KK BH 1994/282
KK BH 1994/282
1994.05.01.
I. A közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok szerint kell elbírálni a határozat jogszerűségét [Pp. 339. §].
II. A rendezési terv utóbb történt elfogadása a jogsértő közigazgatási határozatot nem teszi jogszerűvé [1964. évi III. tv. 37. § c) pont].
A G. Városi Tanács VB. műszaki osztálya 1989. augusztus 7. napján kelt határozatában engedélyezte a felpereseknek a v.-i 1377. hrsz. közterületnek minősülő ingatlanra ajándékbolt, tejivó és virágüzlet építését. Az ingatlan a határozathozatal időpontjában a magyar állam tulajdonában állt, kezelője a nagyközségi közös tanács vb. volt. A V. nagyközség önkormányzati képviselő-testülete határozatával a területre a településfejlesztési bizottság által igazolt tervezési programot elfogadta, és az érintett ingatlanok feletti rendelkezési jogot fenntartotta. E joggal élve visszavonta a felperesek részére a jogelőd által megadott kezelői hozzájárulást azzal, hogy a terület felett a rendezési terv biztosítása érdekében rendelkezni kíván.
A II. r. alperes határozatával az építési munkák azonnali hatályú leállítását rendelte el, és határozatában utalt a kezelői hozzájárulás megvonására vonatkozó döntésre. Tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a további építési tevékenység, vagy beruházás az azt végző kockázatára történik. A döntés ellen a felperesek fellebbeztek, azonban az I. r. alperes a II. r. alperes határozatát helybenhagyta úgy, hogy a határozat azonnal végrehajtható. A közigazgatási határozatok meghozatalának időpontjában az ingatlant is magába foglaló területre részletes rendezési terv még nem volt, a II. r. alperes csak a képviselő-testület által elfogadott rendezési programmal rendelkezett. A felperesek keresetükben a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérték.
Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták.
Az elsőfokú bíróság az alperesek határozatait hatályon kívül helyezte. Az indokolás rámutatott, hogy a II. r. alperes és a felperesek között a terület használatára és az építmény tulajdonjogára vonatkozó jogviszony nem közigazgatási, hanem polgári jogviszony, amely külön perben érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az alpereseknek végrehajtható rendezési terv, amely az építésügyi hatósági kötelezés alapjául szolgálhatna, nem állt rendelkezésre, csupán rendezési programot fogadott el az önkormányzat képviselő-testülete. Mivel a törvény tételesen felsorolja, hogy a rendezési programot mely esetekben kell figyelembe venni, és ezek között nem szerepel az építésügyi hatósági kötelezés, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint kényszerítő eszközök igénybevételére a közigazgatási hatóság nem volt jogosult. Az alperesek az építési törvény felhívott szakaszait meghatározott feltételek hiányában alkalmazták, ezért jogszabálysértést követtek el. Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperesek keresetét a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló részben is elutasította. Az indokolás szerint az I. r. alperes a fellebbezési eljárásban új tényként adta elő, hogy a V.-i önkormányzat képviselő-testülete rendeletével elfogadta és jóváhagyta a perbeli ingatlant is érintő módosított részletes rendezési tervet. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a tényállást annyiban módosította, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a rendezési program célkitűzéseinek megfelelően elfogadta és jóváhagyta a részletes rendezési tervet. Ennek értelmében az önkormányzat az érintett területet nem kereskedelmi célú létesítmények elhelyezésére kívánja felhasználni.
A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélethozatalkor rendelkezésre álló adatok alapján a támadott közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló kereset tárgyában a felhívott jogszabályok helyes értelmezésével jól döntött, vagyis helyesen foglalt állást abban, hogy a rendezési program az építési törvény alapján csupán az építésügyi hatósági engedélyek megadása során vehető figyelembe, nem szolgálhat alapul a jogerős építési engedély alapján megkezdett építési munka kivitelezésének megszüntetésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint azonban a határozathozatalt követően a képviselő-testület elfogadta és jóváhagyta a részletes rendezési tervet, amelyből következik, hogy a felperesek által megkezdett létesítmény építése akadályozza a rendezési terv végrehajtását. A törvény értelmében ilyen esetben mód van az építmény lebontására, ezért a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy az építésügyi hatóság határozata a rendezési terv később történt elfogadására tekintettel a másodfokú ítélet meghozatalakor már nem ütközik jogszabályba.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, melyben előadták, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróságnak abban a kérdésben kell döntenie, hogy a megtámadott közigazgatási határozatok jogszerűek-e vagy sem. A másodfokú bíróság ítélete is megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helyes volt, tehát a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek. A felperesek álláspontja szerint tehát a másodfokú bíróság jogsértően járt el akkor, amikor döntése nem a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányult, nem azt vizsgálta, hogy a megtámadott határozatok meghozatalukkor a jogszabályoknak megfeleltek-e.
A felperesek a felülvizsgálati kérelemben hivatkoztak arra, hogy a hatósági kötelezés jogszabályi feltételei a közigazgatási határozatok meghozatalakor nem állottak fenn. A II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Rámutatott, hogy az elfogadott rendezési program alapján valószínűsíthető volt, hogy lesz jogerős rendezési terv, ezért a közigazgatási szervnek feladata volt a program elfogadásától kezdődően mindent megtenni annak érdekében, hogy az önkormányzat a felesleges kiadásoktól mentesüljön. A II. r. alperes utalt arra, hogy a felperesek a határozat meghozatalának időpontjában már nem rendelkeztek érvényes építési engedéllyel, hiszen az építkezést több mint egy évre megszakították.
A felperesek felülvizsgálati kérelme alapos, a II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 37. §-ának c) pontja értelmében az építmény jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetőleg - a szükséghez képest - az építmény felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását, átalakítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az egészséget, az élet- vagy közbiztonságot veszélyezteti, a városképet rontja, vagy azt a rendezési terv végrehajtása, illetőleg a műemlékvédelem érdekei megkövetelik, az építésügyi hatóság elrendelheti. Az 5. § (2) bekezdése szerint a rendezési programot a város (község) fejlesztése, rendezési terveinek elkészítése, továbbá az építésügyi hatósági engedélyek megadása során figyelembe kell venni.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a hatósági kötelezés alapjául csak a rendezési terv végrehajtása szolgálhat. Kétségtelen tény, hogy a közigazgatási határozatok meghozatalának időpontjában elfogadott és jóváhagyott rendezési terv még nem volt hatályban, az önkormányzat csupán rendezési programot fogadott el. Az építésügyi hatósági kötelezés alapjául szolgáló rendezési terv hiányában a közigazgatási hatóságok döntése jogszerűtlen volt.
Az építésügyről szóló törvény 5. §-ának (2) bekezdése tételesen sorolja fel, hogy a rendezési programot mely esetekben kell figyelembe venni, és ezek között az építésügyi hatósági kötelezés nem szerepel. Kényszerítő eszközök igénybevételére tehát elfogadott rendezési terv hiányában nem volt jogszerű lehetőség.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság az ítélethozatalkor rendelkezésre álló adatok alapján a támadott közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló kereset tárgyában a felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a rendezési program csupán az építésügyi hatósági engedélyek megadása során vehető figyelembe, tehát nem szolgálhat alapul a jogerős építési engedély alapján megkezdett építési munka kivitelezésének megszüntetésére.
A közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indult perekben a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a közigazgatási határozatok jogszerűek-e vagy sem. Ennek megítélésénél a közigazgatási határozatok meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és az akkori tények figyelembevételével kell eljárni. A megyei bíróság ítélete is rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helyes volt, tehát a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek. A rendezési terv utóbb történt elfogadása a közigazgatási határozatok jogsértő döntéseit nem tette jogszerűvé. Nem vitás, hogy a hatósági kötelezés jogszabályi feltételei a közigazgatási határozatok meghozatalakor nem álltak fenn, így a közigazgatási határozatok attól függetlenül jogsértőek, hogy a rendezési tervet a rendezési program célkitűzéseinek megfelelően fogadták el a határozatok meghozatalát követően.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítélet azon megállapításával, hogy a rendezési program csupán az építésügyi hatósági engedélyek megadása során vehető figyelembe, tehát nem szolgálhat alapul a jogerős építési engedély alapján megkezdett építési munka kivitelezésének megszüntetésére. Hatósági kötelezés alapjául tehát csak az elfogadott rendezési terv szolgálhat.
A Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a felperesek az építkezést milyen ütemben folytatták, illetve folytatták-e egyáltalán, hiszen jelen per tárgya a közigazgatási határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányult, és a közigazgatási hatóságok döntése erre a kérdésre nem terjed ki.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. § és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta (Legf. Bír. Kfv. I. 25 255/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás