BK BH 1994/295
BK BH 1994/295
1994.06.01.
I. Az önkormányzati képviselőnek — mint hivatalos személynek — ebben a minőségben a pedagógusok nevelőtestületi értekezletén elhangzott és a sértettet érintően tett elmarasztaló tényállítása esetén a nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétségében való bűnössége nem állapítható meg;
a cselekmény — a törvényben megjelölt célzat fennállása esetén — legfeljebb közvádra üldözendő hivatali bűncselekmény (hivatali visszaélés) megállapítására nyújthat alapot [Btk. 10. § (1) bek., 137. § 1. pont a) alpont, 179. § (2) bek. b) és c) pont, 225. §].
II. A rágalmazás alapjául szolgáló, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás tekintetében a valóság bizonyítása elrendelésének van helye, ha közérdek fűződik ahhoz, hogy az iskolaigazgatói állásba erkölcsileg feddhetetlen személy kerüljön [Btk. 182. §]
A terheltet a kerületi bíróság az 1992. február 26-án meghozott ítéletével jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt 3 hónapi fogházbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú bíróság az 1992. június 19-én meghozott ítéletével a terhelt cselekményét nagy nyilvánosság előtt elkövetettnek is minősítette, és a terheltet 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 150 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt Budapest egyik kerületében önkormányzati képviselő, és tagja az önkormányzat oktatási, közművelődési és kulturális bizottságának.
Az önkormányzat 1991-ben, a kerületben levő egyik gimnázium igazgatói állására pályázatot írt ki, amelyre egyetlen személy - a magánvádló - nyújtott be pályázatot. Az idevonatkozó szabályoknak megfelelően a pályázatát 1991. június 4-én az iskola nevelőtestületi értekezlete is megtárgyalta és véleményezte. Jelen volt és felszólalt ezen az értekezleten a terhelt is, ahol elmondta: végigjárta azokat az iskolákat, ahol a pályázó korábban tanított, és nyolc igazgató véleményét összegezve az a véleménye, hogy jobb volna, ha a magánvádló pár évig bizonyítaná szakmai tudását és tanítana.
A felszólalásában szó szerint a következők is elhangzottak:
"...rendszeresen kijárt családlátogatásra 14 és 16 óra között, de csak lányokat látogatni, amikor a szülők nem voltak otthon. Ez igen furcsa. Korrepetálást is kizárólag csak lányok részére folytatott és kizárólag zárt ajtók mögött. A nyári táborokból idő előtt távoznia kellett, mert sűrűn látogatta a lányok sátrát. Ez nem hagyományos, de elgondolkoztató. Egy szülő feljelentette. Három évre ítélték, de felmentették... Ezek a dolgok nem múltak el következmények nélkül, a bűnügy 12 éves kislánnyal esett meg..." A nevelőtestület ennek ellenére bizalmat szavazott a magánvádlónak, a pályázatot azonban az önkormányzat nem fogadta el.
A jogerős ítélet szerint az idézett tényállítások alkalmasak arra, hogy a magánvádlóról a környezetében kedvezőtlen társadalmi értékítéletet alakítsanak ki. Az állítások igaz vagy valótlan voltának bizonyítására a pályázati eljárás nem alkalmas, azok szükségképpen a gyanúsítás szintjén maradnak. Gyanúsításoknak az eljárni illetékes testület elé tárásához közérdek nem fűződik, ezért a valóság bizonyításának nincs helye.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ennek lényege az, hogy az állított tények megfelelnek a valóságnak, közérdek fűződik ahhoz, hogy a döntésre illetékesek a valóság ismeretében döntsenek, ezért a bíróságnak el kellett volna rendelnie a valóság bizonyítását. A bíróságoknak ezenkívül - a saját álláspontjukhoz képest is - fel kellett volna menteniük a terheltet tévedés címén, mivel a terhelt ezt a tevékenységet az önkormányzat felkérésére, abban a tudatban végezte, hogy ezzel a kötelességét teljesíti.
A felülvizsgálati indítvány alapos olyan értelemben, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályait megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint a települési képviselő a képviselői tevékenysége során hivatalos személyként jár el, a terhelt tehát hivatalos személyként szólalt fel a nevelőtestület értekezletén.
Az állandó bírósági gyakorlat szerint a hivatalos személy által az ügyintézés során és azzal összefüggésben, a hivatali hatáskörben tett megállapítása - jogellenesség hiányában - becsületsértést vagy rágalmazást nem valósít meg [BH 1991/338. sz.).
A hivatalos személy ilyen helyzetben a megállapításait nem jogellenesen, hanem a jogszabály parancsa alapján teszi meg, ennek következtében a tényállításnak becsület csorbítására alkalmas volta - jogellenesség hiányában - nélkülözi a társadalomra veszélyességet. A társadalomra veszélyesség a Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében fogalmi eleme a bűncselekménynek, ennek hiányában a magatartás nem valósít meg bűncselekményt.
A terhelt a cselekmény elkövetésekor, illetőleg az ügy jogerős elbírálásakor a Btk. 137. §-a 1. pontjának a) pontja szerinti hivatalos személyként, a konkrét ügy intézése a pályázati döntés előkészítése - során, és azzal összefüggésben tette meg a kijelentéseit, azokkal az adott eljárás indokolt kereteit nem lépte túl, következésképpen a rágalmazás vétségét el sem követhette. A terhelt cselekménye legfeljebb a Btk. XV. Fejezete IV. Címében foglalt - esetlegesen a Btk. 225. §-a szerinti - hivatali bűncselekmény megállapítására lenne alkalmas, az abban foglalt speciális célzat folytán azonban ennek a bűncselekménynek a megvalósulása az adott esetben szóba sem kerülhet.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján lefolytatott felülvizsgálat eredményeként a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának 1. fordulatában meghatározott okból a terheltet felmentette. A büntetőjogi felelősség elbírálásánál az adott esetben közömbös, hogy helye lett volna-e a valóság bizonyításának, a Legfelsőbb Bíróság mégis szükségesnek tartja foglalkozni ezzel a kérdéssel is, mivel a másodfokú bíróság általános elvet megfogalmazva foglalt állást ebben a kérdésben, mely álláspontja téves.
A másodfokú bíróság szerint a pályázati eljárásban a pályázóra vonatkozó valamely tény közléséhez csak akkor fűződhet közérdek, ha a közölt tény igazságtartalma a pályázati eljárásban is megítélhető és biztos.
Ez azt jelenti, hogy a közérdek megállapításának előfeltétele az, hogy az állított tény valósága bizonyítható legyen. A Btk. 182. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint viszont a közérdek megléte az előfeltétele a valóság bizonyításának; ezért a közérdek meglétéről vagy hiányáról kell először dönteni, és ettől a döntéstől függően kerülhet sor a valóság bizonyítására. A közérdek léte vagy annak hiánya nem függhet tehát attól, hogy az állított tény valósága mennyiben bizonyítható.
A másodfokú bíróság álláspontja tehát ellentétes a törvénnyel, és annak elfogadása gyakorlatilag azt jelentené, hogy a büntethetőséget kizáró ok megállapításának lehetőségét kizárná olyan esetekben is, amikor a törvény azt lehetővé teszi.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott ügyben közérdek fűződik ahhoz, hogy olyan intézmény élére - mint a szóban forgó iskola - alkalmatlan személy ne kerüljön. A nevelőtestület állásfoglalása a kiválasztásnál szerepet játszó tényező, ezért közérdek fűződik ahhoz is, hogy ez az állásfoglalás a pályázó alkalmassága szempontjából jelentős tények ismeretében jöjjön létre. A terhelt a nevelőtestülettel ilyen tényeket közölt, következésképpen abban az esetben, ha a terhelt nem hivatalos személyként járt volna el ugyanígy, el kellett volna rendelni a valóság bizonyítását.
Megjegyzi még a Legfelsőbb Bíróság, hogy iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a terhelt a magánvádló személyiségi jogait valótlan és sértő tényállítással csorbította, amikor a vádlott jogerős ítélettel történt felmentése ellenére azt állította, hogy őt egy kiskorú személy megrontásáért elítélték. Az irányadó tényállás szerint a terhelt az inkriminált kijelentésében egyidejűleg azt is közölte, hogy a magánvádlót felmentették, a tényállítása tehát tartalmilag sem volt valótlan. (Legf. Bír. Bfv. III. 1211/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás