MK BH 1994/293
MK BH 1994/293
1994.05.01.
Ha a szövetkezettel munkaviszonyban álló, a tagsági viszonyát azonban korábban megszüntetett munkavállaló a szövetkezetekre vonatkozó átmeneti törvény rendelkezései alapján a törvényben meghatározott feltételek megléte, illetve teljesítése esetén kéri a vagyonnevesítést és ezzel összefüggésben a tagsági viszonyának helyreállítását, a szövetkezet ennek megtagadása során nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkavállalója tagsági viszonya saját elhatározása alapján szűnt meg korábban [1992. évi II. tv. (Ámt.) 6. §, 7. § (1) bek. a) pont].
Az irányadó tényállás szerint a felperes tagja volt az alperes kisszövetkezetnek. 1988. március 9-én írásbeli kérelmet terjesztett elő a vezetőséghez, amelyben kérte a tagsági viszonya azonnali hatályú megszüntetését. Alkalmazottként azonban tovább dolgozott az alperesnél. 1992. február 26-án bejelentette a vagyonnevesítési igényét, továbbá kérte a tagsági viszonya helyreállítását. Miután az alperes a kérelmét elutasította, az azzal azonos tartalmú keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság ítéletével helyreállította a felperes tagsági viszonyát, és az alperessel 1988. március 9-től fennálló munkaviszonyát is tagsági viszonyban töltött időként ismerte el.
Ítéletének indokolásában hivatkozott az Ámt. 7. §-ára, amely szerint, akik 1987. december 31-e után megszüntették a szövetkezeti tagsági viszonyukat és a 6. §-ban meghatározott időpontban (1991. január 1-jén) munkaviszonyban állnak, továbbá bejelentik a vagyonnevesítési igényüket, visszanyerik a tagságukat.
Minthogy a felperes a szóban lévő igényét a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül előterjesztette, és megfelelt a jogszabályban előírt feltételeknek, alapos a tagsági viszonya helyreállítására irányuló igénye.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A fellebbezés megalapozatlansága körében kifejtette, hogy az Ámt. 7. §-ának a) pontja nem tartalmaz megszorításokat a jog érvényesítése tekintetében, ha az érintett fél időben tette meg a bejelentését.
Az alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a perben eljáró bíróságok nem tárták fel alaposan a tényállást, különösen a tagsági viszony megszűnésének körülményei tisztázatlanok. Figyelmen kívül hagyták a szövetkezeti törvény és az átmeneti törvény javaslatához fűzött jogalkotói indokolást, amely felsorolja mindazokat a korábbi törvénysértő helyzeteket, amelyekben a tag a tagsági viszonyát megszüntetni kényszerült. Ennek megfelelően csak az ott felsorolt esetekben fogadható el a tagsági viszony helyreállítására irányuló igény. A felperes a pert megelőző egyeztetés során sem vitatta, hogy 1988-ban maga kérte a tagsági viszonya megszüntetését, erre az alperes akkor nem kényszerítette. Mindezekre mind az első-, mind a másodfokú bíróság előtt is hivatkozott, ez azonban nem vezetett eredményre.
A felperes rokkantsági nyugdíjasként dolgozott tovább az alperesnél, tehát módjában állt volna bármikor kérni a tagsági viszonya helyreállítását.
Csak a szövetkezeti és az Ámt. hatálybalépése után kérte a tagsági viszonya helyreállítását, és ezt nyilvánvalóan a vagyoni helyzete javítása érdekében tette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. január 20-án kihirdetett és hatályba lépett Ámt. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint, akik 1987. december 31-e után a szövetkezeti tagsági viszonyukat megszüntették, vagy akiknek tagsági viszonya szövetkezeti határozattal szűnt meg, és a szövetkezettel - a fogyasztási szövetkezetet kivéve - a 6. §-ban meghatározott időpontban (1991. január 1.) munkaviszonyban állnak... a bejelentés alapján visszanyerik a tagságukat. A bejelentést a szövetkezet vezetőségéhez (igazgatóságához) - jogvesztés terhével - a törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül lehetett megtenni.
Peradat, hogy a felperes tagsági viszonya az 1988. március 9-én előterjesztett kérelme alapján szűnt meg.
Ezután munkaviszonyban állt az alperessel.
A törvénynek 1992. január 20-án történt hatálybalépésétől számított hatvan napon belül, 1992. február 26-án, írásban bejelentette a vagyonnevesítési igényét, és kérte a tagsági viszonya helyreállítását.
A felperes tehát mindenben megfelelt a törvény által megkövetelt feltételeknek.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a törvény nem tartalmaz a felsoroltakon kívül megszorító feltételeket, ezért a törvényjavaslathoz fűzött indokolás az adott ügy elbírálása szempontjából közömbös. A törvény szövegéből ugyanis egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy csak az indokolásban példaként felsorolt esetekben lehetne egyszerű nyilatkozattal a tagsági viszonyt helyreállítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság helytálló ítéletét hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság az alperest pervesztességére tekintettel kötelezte felülvizsgálati eljárási költség és az állam javára illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 313/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás