BK BH 1994/301
BK BH 1994/301
1994.06.01.
A belföldi fizetőeszköznek külföldről engedély nélküli behozatala deviza-szabálysértést valósít meg [Btk. 309. § (1) bek. a) pont, Sztv. 116. § (1) bek. b) pont]
A városi bíróság 1992. december 17-én kelt ítéletével a külföldi állampolgárságú I. r. és II. r. vádlottat devizagazdálkodás jelentős értékre, társtettesként elkövetett bűntettében mondotta ki bűnösnek és mindkét vádlottal szemben - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztést szabott ki, a lefoglalt összesen 499 400 forintot pedig elkobozta.
A tényállás szerint az I. r. vádlott 1992. december 16-án megkérte a barátját, a II. r. vádlottat, hogy gépkocsin hozza át Magyarországra.
Az I. r. vádlott D.-be akart utazni részben azért, hogy egy Ford típusú személygépkocsit megvásároljon, részben pedig azért, hogy súlyos beteg édesapja magyarországi gyógykezelésével kapcsolatban intézkedjék. Ezért magával hozott összesen 499 400 forintot. Mivel a pénz behozatalára devizahatósági engedéllyel nem rendelkezett, és tudta, hogy ilyen nagy összeget legálisan nem hozhat be az országba, azt a II. r. vádlott édesapja gépkocsijának a szellőzőrácsába rejtette. Erről a II. r. vádlottnak is tudomása volt, és ő ebbe beleegyezett.
A vádlottak 1992. december 16-án léptek be az ország területére. A vámvizsgálat során mindketten úgy nyilatkoztak, hogy csupán az engedély nélkül behozható mennyiségű magyar fizetőeszközzel rendelkeznek.
A tételes vámvizsgálat során azonban a gépkocsi szellőzőrácsából előkerült az I. r. vádlott által elrejtett 499 400 forint, ezért a vámhivatal a pénzt lefoglalta.
Az ítélet a II. r. vádlott vonatkozásában elsőfokon jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság az enyhítésért és az elkobzás mellőzése végett az I. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés alapján 1993. december 10-én bírálta felül az elsőfokú ítéletet.
Az I. r. vádlottat a társtettesként, jelentős értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértése bűntettének vádja alól felmentette és megállapította, hogy deviza-szabálysértés kísérletét valósította meg, és ezért 40 000 forint pénzbírsággal sújtotta, amelyet behajthatatlanság esetén 1000 forintonként 1-1 nap elzárásra rendelt átváltoztatni.
A bűnjelként lefoglalt 499 400 forint lefoglalását megszüntette, és ebből 41500 forintot visszatartott a szabálysértési bírság és a bűnügyi költség kiegyenlítésére, 40 000 forintot átutalt a Vám- és Pénzügyőrség Parancsnokság, 1500 forintot pedig a bíróság gazdasági hivatala számlájára, míg 416 400 forintot elkobozott.
A megyei bíróság a tényállást megalapozottnak találta azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlott magyar anyanyelvű, az eljárás során tolmács igénybevételére nem került sor. A megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala idején a cselekmény minősítése megfelelt a törvény előírásainak. Időközben azonban hatályba lépett a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény, amely jelentős hatással volt a deviza-bűncselekményekre is.
A korábbi törvény rendelkezései szerint a devizagazdálkodás megsértésének törvényi tényállása úgynevezett keretjogszabály volt, amelynek tartalmát a devizagazdálkodásról szóló törvényerejű rendelet előírásai határozták meg, ekként a devizaigazgatási jogszabályok megsértése - az értékhatártól függően - megalapozta a bűncselekmény megállapítását.
Az 1993. május 15-én hatályba lépett törvény tényállása konkrétan meghatározta azokat a magatartásokat, amely megvalósulása esetén bűncselekmény megállapítására kerülhet sor.
Az új törvényi rendelkezés értelmében a vádlott magatartása már nem minősül bűncselekménynek, mivel a Btk. 309. §-a (1) bekezdésének a) pont értelmében belföldi fizetőeszköznek csupán az engedély nélküli kivitele vagy kijuttatása minősül bűncselekménynek, így a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a megyei bíróság felmentette.
A cselekmény azonban - mivel a vádlott a deviza-külföldiekre is kötelező érvényű deviza-szabályszegést valósított meg -, az értékhatárra tekintet nélkül az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 116. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti deviza-szabálysértés kísérletének minősül, amelynek a megvalósítása esetén a törvény 50 000 forintig terjedő pénzbírság kiszabására ad lehetőséget.
A megyei bíróság figyelembe vette a vádlott személyi körülményeit, azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, ezért 40 000 forint pénzbírsággal sújtotta a vádlottat, amelyet behajthatatlanság esetén a szabálysértési törvény 18. §-ának (1) és (3) bekezdés alapján kell 1000 forintonként 1-1 nap elzárásra átváltoztatni.
Deviza-szabálysértés esetén a törvény nem teszi kötelezővé az elkobzást, csupán annak a lehetőségét biztosítja, ennek ellenére e rendelkezés megváltoztatására nem látott alapot. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 220/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás