttek.
Az öröklési szerződést az államigazgatási hatóság 1989. április 25-én jóváhagyta.
Az alperesek az örökhagyó gondozását 1989 júniusáig úgy látták el, hogy a II. r. alperes őt naponta felkereste, a lehetőségekhez képest igyekezett őt és környezetét rendben tartani, az ebédet pedig a szociális otthonból hozatta a részére.
1989. május végén a már súlyosan beteg és nagyrészt magatehetetlen örökhagyónak az alperesekbe vetett bizalma megrendült, és üzent a felperesnek. A felperes őt felkereste, majd 1989 júniusától az örökhagyóhoz költözött. Ettől az időtől kezdve az örökhagyó teljes gondozását a felperes látta el.
Az örökhagyó dr. N. L.-nek, aki a kezelőorvosa volt, panaszkodott arra, hogy az alperesek őt magára hagyják, majd 1989 nyarán megbeszélést folytatott dr. Sz. L. ügyvéddel az öröklési szerződés felbontásának lehetőségeiről, aki azonban a szerződés felbontása iránti per megindítását nem vállalta, mert ő készítette az öröklési szerződést.
1989. június 29-én az örökhagyó dr. P. I. ügyvéd közreműködésével egy "végrendeletet" alkotott, amelyben az öröklési szerződést "hatálytalanítani" kívánta. Az okirat tartalmazza, hogy a szerződést az örökhagyó fel akarja bontani. A szerződés felbontására irányuló keresetlevél 1989. október 12. napján érkezett a városi bíróságra. Az örökhagyó az ezt megelőző napon, 1989. október 11-én meghalt.
A szerződés felbontása iránti perben a felperes és testvére, P. S.-né törvényes örökösök jogutódként léptek fel, a bíróság azonban ezt a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a 130. § (1) bekezdésének e) pontjára és 48. §-ára utalással megszüntette, mivel az örökhagyó a kereset benyújtásakor már nem rendelkezett jogképességgel.
A hagyatéki eljárásban a közjegyző a hagyatékot az öröklési szerződés alapján ideiglenes hatállyal, majd a fenti per befejezését követően teljes hatállyal az alpereseknek adta át.
A felperes ezt követően a saját jogán előterjesztett keresetében az örökhagyó szerződéssel lekötött ingatlanai tekintetében tulajdonjoga megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó a halálát megelőző nyilatkozataiban őt kívánta örököséül tenni. A városi bíróság ezt a pert "ítéletével" a Pp. 157. §-ának a) pontjára, illetve a 130. § (1) bekezdésének d) pontjára utalással azzal az indokolással szüntette meg, hogy a bíróság a jogvitában már jogerős döntést hozott.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú határozatot végzésnek tekintette, és azt hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint a korábbi megszüntető végzés érdemi rendelkezést nem tartalmazott, a kereset tehát nem tekinthető ítélt dolognak. A per érdemi elbírálására történt utasítása szerint a felperes keresetét tartalma szerint a Ptk. 649. § (1) bekezdésének b) pontja alapján kell elbírálni. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét a másodfokú bíróság által megjelölt jogcímen tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság ennek alapján széles körű bizonyítást folytatott le, majd ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek által kötött öröklési szerződés érvénytelen a peres felek viszonylatában.
Indokolásának lényege szerint az alperesek a tartási kötelezettségüknek csupán fél évig tettek eleget, az ezt követően az örökhagyó haláláig terjedő időben a szerződéses kötelezettségüket nem teljesítették, ezért a Ptk. 649. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti érvénytelenségi ok megvalósult. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, a felperes csatlakozó fellebbezésében pedig az általa fizetendő ellenérték leszállítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította. Indokolása szerint a tényleges tartás időtartama alatti alperesi mulasztásokra vonatkozó tanúvallomások sora a tényállás alapjául - különböző okokból - nem fogadható el. 1989 júniusát követő pedig az örökhagyó, illetve a felperes felróható magatartása hiúsította meg az alperesek szerződés szerinti teljesítését, saját felróható magatartására azonban a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése szerint előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Erre figyelemmel a Ptk. 649. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti meghiúsult várakozás jogkövetkezményei az alperesek terhére nem értékelhetők.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtják be. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert az örökhagyónak az a várakozása, hogy az alperesek az ellátását haláláig megfelelően teljesítik, meghiúsult. Az elégtelen tartásra tekintettel a perbeli esetben a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése az alperesek javára nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem alapos, mert a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A felperes, mint az örökhagyó egyik törvényes örököse, a Ptk. 653. §-a alapján az öröklési szerződés megtámadására irányuló per megindítására jogosult volt.
Keresetét Ptk. 649. § (1) bekezdésének b) pontjára alapítottan tartotta fenn, ennek megfelelően a perben azt kellett elbírálni, hogy az örökhagyó a szerződést az alperesek által ténylegesen nyújtott szolgáltatás előzetes ismeretében megkötötte volna-e, vagy bizonyítható-e, hogy várakozása ezzel kapcsolatban utóbb meghiúsult.
A szerződés tartalmából, az alperesi kötelezettségek felsorolásából az következtethető, hogy a súlyosan beteg örökhagyó a szerződéssel teljes kényelmet, biztonságot, mindenre kiterjedő ellátást és gondozást kívánt megteremteni magának. A tartást és gondoskodást azonban az eltartók - a II. r. alperes személyes nyilatkozata szerint is - úgy végezték, hogy a II. r. alperes hajnalban vitt élelmet az örökhagyónak, az ebédet a szociális otthonból rendelte meg, majd munkavégzés után kereste fel az örökhagyót, amikor már jelentősebb időt nem tudott vele tölteni. A saját ellátására már gyakorlatilag képtelen örökhagyó tehát napközben magárahagyatott volt, mivel az alperesek dolgoztak, és az éjszakákat is egyedül töltötte, rászorultsága esetén a szomszédok segítségét vette igénybe. A betegsége miatt fokozott higiéniai gondokkal küzdő örökhagyó személyének és környezetének tisztán tartásában szinte valamennyi tanú vallomása szerint hiányosságok voltak tapasztalhatók.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével hagyta figyelmen kívül azoknak az érdektelen tanúknak a vallomásait, akik az örökhagyó elhanyagoltságáról, panaszairól számoltak be, ugyanis az előadásukban jelentkező kisebb ellentmondások - valamennyi peradat egybevetése mellett - vallomásuk valóságtartalmát nem rontotta le.
Dr. N. L.-nak, az örökhagyó kezelőorvosának tanúvallomása szerint az örökhagyó az élete utolsó évében ágyhoz volt kötve, az alperesek gondoskodása idején igen rossz, elhanyagolt állapotban volt. Később panaszkodott az eltartókra, és elmondta a tanúnak, hogy a szerződést fel akarja bontani. Később az örökhagyó a szerződés felbontására irányuló per megindítására is megbízást adott. Az örökhagyó helyzetével hivatásszerűen foglalkozó - fentebb említett - tanúk vallomása tehát az érdektelen, de a másodfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott tanúvallomásokkal azonos következtetésre ad alapot.
Az alperesek maguk sem tették vitássá, hogy 1989 júniusától az örökhagyó gondozásában már nem vettek részt, haláláról csak a temetés után értesültek. Ennek indokaként azonban a felperes erőszakos, felróható magatartására és arra hivatkoztak, hogy az örökhagyó a felperes hatására utasította vissza szolgáltatásaikat, továbbá a felperes őket a lakásból ki is zárta.
A másodfokú bíróság ennek a védekezésnek döntő jelentőséget tulajdonított, amikor megállapította, hogy a szerződés megszüntetésére a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében írt, az örökhagyó és a felperes saját felróható magatartása miatt nincs lehetőség. Figyelmen kívül hagyta azonban a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek, a szerződés teljesítése érdekében, ezért a kötelezettnek is úgy kell eljárnia, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Az alpereseknek azt az állítását, hogy a felperes a velük szembeni sértő és visszautasító magatartásán túlmenően az általuk nyújtott gondozást is teljesen meggátolta, csak az I. r. alperes édesanyjának tanúvallomása erősítette meg. Az alperesek a szerződés szerinti tartás megvalósulása érdekében megromlott viszony helyreállítására hatékony, tevőleges magatartást nem tanúsítottak, nem kezdeményezték az öröklési szerződés esetleges módosítását, az államigazgatási hatóság közreműködésével való egyeztetést, sőt a kapukulcsot a II. r. alperes a felperes felszólítására önként adta át a felperesnek.
Ezekre a tényekre figyelemmel az örökhagyónak a tartás meghiúsulásában való közrehatása nem állapítható meg.
A felperes felróható magatartása annyiban volt oka annak, hogy az örökhagyó által elvárt, az alperesek részéről teljesítendő, és az örökhagyó haláláig tartó megfelelő gondoskodás nem valósult meg, hogy az alperesek tudomásul vették a körülményeknek azt a változását, miszerint a mindössze 4-5 hónapig tartó, erejükből kitelő, de elfogadhatóságában vitatható színvonalú gondoskodás után az általuk vállalt kötelezettséget más személy teljesíti.
A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy a felperesnek a Ptk. 649. § (1) bekezdése b) pontjára alapított keresete alapos, a keresetnek a Ptk. 4. §-a (4) bekezdésével indokolt elutasítása pedig jogszabálysértő volt. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 754/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás