PK BH 1994/26
PK BH 1994/26
1994.01.01.
A jogok jóhiszemű gyakorlása és a felek együttműködési kötelezettsége a találmányi díjszerződés teljesítése során [Ptk. 4. § (1) bek., 277. § (1)-(2) bek.; 1969. évi II. tv. (Szt.) 29. §.]
A Ptk. 277. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A Ptk. idézett rendelkezései megfelelően irányadók a találmányi díjszerződésekre is.
A felek által megkötött és időtartamában be nem határolt találmányi díjszerződés 10. és 11. pontjai nem zárták ki annak lehetőségét, hogy az alperes a szerződés hatálya alatt a szabadalom-fenntartási illeték fizetését megszüntesse, illetőleg hogy a szabadalomról a feltalálók javára lemondjon. Az alperest a szerződés szerint csak az a kötelezettség terhelte, hogy erről a szándékáról a feltalálókat előzetesen értesítse. [A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 29. §-ának (1) és (2) bekezdései és 30. §-a értelmében ugyanis a végleges szabadalmi oltalomról való lemondáshoz szolgálati találmány esetében a feltalálók hozzájárulására nincs is szükség.] A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy az alperes a szerződésben foglaltaknak megfelelően járt-e el akkor, amikor a szabadalom-fenntartási illeték fizetését 1991-ben megszüntette.
Az alperes a perben bizonyította, hogy 1991. január 29-én mindkét felperest írásban értesítette arról, hogy a szabadalom fenntartási illetéket a továbbiakban nem kívánja fizetni, továbbá hogy a szabadalomra nem tart igényt, és a szerződés fenntartását sem kívánja. Az alperes az I. r. felperest arról is tájékoztatta, hogy a fenntartási illetéket milyen összegben és hol kell befizetni. Az alperes nyilatkozatainak a Ptk. 207. §-a (1) bekezdésének megfelelő értelmezése mellett annak nincs ügydöntő jelentősége, hogy az I. r. felpereshez intézett levelet az alperes az I. r. felperes munkahelyére, a vállalat igazgatójának, a név szerint is megjelölt I. r. felperesnek címezte. Az I. r. felperes ugyanis a kézhez vett levél tartalma és a hozzá mellékelt szerződések alapján is azonosíthatta, hogy az alperes mely szabadalmakra vonatkozó fenntartási illeték fizetését kívánja megszüntetni, és mely szabadalmakra nem tart igényt. Az I. r. felperesnek az 1991. február 5-én az alpereshez intézett válaszából megállapítható, hogy számára nem is volt kétséges, hogy valójában mire vonatkozik az alperes értesítése. A szerződés teljesítésében mindkét felet terhelő együttműködési kötelezettség törvényi követelménye és a jogok jóhiszemű gyakorlásának elve [Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése] szenvedne sérelmet, ha az alperes nyilatkozatának ettől eltérő értelmezésére kerülne sor.
Miután az alperes a felperesekkel kötött találmányi díjszerződés 10. és 11. pontjaiban foglaltaknak megfelelően járt el, ezért a felperesek a keresetükben megalapozatlanul állították, hogy az alperes szerződésszegést követett el, és ennek megállapításakor az elsőfokú bíróság is téves jogi álláspontot foglalt el. A szerződésszegés bizonyítottsága hiányában pedig a felperesek erre alapítottan nem érvényesíthettek az alperessel szemben eredményesen kárigényt. A szabadalom illetékfizetés miatti megszűnéséért az alperest kártérítési felelősség nem terheli, ezért a felperesek keresetének elutasítása emiatt volt indokolt.
A felperesek alaptalan fellebbezése következtében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 250/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás