GK BH 1994/265
GK BH 1994/265
1994.05.01.
Ha a megbízási szerződés az adásvételi szerződés megkötése mellett kiterjedt az átvétellel és az elszámolással kapcsolatos teendőkre is, a vevő megbízottja erre vonatkozólag akkor is a megbízási szerződés keretében jár el, ha a megbízás az adásvételi szerződés megkötése után megszűnt, de erről a vevő az eladót nem tájékoztatta [Ptk. 207. § (1) bek., 474. § (1) bek., 477. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. és a II. r. alpereseket, hogy a felperesnek haladéktalanul és egyetemlegesen fizessenek meg 14 477 144 Ft-ot és ennek az összegnek 1992. évi április hó 14. napjától a kifizetés napjáig járó évi 44%-os kamatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 3000 tonna étkezési búzára vonatkozóan adásvételi szerződés jött létre. A szerződést az I. r. alperes a felperessel N. A. nevű megbízottja útján kötötte meg. A szerződés érvényesen létrejött. Az I. r. alperes a felperestől a szerződés tárgyát képező búzát átvette azzal, hogy megbízottja, N. A. úgy intézkedett a felperes felé: a továbbiakban a II. r. alperes képviselőjének, B. M.-nek az utasításait kell teljesítenie. Ezt az elsőfokú bíróság a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésében meghatározott engedményezésnek tekintette. Megállapította továbbá, hogy az érvényes szerződés alapján az I. r. alperes a szerződött búzamennyiséget a felperestől átvette, a vételárát azonban csak részben fizette meg. Az I. r. alperes engedményezése folytán a búza vételára a II. r. alpereshez került. Az I. r. alperes a részére átutalt vételárelőleg teljes összegével elszámolt. A II. r. alperes nem vitatta, hogy a kiszállított búza ellenértéke elszámolásra került. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján, a II. r. alperest pedig a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kötelezte a még hiányzó vételár megfizetésére a felperes részére. A felperes érdekeinek biztosítása céljából alkalmazhatónak találta az alperesek egyetemleges kötelezését a Ptk. 364. §-a és a Ptk. 344. §-a alapján. A marasztalási összeg után a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletben meghatározott mértékű kamat megfizetésére kötelezte az alpereseket.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezést nyújtott be, melyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy ő a felperestől a szerződés tárgyát képező búzát átvette. Arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés 3. pontja értelmében a vevő konténereibe vagy vagonjaiban kellett volna a felperesnek a berakodást elvégeznie. Ezzel szemben a felperes minden körültekintés nélkül járt el a berakodáskor, hiszen nem győződött meg arról, hogy a szállítóeszközöket valóban az I. r. alperes bocsátotta-e a rendelkezésére. Amennyiben a felperes ellenőrizte volna a szállítás körülményeit, nyilvánvalóvá vált volna számára, hogy nem az I. r. alperes szállítóeszközeibe rakodik. Ez a gondatlansága vezetett arra, hogy a II. r. alperes a búzát fizetés nélkül elszállította.
Vitatta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a jogi álláspontját is, hogy az I. r. és a II. r. alperesek között a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésében írt engedményezés jött volna létre. Arra utalt, hogy N. A. megbízása csupán a búzavásárlásra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére irányult, engedményezésre nem terjedt ki a jogosultsága. Amikor tehát a felperes N. A. nyilatkozata alapján a II. r. alperesnek teljesített, nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy nem az I. r. alperes, mint vevő részére teljesít. Szabályszerű engedményezésre vonatkozó szerződés egyébként sem jött létre.
A II. r. alperes az engedményezés létrejöttére vonatkozóan szintén vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Ezen túlmenően sérelmezte, hogy őt az elsőfokú bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint az I. r. alperessel, egyetemleges teljesítéssel kötelezte. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt is, hogy a szerződés a felperes és az I. r. alperes között jött létre, és a II. r. alperes a felperes rovására jogalap nélkül nem gazdagodott.
Az I. r. alperes fellebbezése alaptalan, a II. r. alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az I. r. alperes vonatkozásában helytálló az arra alapított jogi döntése is, a II. r. alperes vonatkozásában azonban téves jogi következtetésre jutott, és a kereseti kérelmen is túlterjeszkedett.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a búza vásárlására vonatkozóan - megbízott útján - az adásvételi szerződés a felperes és az I. r. alperes között jött létre. A felperes a szerződés alapján a szerződésben lekötött mennyiséget csaknem teljes egészében leszállította, ténylegesen 2916,27 tonna étkezési búzát. Ennek ellenértékét azonban az I. r. alperes csak részben fizette meg a szerződés megkötésekor átadott 6 500 000 Ft előleggel, a fennmaradó vételárat a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján ezért köteles a felperes részére megfizetni.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és jogi érvelést a Legfelsőbb Bíróság kiegészíti azzal, hogy az I. r. alperes és N. A. között a Ptk. 474. és következő §-aiban szabályozott megbízási szerződés jött létre. A Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése értelmében e megbízási szerződés alapján a megbízott köteles volt a rá bízott ügyet ellátni, a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelően teljesíteni. A megbízási szerződés tartalma szerint kiterjedt nemcsak az adásvételi szerződés megkötésére, hanem a szerződéskötéssel kapcsolatos teendők ellátására, tehát az adásvételi szerződés alapján megvásárolt búza átvételére és elszállítására is.
Az I. r. alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződés megkötéséről, valamint az elszállítással kapcsolatos intézkedésekről a felperesnek kellett volna az I. r. alperest tájékoztatnia, mert ilyen kötelezettsége a felperesnek az I. r. alperes irányában nem volt. Ezzel szemben az I. r. alperes és N. A. közötti érvényes megbízási szerződés alapján a megbízottnak kellett volna a Ptk. 477. §-ának (1) bekezdése szerint a tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén pedig enélkül is tájékoztatnia a megbízó I. r. alperest. Annak következményei, hogy ennek a kötelezettségének a megbízott nem tett eleget, a felperesre nem háríthatók.
Mivel a megbízási szerződés - a Ptk. 207. §-a (1) bekezdése szerinti helyes értelmezés mellett - az átvétellel és az elszámolással kapcsolatos teendők ellátására is kiterjedt, az I. r. alperest terhelte a felperes irányában tájékoztatási kötelezettség, amennyiben a megbízott megbízása időközben megszűnt. A per adataiból egyértelmű: annak ellenére, hogy N. A. megbízása a perbeli szerződéssel kapcsolatban már 1992 februárjában megszűnt, erről az I. r. alperes a felperest nem tájékoztatta. A felperes egyéb úton sem értesült N. A. megbízásának a megszűnéséről. N. A. tanúvallomásából is az tűnik ki, hogy továbbra is úgy intézte a búzának a kiszállítását, mintha a megbízása fennállna, mivel azt akarta, hogy a szerződés teljesedésbe menjen. A felperessel történt tárgyalásain tehát továbbra is magát megbízottként tüntette fel, közölte a felperessel, hogy a továbbiakban a II. r. alperesnek az intézkedéseit hajtsa végre a búza elszállításával kapcsolatban.
A felperes tájékoztatásának elmulasztása folytán N. A. eljárását a megbízási szerződés keretében tett eljárásnak kell tekinteni. Az I. r. alperes határozta meg tehát, hogy a megvásárolt búzát a II. r. alperesnek kell átadni. Ezzel a felperes az I. r. alperes utasításainak megfelelően szabályszerűen teljesített. E teljesítésre tekintettel illeti meg a felperest a vételár.
Alaposan hivatkozik mindkét alperes fellebbezésében arra, hogy az alperesek között nem történt engedményezés. Az I. r. alperes nem ruházta át követelését a II. r. alperesre, ilyen szerződést nem kötöttek, hanem az I. r. alperes csak meghatározta, hogy a felperesnek a II. r. alperes részére, mint aki az áru külföldre szállítását végzi, kell teljesítenie. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában engedményezés tehát közöttük nem jött létre.
Alaposan hivatkozik a II. r. alperes fellebbezésében arra, hogy a szerződés a felperes és az I. r. alperes között jött létre, a felperes és a II. r. alperes pedig nem állnak egymással jogviszonyban. Az a körülmény, hogy a szállítást a II. r. alperes végezte, és a búza ellenértéke is hozzá folyt be, nem alapozza meg a felperes irányában való marasztalását. A felperes és az I. r. alperes közötti igazolt szerződéses kapcsolat esetén a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására - amely kisegítő jogszabály -, nem kerülhet sor. A szerződő felek között a szerződésre vonatkozó szabályok szerinti elszámolásnak van helye. Más kérdés, hogy az I. r. alperes a II. r. alpereshez került befolyt vételárra vonatkozóan elszámolási igényt érvényesíthet.
A felperes kereseti kérelmét vagylagosan terjesztette elő, amelyet az elsőfokú bíróság is helyesen rögzít ítéletének indokolásában. Ennélfogva a kereseti kérelmen túlterjeszkedett (Pp. 215. §) akkor, amikor a kérelemtől eltérően az alperesek egyetemleges marasztalását rendelte el. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Ennek folytán az ítéletben írt marasztalási összeget egyedül az I. r. alperesnek kell megfizetnie. (Legf. Bír. Gf. VI. 33 672/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás