GK BH 1994/280
GK BH 1994/280
1994.05.01.
A mezőgazdasági szövetkezetből az átmeneti törvény alapján történő kiválás esetén a kiváló tagok és az általuk alapított szövetkezet a vagyonmegosztásra vonatkozó közgyűlési határozat felülvizsgálatát nem kérhetik a bíróságtól. Ha azonban a közgyűlési határozat olyan vagyon kiadásáról rendelkezett, amelynek a mezőgazdasági szövetkezet nem volt tulajdonosa, s ezért a vagyont a kiváló tagok nem szerezhették meg, a tagok, illetőleg az általuk alapított szövetkezet követelésüket vagyoni igényként bírósági úton érvényesíthetik [1992. évi II. tv. 33. § (3) bek., 35. § (1) bek., Ptk. 7. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Végzését azzal indokolta, hogy 1992. szeptember 25-én történt meg a V. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vagyonmegosztó közgyűlése, amely a kiválással megalakuló felperes mezőgazdasági termelőszövetkezetnek 224 000 000 Ft vagyont adott tulajdonába 42 000 000 Ft hitelteherrel. Az 1992. október 16-i alakuló közgyűléssel megalakult a felperesi termelőszövetkezet. A felperes keresete szerint a vagyonmegosztás során, a határozat meghozatalakor jogszabálysértően jártak el, és ennek alapján 54 085 000 Ft vagyoni értékkel kevesebb jutott a megalakuló felperesi szövetkezethez. Keresetét utóbb módosította, így összesen 41 075 375 Ft vagyoni érték kiadására kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes keresete alapján bírósági eljárás nem folytatható le. Hivatkozott a szövetkezetekről szóló átmeneti törvény, az 1992. évi II. törvény 33. §-ának (3) bekezdésére, mely szerint a szövetkezet vagyonából a kiváló tagokra jutó arányos részt ki kell adni; erről a közgyűlés határoz. A törvény 39-47. §-ai által szabályozott vagyonmegosztás keretében a közgyűlési határozattal történő megosztás lényegében megegyezéses eljárást feltételez. Ennek megfelelően történt a vagyon megosztása. Az 1992. évi II. törvény 35. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint mezőgazdasági szövetkezetből történő kiválás esetén a tagokat nem illeti meg a közgyűlési határozat felülvizsgálatának joga, mivel azt a fenti rendelkezés kizárja. Ebből következően nemcsak a kiváló tagok nem kérhetik a bíróságtól a vagyonmegosztó közgyűlési határozat felülvizsgálatát, hanem a kivált tagokból később megalakult szövetkezet sem. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, hivatkozással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontjára is, a pert megszüntette.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a kivált és a felperesi szövetkezetet megalakító tagok nem vitatták és per keretében sem vitatják üzletrészük és vagyonuk névértékét, a felperesi szövetkezetnek az alperes része átadott vagyon mértékét. Sérelmezték azonban, hogy az alperes a közgyűlési határozattal olyan ingatlanokat adott át, amelyekről tudta: azok nem képeznek alperesi tulajdont, különböző jogszabályok rendelkezései folytán. Emiatt a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a felperes részére a mai napig nem történhetett meg. A felperes fellebbezése szerint ugyanez történt a meliorációs beruházásokat illetően is, mert az ezekkel érintett földterületek a törvény erejénél fogva magántulajdonba kerültek. Így az alperes 1992. szeptember 25-én nem rendelkezett a Ptk. 126. §-a alapján a meliorációs beruházási értékkel, mint vagyonnal. Ezenkívül a felperesnek az alperes olyan utakat adott át, amelyek 1992. szeptember 25-én már az önkormányzat tulajdonában voltak, tehát a felperes részére, mint szövetkezeti vagyon nem kerülhettek volna kiadásra. Mindezekre figyelemmel a per tárgya - a fellebbezés értelmében - a felperes cégnyilvántartás szerinti vagyonértéke és a ténylegesen átadott vagyonérték közötti különbözet, amely nem vonható az 1992. évi II. törvény 39. §-ának (1) bekezdésében foglalt vagyon körébe. Így a bírói út kizárása nem megalapozott. A felperes elfogadta az elsőfokú bíróság végzésének azt az indokát, hogy a közgyűlési határozattal történő megosztás tulajdonképpen megegyezéses eljárást feltételez, hivatkozott azonban arra, hogy az alperes e megállapodás megkötésekor megtévesztette, ezért álláspontja szerint a perbeli esetben a Ptk. 210. §-a (1) bekezdése alkalmazásának van helye.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az általa felhívott jogszabályok szerint a mezőgazdasági szövetkezetből történt kiválás esetén a vagyonmegosztásra vonatkozó közgyűlési határozat bíróság előtt nem támadható. Tévedett azonban akkor, amikor a felperes keresetét a közgyűlési határozat megváltoztatására irányuló keresetnek tekintette. A kereset tartalma szerint a felperesnek a közgyűlési határozattal átadott, cégnyilvántartás szerinti vagyonértéke, valamint a ténylegesen birtokába, illetve tulajdonába került vagyoni érték közötti különbözetre irányul, tehát valójában a közgyűlési határozattal részére kiadni rendelt vagyontárgy kiadását, illetve - amennyiben ez nem lehetséges - helyette azonos értékű más vagyontárgyak kiadását igényli. A felperes igénye tehát vagyonjogi igény, amelynek érvényesítése a Ptk. 7. §-a értelmében - eltérő törvényi rendelkezés híján - bírósági útra tartozik. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva a keresetlevél tárgyában bizonyítást nem folytatott, s minthogy a bizonyítási eljárásra van szükség, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 33 398/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás