GK BH 1994/272
GK BH 1994/272
1994.05.01.
Az ítélet indokolása sem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 213. § (1) bek., 215. §, 220. § (1) bek., 221. § (1) és (2) bek.].
A felperes által 2 010 000 Ft és ennek kamata erejéig kibocsátani kért fizetési meghagyással szemben az alperes arra hivatkozva terjesztett elő ellentmondást, hogy bár a követelés jogosságát elismeri, pénzügyi helyzete alapján a jogosulttól fizetési haladékot kért. Előadta, hogy kérelme alapján időközben csődeljárás indult vele szemben, és az ezen eljárásban készítendő program és egyezségi ajánlat alapján tudja teljesíteni fizetési kötelezettségét.
Az elsőfokú eljárásban 1992. május 12. napján tartott tárgyaláson az alperes a fenti nyilatkozatát azzal egészítette ki, hogy a 2 010 000 Ft-ra hajlandó egyezséget kötni, amennyiben a felperes által eredetileg leszámlázott 2 899 922 Ft tekintetében a felek között megállapodás születik. A perbe vitt követelés jogosságát a továbbiakban sem vitatta.
A felperes fenntartotta keresetét, a további egyeztetés elrendelését ellenezte.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján meghozott ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy haladéktalanul fizessen meg a felperesnek 2 010 000 Ft tőkét és ennek kamatát.
Az elsőfokú bíróság a fenti rendelkezését az alperes elismerésével indokolta. Az ítélet indokolása 2. oldalának első bekezdése szerint további egyeztetés elrendelése szükségtelen volt, mert a 2 899 922 Ft-os számlát a felek korábban egyeztették és ennek eredményeként maradt fenn alperes terhére a 2 010 000 Ft adósság.
Az ítélet indokolása ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a 2 899 922 Ft-os számla egyeztetése eredményeként 2 010 000 Ft adósság marad fenn az alperes terhére. Állította, hogy követelése változatlanul az eredeti összeg, a jelen perben azonban annak csak az alperes által elismert részét érvényesítette.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, egyetértve annak indokolásával is. Előadta, hogy tartozása nem 2 899 922 Ft, hanem az ítélet szerinti 2 010 000 Ft. Kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A kereseti kérelemhez kötöttség elvéből következően az ítéletben foglalt döntésnek a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre ki kell terjednie, de az nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §]. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a peres eljárást - illetve a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztését - megelőzően 2 899 922 Ft összegű számlát állított ki, ezt érvényesítette az alperessel szemben, és ezt a számlát a felek a peres eljárást megelőzően egyeztették. Mindezek ellenére a felperes a fizetési meghagyásos kérelmét már a számlától eltérő összegben 2 010 000 Ft-ra állította ki, és a perré alakult eljárásban is ilyen összeg és kamatai megítélését kérte. Az elsőfokú bíróságnak ezért a peres eljárás fenti előzményeitől függetlenül csak a perben érvényesített kereseti követelés erejéig kellett dönteni és a Pp.-nek a határozatok tartalmára és a bíróság indokolási kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseiből [Pp. 220. § (1) bekezdés d) pont, 221. § (1) és (2) bekezdés] következően indokolási kötelezettsége is csak erre terjedt ki. A fentiek alapján indokolatlan az ítélet indokolásában található az a megállapítás, amely a 2 899 922 Ft összegű számlaköveteléssel kapcsolatos, és amely szerint a bíróság azért nem rendelt el a felek között egyeztetést, mert az előbbi összegű számlát a felek korábban egyeztették, és ennek eredményeként maradt fenn az alperes terhére 2 010 000 Ft adósság.
A felperes tehát alaposan kifogásolta az elsőfokú ítélet indokolásának ezt a részét az előbbieken túlmenően azért is, mert az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást annak tisztázása végett, hogy a felperes a követelését miért nem a 2 899 922 Ft összegben, hanem attól eltérően csak az alperes által elismert 2 010 000 Ft erejéig érvényesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a kifogásolt megállapítást mellőzte. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 156/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás