BK BH 1994/297
BK BH 1994/297
1994.06.01.
Nem lehet a viszonvád tárgyává tenni olyan cselekményt, amely tekintetében a bíróság már külön eljárást megszüntető végzést hozott [Btk. 31. §, Be. 314. § (3) bek. b) pont, 250. § I. pont c) alpont]
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat könnyű testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért őt 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 250 forintban határozta meg. Megállapította, hogy az így kiszabott 10 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 40 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Kötelezte őt, hogy fizessen meg a magánvádló II. r. vádlott jogi képviselőjének 25 000 forint bűnügyi költséget.
Ugyanakkor a városi bíróság a II. r. vádlottat a könnyű testi sértés vétsége miatt ellene emelt (viszon-) vád és következményei alól felmentette.
Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője felmentésért; továbbá viszonvádlóként a II. r. vádlott bűnösségének a megállapításáért és a megbüntetése végett jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részletes bizonyítási eljárás lefolytatása után, a bizonyítékok gondos, egybevetett értékelésével állapította meg. Egyebek mellett számot adott arról, hogy az I. r. vádlott védekezését, illetőleg a jogos védelemre történő hivatkozását miért nem látta elfogadhatónak.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak házastársak. Közöttük hosszabb ideje bontóperes eljárás van folyamatban: ennek során - különösen a jelentős vagyonuk megosztása kérdésében - sok vita keletkezett.
1992. június 28-án az I. r. vádlott a családi nyaralóban tartózkodott. Ez a balatoni nyaraló egyébként a közös gyermekeik tulajdona, amelyen a vádlottaknak haszonélvezeti joga van.
A délutáni órákban megérkezett az I. r. vádlott felesége a II. r. vádlott is, két nagykorú gyermekével. A nyaraló közelében leállították személygépkocsijukat. Abból a II. r. vádlott és gyermekei kiszálltak és a nyaralóhoz mentek.
Közben találkoztak az I. r. vádlottnál vendégségben levő társasággal. A II. r. vádlott bement az épületbe, ott a konyhában találta meg az I. r. vádlottat és a szomszédjukat.
Az épületben a vádlottak között heves szóváltás keletkezett, ennek során az I. r. vádlott szidalmazta, majd bántalmazta a II. r. vádlottat. A bántalmazás következtében a II. r. vádlott jobb alkarján csecsemő tenyérnyi, a bal alkarján 10 forint nagyságú területen kékes-zöldes vérömleny elszíneződés keletkezett. Az alkar zúzódásos sérülései 8 napon belül gyógyultak. Az I. r. vádlott csak az odaérkező fiai közbelépése nyomán hagyta abba a II. r. vádlott bántalmazását.
Ezek után a vita és a dulakodás az I. r. vádlott és fiai között tovább folytatódott, ennek során kikerültek a nyaraló előtti teraszra, illetőleg a pázsitra, mely dulakodásban a II. r. vádlott nem vett részt.
A II. r. vádlott 1992. július 1. napján rendőrségi feljelentést tett a férje ellen. Feljelentéséhez csatolta a saját és az egyik fia sérüléseiről felvett orvosi látleletet. Kérte, hogy mindkét könnyű testi sértés vonatkozásában büntessék meg az I. r. vádlottat.
A városi bíróság az ügyben 1992. szeptember 7. napján tartott személyes meghallgatást, ezen az I. r. vádlott fia kijelentette, hogy ő maga nem kíván magánindítványt előterjeszteni az édesapja, az I. r. vádlott ellen, a II. r. vádlott azonban továbbra is kérte a férje megbüntetését, a sérelmére elkövetett vétség miatt.
Ez alkalommal az I. r. vádlott nem terjesztett elő viszonvádat.
A városi bíróság 1993. április 13-án, majd 1993. május 25. napján tartott az ügyben érdemi tárgyalást, ez utóbbi tárgyaláson az I. r. vádlott - védőjével együtt - viszonvádat terjesztett elő feleségével, a II. r. vádlottal szemben. Előadta: "Viszonváddal élünk a magánvádlóval szemben azért, hogy amikor a teraszon volt a vádlott, akkor mind a hárman - tehát a magánvádló és a gyermekei is - bántalmaztak. Könnyű testi sértés vétsége miatt kérem (kizárólag) a magánvádló megbüntetését. Amikor a teraszon voltam, akkor a feleségem kézzel és aganccsal is ütött, ahol ért."
A városi bíróság ezt követően, az 1993. szeptember 16. napján megtartott újabb tárgyaláson hozott ítéletet.
Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére, cselekményének a jogi minősítése [Btk. 170. § (1) bek.] is törvényes.
A megyei bíróság a fentebb írtakból következően az I. r. vádlott saját felmentést célzó perorvoslatát nem találta alaposnak.
A megyei bíróság az I. r. vádlottal szembeni joghátrány meghatározása során a városi bíróság által felsorolt súlyosító és enyhítő körülményekkel egyetértett, további enyhítőként értékelte, hogy a cselekmény elkövetése óta közel másfél év telt el.
Az I. r. vádlott 55 éves, büntetlen előéletű, minderre tekintettel a megyei bíróság úgy látta, hogy vele szemben nincs szükség büntetés kiszabására, a Btk. 37. §-ában megjelölt cél vele szemben a büntetés elhalasztása mellett is elérhető, erre figyelemmel bűnösségének megállapítását és vele szemben büntetés kiszabását mellőzte, és őt könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.
A megyei bíróság az I. r. vádlott által fizetendő elsőfokú költség összegét messzemenően eltúlzottnak találta. A városi bíróság nem volt figyelemmel a 12/1991. (XI. 29.) IM rendeletben foglaltakra, és arra tekintettel, hogy az ügyben három érdemi tárgyalás is volt - amelyre a budapesti ügyvédnek minden esetben vidékre kellett utaznia - 10 000 forintban állapította meg az elsőfokú bűnügyi költséget.
Ahhoz igazodóan határozta meg a másodfokú bűnügyi költség összegét is 5000 forint összegben.
Az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a II. r. vádlottat a vele szemben emelt vád és következményei alól felmentette [Be. 214. § (3) bek. b) pont].
A másodfokú tárgyaláson azonban becsatolásra és ismertetésre került az I. r. vádlott 1992. július 2. napján tett rendőrségi feljelentésének a jegyzőkönyve, melyben a felesége és fiai ellen könnyű testi sértés vétsége miatt feljelentést tett, és a megbüntetésüket kérte. Ez a feljelentés ugyanarra - a fentebb írt - esetre vonatkozott.
E feljelentéssel kapcsolatban a városi bíróság 1992. szeptember 7. napján (külön) személyes meghallgatást tartott, ezen az I. r. vádlott mind a három feljelentett személlyel szemben elejtette a vádat és az eljárás megszüntetését kérte. A városi bíróság ekkor meghozta a végzését, melyben az I. r. vádlott két gyermekével és a II. r. vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette, a Be. 319. §-a (1) bekezdésének b) pontjára utalva.
A két - a rendőrségtől külön érkezett - ügy tehát nem került egyesítésre, s bár mindkét vonatkozásban azonos bíró járt el, a városi bíróság figyelmét a későbbiekben is elkerülte az, hogy ilyen megszüntetés történt.
A Be. 314. §-ának (3) bekezdése értelmében a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindult eljárásban a 212. §-a (6) bekezdése szerinti tanácsülésig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség még nem évült el.
Ennek folytán az I. r. vádlottnak a II. r. vádlott elleni magánindítványa, viszonvádja időbelileg nem lett volna elkésett; ennek előterjesztésére - az említett tanácsülésig - akkor is mód van, ha netán valaki úgy nyilatkozott, hogy nem kíván viszonvádat előterjeszteni.
Amikor azonban - amint a jelen esetben - a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napon belül önálló feljelentés történt, és ennek ügyében a bíróság jogerős megszüntető határozatot hozott, ugyanezen cselekmény vonatkozásában a későbbiekben már nem terjeszthető elő viszonvád, ez ugyanis a res iudicata sérelmét jelentené, erre azonban a városi bíróság nem volt tekintettel az eljárása során.
Mindebből kitűnően a II. r. vádlott vonatkozásában a városi bíróság ítéletét hatályon kívül kellett helyezni, és a vele szemben indított eljárást meg kellett szüntetni. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 619/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás