BK BH 1994/300
BK BH 1994/300
1994.06.01.
I. A bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárásban nem esik a ,,tényállítás'' fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat nem alkalmas sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására [Alkotmány 60. § (1) bek., Btk. 179. §, 180. §].
II. A gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozatok még abban az esetben is bűncselekmény megvalósítására alkalmasak, ha azok — formálisan — kritikai megjegyzésként kerülnek a nyilvánosságra [Btk. 179. §, 180. §]
A külföldön élő M. Á. magyar állampolgár tollából 1991-ben az Interseas Editions nevű kiadó gondozásában megjelent az "Összesküvés: A Nietzschei Birodalom" című történelmi tanulmányként egy könyv.
A napilap 1992. június 27-i száma reggeli kiadásának egyik cikkében az első mondat így hangzik: "Június 24-én hírt adtunk arról, hogy az "Összesküvés: A Nietzschei Birodalom" című antiszemita könyv emigráns szerzője M. Á., egy párizsi bíróságon beperelte G. Gy.-t."
M. Á. a napilap főszerkesztője és a felelős szerkesztője ellen a kerületi bíróságon nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést.
A kerületi bíróság végzésével a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntette [Be. 170. § (1) bek. a) pont].
A másodfokú bíróság az 1992. október 21. napján kelt jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
M. Á. 1993. április 30. napján felülvizsgálati indítványt terjesztett első a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben az említett bíróságok végzésének a hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás folytatására utasítását kérte.
Az eljárás megszüntetését mindkét bíróság arra alapozta, amely szerint az inkriminált kijelentések egy műre vonatkozó kritika, bírálat során hangzottak el, amely megengedett még abban az esetben is, ha azok kifogásolhatók és esetileg a szerző érzékenységét sértik.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokban kifejtetteket érdemben helyesnek találta, annak leszögezése mellett, hogy egy kijelentésnek a jelzők alapján történő szétbontása - vagyis annak boncolgatása, hogy azok közül melyik vonatkozik a műre és melyik a szerzőjére - nem helyes.
A becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tc. nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat a mai napig is töretlen a tekintetben, hogy a bírálat és a vélemény nem esik a tényállítás fogalma alá, tehát alkalmatlan a rágalmazás bűncselekményének a megállapítására.
Ez a ma is helytálló büntetőjogi szemlélet összhangban van az Alkotmány 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal is, mely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára; illetve a 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, amely azt tartalmazza, hogy mindenkit megillet a szabad véleménynyilvánításra vonatkozó jog.
Az Alkotmány fentebb idézett rendelkezéseivel az a felfogás áll összhangban, hogy a kritika, a bírálat, a vélemény ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárás során érdemben nem vizsgálható, és az nem lehet a Btk. 182. §-ában meghatározott valóság bizonyításának a tárgya sem, minthogy nem esik a tényállítás, a híresztelés vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezés használatának a fogalma alá.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban is, hogy a "becsület csorbítására alkalmasság" - mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme - nem a bírálattal illetett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg.
Az tehát, hogy a cikk írója a szóban forgó irodalmi műre vonatkozóan - pozitívnak nem mondható - kritikai megállapítást tett, még akkor sem adhat alapot a rágalmazás megállapítására, ha az egyébként a szerző érzékenységét sérti.
Természetesen a bírálatnak vannak határai; nyilvánvaló, hogy az nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már az elbírált személy emberi méltóságának a sérelmével jár, ugyanakkor nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségeseken túlmenő, a becsületérzést sértő kijelentéseket.
Az adott esetben a magánvádló által vád tárgyává tett megállapítás nem haladja meg a bírálat, illetőleg kritika körét, megfelel a hivatkozott véleménynyilvánítás szabadságának, ezért sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés bűncselekménye nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság a most kifejtettekre figyelemmel egyetértett a büntetőeljárásnak a bűncselekmény hiányában történő megszüntetésével, az alaptalan felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése értelmében, a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1413/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás