PK BH 1994/29
PK BH 1994/29
1994.01.01.
A gyermekek érdekében történt kötelezettségvállalást tartalmazó szerződés viszonya a közös tulajdon megszüntetéséhez [Ptk. 112. § (1) bek., 147—148. §-ok, 240—241. §-ok, 235—237. §-ok, 312. § (1) bek.].
A peres felek 1976-ban kötöttek házasságot, amelyből 1977-ben Gyula, 1980-ban Dávid nevű gyermekük született. Életközösségük időszakában - amelyet bérlakásban folytattak - vétel jogcímén tulajdonjogot szereztek egy kertingatlanon, s arra bankhitel igénybevételével többszintes házat építettek, valamint egyéb vagyontárgyakat is szereztek. Az együttélés 1989 májusában a felperesnek a házastársi közös lakásból a visszatérés szándéka nélkül történt elköltözésével megszűnt.
A bíróság a házassági bontóperben a feleknek az 1990. április 27-i tárgyaláson kötött egyezségét jóváhagyta, házasságukat pedig egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel felbontotta. Az egyezség - egyebek mellett - azt tartalmazza, hogy a felek "a velencei ingatlanra vonatkozóan peren kívül állapodtak meg", a nyaralóingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó, a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatuk szerint pedig "a tulajdonközösséget akként szüntetik meg, hogy tulajdoni hányadukról gyermekeik javára ajándékozás jogcímén lemondanak azzal, hogy alperes javára haszonélvezeti jog bejegyzését kéri, ennélfogva a szerződés napjától kezdve az ingatlanra történő mindennemű költség, közüzemi költség alperest terheli. Az ingatlan átírási költségét illetően felperest 25%-ban, alperest 75%-ban terheli annak viselése." A peren kívül létrejött - magánokiratba foglalt - megállapodás 9. pontja értelmében az "ingatlan" tekintetében a felek úgy állapodtak meg, hogy az egyelőre tulajdonközösségben marad azzal a kötelezettségvállalással együtt, hogy 1991. április 1-jéig bezárólag mindegyik fél saját tulajdoni illetőségét Dávid és Gyula utónevű gyermekeiknek ajándékozzák. A felek megállapodnak a tekintetben is: az ajándékozási szerződés elkészítésekor Sz. Gy. saját illetősége tekintetében haszonélvezeti jogát fenntarthatja, míg Sz. Gy.-né tehermentesen köteles gyermekeinek ajándékozni saját részét. Ennek fejében azonban Sz. Gy. vállalja, hogy az egész házas ingatlan tekintetében felmerülő ajándékozási illeték 75%-át felmerüléskor az Illetékhivatalnak megfizeti, míg Sz. Gy.-né illetékfizetési kötelezettsége az egész ingatlan vonatkozásában csak 25%. "Az okirat második oldalán kézzel írt "szerződésmódosítás" 2. pontja a megállapodást az alperes további kötelezettségvállalásaival egészíti ki.
A felperes az ajándékozási szerződést, amelyet az alperes a megállapodásban meghatározott határidőn belül elkészített, nem írta alá, hanem pert indított az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránt. Követelését azzal indokolta, hogy a megállapodást az alperes jogellenes fenyegetésének hatására írta alá, de az (a megállapodás) a terhére fennálló feltűnően nagy értékkülönbözet miatt is érvénytelen.
Az alperes tagadta a felperes tényállításait, és a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az ingatlan közös tulajdonát árverési értékesítés elrendelésével megszüntette, és az alperest perköltségben marasztalta. Indokolása szerint a felperes a közös tulajdon megszüntetését a Ptk. 147. §-a alapján jogszerűen követelte, annak módját pedig a felek teljesítőképességének hiányára figyelemmel kellett meghatározni. Az ingatlan ajándékozására tett felperesi nyilatkozat csupán "ígéret" volt, amely kötelezettséget nem eredményezett, "a felperes részéről határozott ajándékozási akaratnyilvánítás hiányzott. Az aláírás megtagadása a felperes részéről nem tekinthető joggal való visszaélésnek, mert a szerződéskötés a legszemélyesebb alanyi jogok közé tartozik, ezt az alperesnek nem áll módjában kikényszeríteni, s erre hivatkozva a közös tulajdon megszüntetését akadályozni."
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében - az elsőfokú eljárás során előterjesztett védekezését megismételve - arra hivatkozott, hogy az ingatlan jogi helyzetét szerződéssel rendezték. Az ajándékozásra a felperes magatartása miatt nem került sor, az érvényes megállapodásra figyelemmel azonban a felperes az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése címén újabb igénnyel nem léphet fel.
A felperes a fellebbezésre észrevételt nem tett, és a fellebbezési tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.
Az alperes fellebbezése alapos.
A peres felek által 1990. április 25-én aláírt okirat az alaki és tartalmi követelmények szerint egyaránt érvényes, a házastársi közös vagyon megosztását is magában foglaló szerződésnek felel meg, amelyet a felek az ingatlan tekintetében közokiratban (tárgyalási jegyzőkönyvbe) foglalt nyilatkozatukkal, egyébként pedig bíróság által jóváhagyott egyezséggel is megerősítettek, és az abban foglaltak - az ingatlanra vonatkozó rész kivételével - foganatba is mentek. A szerződés az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes, mint tulajdonos részére teljes körű rendelkezési jogot biztosít, ideértve az ellenérték nélküli, ingyenes ajándékozás jogcímén való átruházásra történő kötelezettségvállalást is. A házasfelek, mint tulajdonostársak egymás közti viszonyában tehát az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a felek jognyilatkozatát "ígéretnek", illetőleg "ajánlatnak", de ez a megállapodás "szerződéstervezetnek" sem minősülhet. A 9. pontban foglalt kötelezettségvállalás helyesen értelmezett jogi tartalma az, hogy a felek az ingatlanon fennálló közös tulajdonukat elsődlegesen oly módon kívánták felszámolni, illetőleg megszüntetni, hogy azt a közös vagyon köréből kiemelik, és megteszik azokat az intézkedéseket, amelyekkel a vagyontárgyat (az ingatlant) gyermekeik tulajdonába adják. Ez, a felek egymás közti viszonyában érvényes szerződéssel rendezett kötelezettségvállalás mindaddig irányadó, amíg
- a felek a megállapodásukat közös akaratnyilvánítással nem módosítják (Ptk. 240. §), vagy meg nem szüntetik (Ptk. 319. §);
- a bíróság a szerződést valamelyik fél eredményes megtámadása folytán érvénytelenné nem nyilvánítja (Ptk. 235-237. §), vagy nem módosítja (Ptk. 241. §); illetőleg
- a szerződés teljesítése a felek magatartásán kívül álló okból meg nem hiúsult [Ptk. 312. § (1) bek.].
A közös tulajdon megváltással vagy árveréssel történő megszüntetése iránti keresettel szemben előterjesztett alperesei ellenkérelem a szerződés közös megállapodással való megváltoztatását vagy megszüntetését kizárta.
A felperesnek a 6. sorszámú beadványában előterjesztett kereset-kiterjesztése, ami a megtámadásra nyitva álló határidő alatt a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult, alaptalannak bizonyult. A felperes az érvénytelenségi okokat a bíróság felhívása ellenére nem pontosította, s azokra nézve bizonyítást fel sem ajánlott. De a rendelkezésre álló adatok alapján is megállapítható, hogy a bontóper egyező akaratnyilvánítással történő lefolytatásának meghiúsulása egyébként sem tekinthető az alperes részéről olyan jogellenes fenyegetésnek, amely a bontóper során kötött megállapodást érvénytelenné tenné. A feltűnően nagy értékkülönbözet megállapításához a szerződés egészének vizsgálata s ahhoz képest teljes körű vagyoni elszámolás lett volna szükséges, ezt azonban a felperes a bíróság felhívása ellenére nem igényelte (4.P. 20 029/199I/14.). Kizárólag az ingatlanra vonatkozó feltűnő értékaránytalanság megállapítása fogalmilag nem lehetséges, hiszen a szerződés szerint az ingatlanon fennállott egyenlő arányú tulajdonjog mindkét fél vonatkozásában megszűnik, az ingatlan fele illetőségén fennmaradó haszonélvezeti jogot pedig kiegyenlíti az, hogy a fenntartási, a karbantartási, az adó- és egyéb költségeket, valamint az átírási illeték túlnyomó részének viselését az alperes vállalta magára.
Téves az az álláspont is, hogy a felperesnek a közös tulajdon megszüntetésére alapított követelése (Ptk. 148. §) azért alapos, mert a szülők és gyermekeik között az ajándékozási szerződés nem jött létre, így a közös tulajdon fennmaradt. A házastársak közti megállapodás szerint az ajándékozási szerződés megkötésének előfeltétele lett volna a felperes teljesítése, vagyis az ajándékozáshoz szükséges jognyilatkozat megtétele, amelyet a felperes - vállalásával ellentétben - megtagadott. Az alperes a jognyilatkozat pótlására alapított viszontkeresetétől elállt, így ebben a kérdésben a bíróság a Pp. 215. §-a értelmében nem dönthetett.
Abban az esetben, ha a szülők és a gyermekek közt érvényes ajándékozási szerződés a volt házastársak magatartásán kívül álló okból nem jön létre, a Ptk. 147. §-a értelmében a felperes számára természetesen megnyílik a lehetőség, hogy a közös tulajdon megszüntetését a jelen perben előterjesztett keresetével azonos tartalommal, a Ptk. 148. §-ában meghatározott módozatok valamelyikének alkalmazásával követelje. Az alapul szolgáló perben irányadó szerződési kötelezettség teljesítése előtt azonban az annak alapján megkötendő ajándékozási szerződés létrejöttének hiányára a felperes eredményesen nem hivatkozhat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetét, mint az érvényes szerződéssel szembenálló követelést alaptalannak találta. Ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének második fordulata alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. II. 20 239/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás