26/1994. (V. 10.) AB határozat
26/1994. (V. 10.) AB határozat1
1994.05.10.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 24/1993. (VII. 10.) Kgy. rendelettel módosított, a Polgármesteri Hivatal dolgozói közszolgálati jogviszonyának egyes kérdéseiről szóló 34/1992. (XI. 11.) Kgy. rendelet 17. §-a törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A köztársasági megbízott — mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával a szegedi önkormányzat nem értett egyet — az Alkotmánybíróságnál Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 24/1993. (VII. 20.) Kgy. rendelettel módosított, a Polgármesteri Hivatal dolgozói közszolgálati jogviszonyának egyes kérdéseiről szóló 34/1992. (X. 11.) Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. §-a törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Álláspontja szerint a kifogásolt előírás ellentétes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154. § (1) bekezdésével. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a szegedi közgyűlés túlterjeszkedett a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 4. §-ában foglalt, rendeletalkotásra irányuló felhatalmazáson, mivel az Mt. által már részletesen szabályozott kérdéskört a munkavállaló számára hátrányosan rendezett. Arra hivatkozott, hogy a szerződési szabadság elvét sérti az olyan önkormányzati rendeleti előírás, amely ,,arra kényszeríti a köztisztviselőt, hogy megbízást adjon pénzintézetnek bankszámla nyitására, mert illetményét a munkáltató csak átutalással hajlandó kifizetni''.
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kezdeményezés megalapozott.
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ,,a helyi képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
A Kr. vizsgált előírása a szegedi önkormányzat polgármesteri hivatala közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatott dolgozói illetményének kifizetési módját határozza meg, a következőképpen: ,,A munkáltató a köztisztviselő illetményét a munkavállaló bankszámlájára történő átutalás útján fizeti ki''.
A Ktv. 1. § (1) bekezdése szerint e törvény hatálya a képviselő-testület hivatala köztisztviselőinek jogviszonyára is kiterjed. A Ktv. 4. §-a pedig felhatalmazza a helyi önkormányzatot a törvényi rendelkezésektől eltérő szabályozás megalkotására:
,,Az önkormányzati képviselő-testület rendeletben a képviselő-testület hivatalának a köztisztviselője számára az e törvényben foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályokat állapíthat meg a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre és egyéb juttatásokra.'' Sem az idézett előírás, sem a Ktv. más rendelkezése nem tartalmaz azonban olyan felhatalmazást, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzat a polgármesteri hivatal köztisztviselője illetményének kifizetési rendjét szabályozza.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a kifogásolt rendelkezés ellentétes a Ktv. 4. §-ával és így az Ötv. 16. § (1) bekezdésével.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során vizsgálta a Kr. és az Mt. vonatkozó előírásai összefüggését is. A Ktv. 71. § (1) bekezdése megállapítja, hogy ,,a közszolgálati jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait akkor kell alkalmazni, ha e törvény kifejezetten elrendeli. Az említett § (2) bekezdése pedig a közszolgálati jogviszony vonatkozásában alkalmazandó előírásaként jelöli meg az Mt. 154. § (1) bekezdését. Ez a rendelkezés a következőket határozza meg.
,,A munkabért — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja.'' [A Ktv. 71. § (3) bekezdése figyelembevételével az idézett törvényi előírás szövegében munkabér helyett illetményt, munkáltató helyett közigazgatási szervet, a munkavállaló helyett pedig közszolgálati jogviszonyban állót kell érteni.]
Az Mt. idézett rendelkezéséből kitűnik, hogy a közszolgálati jogviszonyban álló személy illetményét csak megbízása alapján utalhatja bankszámlájára a közigazgatási szerv. Az illetmény bankszámlára történő utalásának kötelező előírása ezért az Mt. 154. § (1) bekezdésével is ellentétes.
3. A kezdeményező a Kr. 17. §-át a szerződési szabadság megsértése miatt is kifogásolta. A támadott előírás ugyanis — mivel az illetmény folyósítását kizárólag a bankszámlára történő utalás útján teszi lehetővé — feltételezi, sőt megkívánja a bankszámlával való rendelkezést, s így szerződéskötési kötelezettséget tartalmaz.
A Ptk. 198. § (2) bekezdése szerint ,,jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti''. A bankszámlaszerződést a Ptk. 529. §-a, a folyószámla-szerződést az 531. és 532. § szabályozza, a 685. § a) pontja pedig a következőket állapítja meg.
E törvény alkalmazásában ,,jogszabály: a törvény, továbbá a kormányrendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)—(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése, az 528. § (3) bekezdése és az 530. § tekintetében viszont valamennyi jogszabály''.
Az említett rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy a helyi önkormányzat rendelete nem írhat elő bankszámlaszerződés-, illetve folyószámlaszerződés-kötési kötelezettséget.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kr. vizsgált előírását törvényellenesnek minősítette, s a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.
A megsemmisített önkormányzati rendeleti előírás — az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése értelmében — e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételével veszti hatályát.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1314/H/1993/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás