PK BH 1994/30
PK BH 1994/30
1994.01.01.
Napilap kiadására kötött szerződés értelmezésének kérdései [Ptk. 205. § (2) bek., 207. § (1) bek.].
A felperesi kft. felemelt keresetében 4 714 425 Ft és járulékai, valamint 9 003 943 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az MM. Párt alperest. Az előbbi összeg a felperes által kiadott lap kiadásával kapcsolatban az 1990. évben felmerült kiadói veszteség, amelynek megfizetését az alperes szerződésben magára vállalta. Az utóbbi összeg pedig a lap kiadásával kapcsolatban az 1990. évben felmerült remittenda összege. Az elsőfokú bíróság ezen utóbbi kereseti igény tekintetében a per tárgyalását elkülönítette, és azt új számon lajstromozott perben folytatta. Az alapkereset tekintetében pedig - helyt adva annak - kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 714 425 Ft-ot, ennek kamatát és perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint az alperes az 1990. október 24-én felvett emlékeztető szerint vállalta az I990. év veszteségének megtérítését, így köteles annak eleget tenni. Az alperes pedig nem bizonyította - egyetlen védekezését -, hogy a felperes pazarló gazdálkodása miatt mentesülne vállalt kötelezettsége alól.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a veszteség megtérítésével kapcsolatos kötelezettségvállalásának feltételei voltak, amely feltételek bekövetkezését az elsőfokú bíróság nem vizsgálta.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság nem derítette fel megfelelően a tényállást, így ítélete érdemben nem bírálható el. A perbeli jogvita tárgya a peres felek között létrejött szerződés és e szerződésből eredő elszámolás. A felek személyes előadása és a csatolt levelezés alapján az megállapítható, hogy a felperesi tevékenység következtében a felperest ért veszteség megtérítésére az alperes az előzetes tárgyalások és a levelezésben kifejtett álláspontja szerinti feltételek mellett vállalt kötelezettséget. Ezt követően született az 1990. október I4-i emlékeztető, amely a peres feleknek a vita alapját képező szerződését ismerteti. Az emlékeztető - függetlenül attól, hogy azt a jelenlevők aláírták - nem az írásba foglalt szerződés. Abból tehát önmagában a felek szerződésének valamennyi lényeges kérdése [Ptk. 205. § (2) bek.] nem állapítható meg. Ezért a peres felek szerződési akaratának, az alperesi kötelezettségvállalás tartalmának, az alperes által hivatkozott feltételek jellegének megállapítása további bizonyítást igényel [Ptk. 207. § (1) bek.].
Az alperes az eljárás során és a fellebbezésben is elismerte a veszteség megtérítésére vonatkozó kötelezettségvállalását, de mindvégig e kötelezettségvállalást kizáró feltételek megvalósulására hivatkozott. Így hivatkozott arra, hogy a felperes pazarló gazdálkodást folytatott, a párt érdekeivel ellentétes volt az újság magatartása, hangvétele, beállítottsága és az önálló kiadói cég sem valósult meg. Ezekkel kapcsolatban azonban az alperes kifogásai általánosságban mozogtak, még a bérekkel és honoráriumokkal kapcsolatban előadottak is. Az eljárás során pontosan meg kell határoznia az alperesnek, hogy a gazdálkodással kapcsolatosan tételszerűen mit és miért kifogásol, meg kell jelölnie, hogy a perbeli lap milyen írása, milyen tevékenysége mikor és miért volt az alperes érdekeivel ellentétes. Ezen túlmenően részletesen nyilatkoznia kell arra, hogy a tervezett közös kiadói cég létrehozása I991. január 1-jét követően miért nem valósult meg, annak elmaradása kinek róható fel.
Nem állapítható meg a rendelkezésre álló adatokból az sem, hogy a peres felek levélváltása után az emlékeztető alapját képező szóbeli megállapodáskor az alperes akkori elnökének levelében írt kifogások és feltételek változatlanul fennmaradtak-e, vagy e feltételek akkor már nem képezték a szerződés tárgyát.
A perben előterjesztett, a remittenda megfizetésével kapcsolatos igény is a perbeli elszámolási időszakra esik. Ennek mennyisége, felmerültének oka ugyancsak a felperes üzleti magatartása körében a vizsgálódás tárgyát kell, hogy képezze. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetnek ezzel kapcsolatos részét a per tárgyalásától elkülönítette. A perbeli vizsgálódásnak és bizonyításnak ki kell terjednie szükségképpen arra is, hogy az alperes a veszteségek megtérítése során vállalta-e a remittenda megfizetését is. Ezzel kapcsolatban az emlékeztető ügydöntő bizonyítékul ugyancsak nem szolgálhat. A felperesnek ez az igénye, a bizonyítás köre mindkét kereseti kérelem tekintetében megegyezik, így az elkülönített tárgyalásnak nincsen helye. Ezért az elsőfokú bíróságnak megfontolás tárgyává kell tennie az elkülönített keresetek egyesítését és ismételt együttes tárgyalását.
A fentiekre tekintettel, miután a tényállás felderítetlensége miatt a bizonyítás széles körű megismétlése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte.
Az újabb eljárás során az alperest a feltételekre vonatkozó részletes védekezés előadására kell felhívni. Ennek ismeretében a szerződés megkötésében részt vett személyeket tanúként kell kihallgatni a szerződés feltételeire, a kötelezettségvállalás tartalmának pontos meghatározására. Ha az alperesnek a pazarló gazdálkodással kapcsolatban értékelhető védekezése van, a felperesi gazdálkodó tevékenység vizsgálatára esetleg könyvszakértő kirendelése is szükségessé válhat. Az elsőfokú bíróság csak a fenti bizonyítás lefolytatása után jut abba a helyzetbe, hogy az ügy érdemében megalapozottan döntsön. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 632/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás