BK BH 1994/302
BK BH 1994/302
1994.06.01.
A határátkelőhely közelében levő parkolóhelyen lezáratlan ajtóval huzamosabb ideje elhelyezett gépkocsi elvétele nem jogtalan elsajátítást, hanem lopást valósít meg [Btk. 316. § (1) bek., (5) bek. a) pont, 325. §]
A városi bíróság az I. r. vádlottat jogtalan elsajátítás vétsége miatt 2 évre, a II. r. vádlottat pedig bűnsegédként elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.
A bűnjelként lefoglalt, rendszám nélküli, ismeretlen sértett tulajdonában levő személygépkocsi vonatkozásában megállapította, hogy az az állam tulajdonába kerül.
A tényállás szerint az I. r. vádlott barátnője a határcsárdában dolgozott és ugyanitt volt karbantartó a II. r. vádlott is. 1991. április elején feltűnt a határcsárdában dolgozóknak és a rendszeresen oda járóknak, így az I. r. vádlottnak is, hogy a csárda parkolójában már több mint két hete egy jó állapotú személygépkocsi van. Többen megnézték és észlelték, hogy a gépkocsi nincs lezárva.
Az I. r. vádlott is nézegette a gépkocsit, melynek a jobb első keréktárcsája, a jobb első fényszórója és az irányjelzője sérült, a jobb első sárvédő horpadt, a kipufogócső a toroknál törött. Észlelte azt is, hogy a kormányzár feloldása nélkül a kocsi nem vihető el.
Az I. r. vádlott megkérte a II. r. vádlottat, hogy segítsen a gépkocsi elvitelében.
1991. április 28-án éjfél körül vádlottak a parkolóban levő gépkocsihoz mentek, ahonnan pár méterre eltolták a gépkocsit addig, amíg a kormányzár engedte, majd a II. r. vádlott leszerelte a kormányzárat tartó oszlopot, ebben segédkezett az I. r. vádlott is, így a gépkocsi kormányozhatóvá vált. A II. r. vádlott a gyújtást rövidre zárva elindította a gépkocsit, melyet az I. r. vádlott vezetett és azt a barátnője albérleti lakásának a garázsába helyezte el. Útközben a rendszámtáblákat eldobta.
Az I. r. vádlott másnap vásárolt egy gyújtáskapcsolót, melyet a II. r. vádlott a gépkocsiba beszerelt, ami így már kulccsal volt indítható.
Az ismeretlen eredetű 383 830 forint forgalmi értékű személygépkocsit az 1991. május 12-én indult büntetőeljárás során a rendőr-főkapitányság lefoglalta.
A városi bíróság álláspontja szerint a vádlottak által, a tényállásban írt cselekmény nem valósítja meg a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt lopás törvényi tényállását. Az adott esetben az nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy vádlottak a gépkocsit "mástól" - az azzal rendelkezni, használni, birtokolni kívánótól - vették el. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem volt megállapítható, hogy a kocsit a tulajdonosa vagy használója milyen szándékkal hagyta a határtól kb. 3 km-re levő parkolóban.
A nyitott kocsi arra utal, hogy azt végleg elhagyták, melynek nem mond ellent az, hogy a kormány zárva volt, hiszen az indítókulcs kivételével a kormány automatikusan záródik.
Amennyiben a rendszámtábla hamisított volt, úgy a kocsi uratlanná vált. Ezt a tényt azonban az I. r. vádlott magatartása miatt nem lehet megállapítani, hiszen azzal, hogy a rendszámtáblákat eldobta, megszüntette az esetleges azonosítás lehetőségét.
Amennyiben a tulajdonos az eredeti rendszámmal hagyta el a sérült kocsiját, figyelemmel az eltelt időre, a kb. másfél-két hónapra, arra lehet következtetni, hogy lemondott a rendelkezési, birtoklási és használati jogosultságáról, tehát a tulajdonjogáról.
A kifejtettekre tekintettel, miután az egyik feltevést sem lehetett tényként megállapítani, a bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg a vádlottak terhére az, hogy a gépkocsit mástól tulajdonították el, ezért az I. r. vádlott cselekményét a Btk. 325. §-ának I. tételében írt jogtalan elsajátítás vétségének, míg a II. r. vádlott tevékenységét pedig a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédi minőségben elkövetett jogtalan elsajátítás vétségének minősítette.
A megyei bíróság a városi bíróság végzését megváltoztatta, a vádlottakat bűnösnek mondotta ki társtettesként, jelentős értékre elkövetett lopás bűntettében, ezért az I. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre, a II. r. vádlottat pedig 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte; a szabadságvesztés végrehajtását mindkét vádlott vonatkozásában 3 év próbaidőre felfüggesztette.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzése ellen az ügyész által a vádlottak terhére bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az ügyet.
Ennek során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben, a szükséges körben folytatta le a bizonyítási eljárást, a beszerzett és a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot értékelte, eljárási szabályt nem sértett, és az indokolási kötelezettségét is teljesítette.
Ezért a megállapított tényállás megalapozott és így az irányadó volt az ügy felülbírálásánál.
Az irányadó tényállás alapján a városi bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlottak a cselekményükkel bűncselekményt valósítottak meg.
Tévedett azonban a cselekmény vádtól eltérő minősítésének és a II. r. vádlott elkövetői minőségének a megjelölésében.
A városi bíróság a körülményekből nem találta megállapíthatónak a lopás tényállási elemét jelentő "mástól" való elvétel megvalósulását. Álláspontja szerint a nyitott ajtó végleges elhagyásra utal, amit erősít a hamisított rendszámtábla használatának feltételezése is. Azzal pedig, hogy a rendszámtáblákat az I. r. vádlott eldobta, megszűnt a tulajdonos azonosításának a lehetősége.
A megyei bíróság álláspontja szerint a cselekmény jogi minősítése téves.
Azokból a tényekből, hogy a vádlottak által elvett gépkocsi huzamos időn keresztül lezáratlan ajtóval, de indítókulcs nélkül, lezárt kormányzárral állt a parkolóhelyen az országhatár közelében, nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy az kikerült a tulajdonos birtokából. A gépkocsinak határátkelőhelyek környékén hagyása huzamos időre a kijelölt helyeken a járművek gyakori parkolási módja. A nyitott ajtó sem jelenti azt, hogy a tulajdonosa már nem tudja és nem is akarja azt a fizikai uralma alá vonni. A hosszú idő ellenére sem állítható a végleges elhagyás vagy az, hogy bármilyen okból a tulajdonos ne térhessen vissza.
Az adott esetben a határátkelőhelyhez közeli parkolóhelyen a tulajdonosnak a gépkocsi visszaszerzésére bármikor lehetősége volt, tehát az nem volt elveszett olyan dolog, amelynek birtokolásával az ismeretlen sértett végleg felhagyott. Ugyancsak nem állítható, hogy a rendszámtábla hamis volta esetén a jármű tulajdonosa nem azonosítható.
Ezért a megyei bíróság a vádlottakat a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt, és az (5) bekezdésének a) pontja szerinti jelentős értékre elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek.
A megyei bíróság az elfogadott tényállás alapján - miszerint a vádlottak az elvitel érdekében együtt tolták el, majd ugyancsak együtt szerelték le a kormányzárat - elkövetői minőségüket a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesnek jelölte meg.
A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság mindkét vádlott esetében enyhítő körülményként értékelte a büntetlen előéletet, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást és azt a tényt, hogy a kár lefoglalással megtérült. Súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság azt a tényt, hogy a gépkocsilopások elszaporodtak.
Az I. r. vádlott esetében további súlyosító körülmény az, hogy a cselekményelkövetésében kezdeményező szerepet játszott.
A fentiek alapján a megyei bíróság úgy látta, hogy az I. r. vádlott esetében a cselekmény büntetési tételének minimumában, a II. r. vádlott esetében pedig a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének d) pontja alkalmazásával a már említett börtönbüntetés kiszabása alkalmas a büntetés céljának az eléréséhez.
Figyelemmel a vádlottak egyébként kifogás alá nem eső rendezett életvitelére, büntetlen előéletükre a megyei bíróság alkalmazhatónak találta a börtönbüntetés próbaidőre történő felfüggesztését és a próbaidő tartalmát a cselekmény súlyával arányosnak talált 3 évben állapította meg. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság l. Bf. 218/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás