KK BH 1994/281
KK BH 1994/281
1994.05.01.
A jogi személy és a közfeladatot ellátó szerv közötti ún. együttműködési megállapodás megítélésének szempontjai.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felek (a mezőgazdasági termelőszövetkezet felperes és a városi polgármesteri hivatal, mint a városi tanács jogutódja alperes) között 1988. május 23-án megkötött együttműködési megállapodás nem minősül olyan szerződésnek, melyből alperesre nézve bármilyen kötelezettség hárult volna. A megállapodás célja az volt, hogy a Sz-T. között a gáz-gerincvezeték megépüljön, a gáz-fogadóállomás kiépítése, illetőleg a T. településen belül a gázhálózat megépítése megtörténjen. A felperes, mint fogyasztóként jelentkező gazdálkodó szervezet a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvényben előírt kötelezettségénél fogva fizetett az igényelt gázfogyasztás arányában, az eredeti szerződésben megállapított, illetőleg a későbbiek során módosított hozzájárulást. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogyha a felperes és az alperes között létrejött szerződés az alperesre bármilyen kötelezettséget rótt volna, a gerincvezeték kiépítése tekintetében ez esetben sem lehetne megállapítani, hogy az alperes késedelmes teljesítéssel a szerződést megszegte volna, mert a felperes elsődleges késedelme az alperesi késedelembe esést kizárja. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ugyanis a felperes a szerződésben vállalt azon kötelezettségének, hogy a rákapcsolási helyeket, illetőleg az igényelt gázmennyiséget kellő időben az alperes tudomására hozza, nem tett eleget. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes az 1991-92-es fűtési idényben a gázfűtésre nem is készült fel, hiszen a gerincvezetéktől a fogyasztói helyekig a gázbevezetés tanulmánytervének elkészítésére a megbízott tervezőnek csak 1992-ben adott megbízást. Ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperessel 1988. május 23. napján megkötött szerződés késedelmes teljesítésével okozott 2 184 861 Ft összegű kártérítésre irányuló kereseti kérelmét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és kereseti kérelme szerinti döntést kért. Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítélete a per jelenlegi szakaszában érdemi felülbírálatra nem alkalmas.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket kellő mértékben nem tárta fel, az ellentmondásokat nem oldotta fel, a szükséges bizonyítást nem foganatosította. A megalapozott tényállás megállapításához szükséges bizonyítás a másodfokú eljárás kereteit meghaladja, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a felperes és az alperes jogelőd között 1988. május 23-án létrejött együttműködési megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásait az alperesi jogelőd, illetőleg az alperes a későbbiek során teljesítette-e. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az együttműködési megállapodásból az alperes polgármesteri hivatalára csak az a kötelezettség hárult, hogy a felperes számára lehetővé tegye, hogy az alperesi számlára a várható gázfogyasztási hozzájárulást befizesse. Az együttműködési megállapodás 1. pontja szerint az alperesi jogelőd azt vállalta, hogy az ipari miniszterhelyettes engedélye alapján Sz. és T., valamint M. települések közötti nagy-középnyomású gázvezetéket, a fogadóállomást és a településen belüli vezetékhálózatot megtervezteti és megépítteti úgy, hogy a felperes legkésőbb 1991. szeptember 1-jéig az elosztó hálózatra rákapcsolhasson. Ennek alapján megállapítható, hogy az alperest is terhelte határidős kötelezettség, még pedig az, hogy a fogadó állomást, valamint a településen belüli vezetékhálózatot megterveztesse, erre megbízási, illetve, hogy megépíttesse, vállalkozási stb. szerződést kössön. E szerződések jogosultjaként az alperest részben utasítás jog, részben pedig az esetleges késedelmes teljesítésből eredő igények érvényesítésének lehetősége illette.
Az elsőfokú bíróság nem tárta fel, hogy az alperes e szerződés alapján ténylegesen kivel terveztette, illetőleg kivel építtette a gázvezetéket, a vezeték építésének ütemezése hogyan történt és az alperesnek róható-e fel az a felperes által kifogásolt körülmény, hogy a felperest megelőzőleg más fogyasztók, akik később kötöttek az alperessel együttműködési megállapodást és később fizették be a hozzájárulást, előbb jutottak csatlakozási lehetőséghez. Iratellenes az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy még abban az esetben sem állapítható meg az alperes felelőssége, amennyiben a késedelmes teljesítésből adódó szerződésszegés a terhére megállapítható lenne, mert a felperes az együttműködési megállapodásban vállalt két lényeges körülményt kellő időben az alperessel nem közölt, a felperes késedelme pedig az alperes egyidejű késedelmét kizárja. Az együttműködési megállapodás tartalmazza a felperes által igényelt 120 m3/óra igényelt gázmennyiséget, a szerződést megelőzően keletkezett gázigény-felmérési adatlapon pedig a felperes pontosan megjelölte azt a két bekötési helyet, ameddig az alperesnek a gerincvezeték megépíttetéséről gondoskodni kellett volna. A felperes előadás szerint az előkészítő munka során az alperes a szerződéskötést követően legalább három-négy esetben összehívta a közületek képviselőit, ahol pontosan tisztázódott a vállalatok vezetői és az alperes képviselői között, hogy melyek a rákapcsolási helyek és határidők, fogyasztási igények az együttműködésben részt vevő felek részéről. Amennyiben a felperesnek ezen állítását alperes tagadná, ebben az esetben fel kell hívni a felperest, hogy tényállítására vonatkozó bizonyítékait megismételt eljárás során jelentse be.
A felperes kártérítés címén igényel az alperestől 2 184 861 Ft-ot. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem adta indokát annak, hogy a kártérítés megállapításához szükséges feltételek melyikének hiánya okából találta a felperesi keresetet alaptalannak. A vétkességen alapuló kártérítésnek - akár a szerződésen kívüli, akár a szerződésszegéssel okozott kár megtérítéséről van szó - együttes feltétele a jogellenes magatartás - amely szerződés esetében valamely szerződésszegési magatartással valósul meg -, a kár, a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés, valamint a vétkesség. A felperest terheli az alperes által elkövetett jogellenes magatartás, a bekövetkezett kár, illetőleg a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítása. Ennek sikeressége esetén az alperesre hárul annak bizonyítása, hogy az együttműködési megállapodásban foglalt kötelezettségében foglaltaknak maradéktalanul eleget tett, hiszen az együttműködési kötelezettség megszegése is alapja lehet a kártérítési követelésnek. Fenti körülmények tisztázását követően lesz csak az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a jogvitában megalapozott döntést hozzon. (Legf. Bír. Kf. I. 25 277/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás