305/B/1994. AB határozat
305/B/1994. AB határozat*
2000.04.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 87. § (1) bekezdése, a 92. §-a; a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 10. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely arra irányul, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény kiegészítésére kötelezze az Országgyűlést.
3. Az Alkotmánybíróság az 1952. évi IV. törvény 92/A. § (1) bekezdés c) és e) pontja, a (2) és (3) bekezdése, a kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról szóló 51/1986. (XI. 26.) MT. rendelet 1. §-a, 2. § (1) bekezdése, a 4. §-a, a 6–9. §-ai, a 11. §-a; a gyámhatóságokról, egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet 41. § (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdés b) pontja, a (2) bekezdés a) pontja, a (3) és (4) bekezdése, a 43–46. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítvány ügyében az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) egyes rendelkezései, valamint ezekkel összefüggő végrehajtási rendelkezések ellen nyújtotta be indítványát az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány feldolgozása során folyamatban volt a Csjt. részleges módosítása, majd a gyermekek jogairól szóló törvény megalkotása, s ennek kapcsán a Csjt. átfogó felülvizsgálata. Erre vonatkozó hivatalos tudomására figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt az átfogó törvényi rendezést követően és annak figyelembevételével bírálta el. Az időközben azonos tárgyban beérkezett indítványokat pedig a jelen ügyhöz egyesítette.
Az indítványozó alkotmányellenesnek ítélte azt, hogy a családjogi szabályozás a kiskorú gyermekre vonatkozó állami gondoskodás körében a hatósági beavatkozást nem a szükséges legkisebb mértékre korlátozza. Ilyenek különösen a Csjt. 92/A. § (1) bekezdése; a kiskorúakról való állami gondoskodásról, valamint a szülő és a gyermek kapcsolattartásának szabályozásáról szóló 51/1986. (XI. 26.) MT. rendelet (a továbbiakban: Ágr.) 1. §-a, 2. § (1) bekezdése és 4. §-a.
Alkotmányellenesnek ítélte az indítványozó a Csjt. 92/A. § (1) bekezdés c) és e) pontját, valamint a (2) és (3) bekezdését is és az Ágr. 6–9. §-ait, a 11. §-át, továbbá a gyámhatóságokról, egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. (VI. 29.) MM. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 41. § (2), a 42. § (1) bekezdés b) pontját, a (2) bekezdés a) pontját, a (3) és (4) bekezdését, a 43. és 46. §-ait, mert e jogszabályok a kiskorú gyermeknek a családból történő kiemelésekor nem tűzték ki célul a család egységének mielőbbi helyreállítását, a család megfelelő segítését annak érdekében, hogy minél előbb képes legyen a gyermek további nevelésére. Azért is, mert nem követelik meg a hatóságtól a máshová elhelyezett kiskorú gyermek esetében a körülmények folyamatos és rendszeres ellenőrzését, a döntés felülvizsgálatát.
Kifogásolta az indítványozó a családból kiemelt gyermek további elhelyezéséről való döntési jogkörnek a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója kizárólagos hatáskörébe utalását. E jogosítványt ugyanis jogorvoslat és hatósági eljárás nélküli diszkrecionális jogkörnek minősíti, amely sérti a gyermek jogait.
Kiemelte, hogy míg a családon belül a gyermek elhelyezésének kérdése a bíróságon, megfelelő eljárási garanciák mellett dőlhet el, addig a gyermeknek a családból való kivétele esetén nem a bíróság dönt; s nincsenek megfelelő eljárási garanciák sem a gyermek, sem a szülő védelmében, az intézet igazgatójának diszkrecionális döntési jogával szemben. A döntés elleni jogorvoslat joga sem érvényesülhet ezekben az esetekben.
A helyettesítő védelem nemzetközi szabályai sem jelennek meg a magyar jogban.
Más indítványozó alkotmányellenesnek ítélte a Csjt. 92. §-ának rendelkezését, mert a gyermek és szülő kapcsolattartásának kérdését csak a szülő jogai oldaláról szabályozza, a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében biztosított jogai nem érvényesülnek. Indítványozta azt is, hogy az Alkotmánybíróság a Csjt. kiegészítésére kötelezze az Országgyűlést.
Az indítványozók álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések sértik az Alkotmány 15. §, 16. § és 67. §-ait.
Véleményük szerint ezen alkotmányos §-ok két elvet fogalmaznak meg: egyrészt a család elsőbbségének és védelmének elvét, másrészt a gyermek védelmének elvét. Az utóbbinak megfelelően a gyermek támogatását és védelmét az államnak – szerintük – úgy kell megoldania, hogy az ne bontsa meg, hanem erősítse a család egységét. Ezek az elvek nem érvényesülnek a magyar családjogban, ezért a rendelkezések alkotmányellenesek, állítják az indítványozók.
II.
Az Alkotmány 15. §-a kimondja :
"A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét."
A 16. § szerint:
"A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."
A 67. § értelmében:
"(1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák."
III.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy éppen az indítványozó által is kiemelt célok és elvek védelme érdekében került sor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) megalkotására.
A törvény preambuluma, a célokat és alapelveket meghatározó 1–3. §-ai, a család és a gyermek jogainak fokozott védelmét határozzák meg.
A Gyvt. 5. § a) pontja szerint e törvény alkalmazásában gyermek: a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 12. §-a (2) bekezdése szerinti kiskorú. A Ptk. 12. § (2) bekezdése szerint kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.
A Gyvt. 6–10. §-ai részletezik a gyermek jogait, a 11. § a gyermekek jogainak védelméről rendelkezik, míg a 12–13. §-ok tartalmazzák a szülők jogait.
A gyermekek jóléti és védelmi rendszere, és a gyámügyi igazgatás új szabályai a Gyvt. ezen rendelkezéseivel összhangban kerültek meghatározásra.
Az indítvány benyújtása óta alapvetően megváltozott rendelkezésekkel szemben az indítványozók részéről alkotmányossági kifogás nem merült fel.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gyvt. 163. §-a – többek között – hatályon kívül helyezte az indítvánnyal érintett Csjt. 92/A. §-át, az Ágr. 1–21. §-ait. Majd a Gyvt. végrehajtásaként megjelent a gyámhatóságról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer. 2.), amely hatályon kívül helyezte az Ágr. 22–26. §-ait is, továbbá a Gyer.-t és az azt módosító jogszabályokat.
Minthogy a sérelmes rendelkezések hatályukat vesztették, a Gyvt. rendelkezései nyomán pedig az indítvány ezen részei okafogyottá váltak; s mert az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény szerint csupán a hatályos jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek utólagos normakontrollját végezheti el, a felsorolt hatályon kívül helyezett rendelkezések tekintetében megindult eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.
2. A jogszabályváltozásra figyelemmel az Alkotmánybíróság érdemben a Csjt. 87. § (1) bekezdése, a 92. §-a, valamint a Gyer. 2. 10. § (5) bekezdése alkotmányellenességét vizsgálhatta.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány már idézett 67. § (1) bekezdésének sérelme abban áll, hogy "az állami gondoskodással kapcsolatos eljárásokban – különösen a családból való kiemelő döntések esetén – a jogszabály nem biztosítja a gyermek önálló jogi képviseletét".
A Csjt. 87. § (1) bekezdése szerint: "A szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenesági rokona, avagy az ő képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel, vagy amelynek tárgya a gyermek családi jogállásának megállapítása. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos nyilatkozatra, továbbá nem akadályozza, hogy a szülő a nála elhelyezett gyermek tartása iránt a másik szülő ellen indított eljárásban gyermekét képviselje."
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyermek képviseletéről a Csjt., a Gyvt. és a Gyer. 2. tartalmaznak rendelkezéseket. A Csjt. VIII. fejezete rendelkezik a szülői felügyeletről, a törvényes képviselői jogosítványokról.
E rendelkezésekből egyértelműen következik az, hogy a gyermeket elsősorban a szülők képviselik hatóságok és bíróságok előtt.
A Csjt. 87. § (1) bekezdése kivétel e főszabályok alól. Az itt szabályozott esetben sem marad a gyermek képviselő nélkül.
A Gyer. 9. §-a amelyet az indítvány érint, ugyan már nincs hatályban, de a helyébe lépett Gyer. 2. 10. § (5) bekezdése szerint:
"Ha a gyermek vagy a gondnokság alatt álló személy és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a gyámhatóság eseti gondnok útján gondoskodik képviseletükről [Ptk. 225. § (1) bek.]."
Az eseti gondnokrendelésre a 132. § (2) bekezdés b) pontja szerint kerül sor. A jogszabály érdekellentét esetén kötelezővé teszi az eseti gondnok kirendelését.
Mindezen felül a Gyvt. 8. §-a a gyermek önálló jogaként határozza meg:
"(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen.
(3) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen." Ilyen szerv a Gyvt. 11. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.
Ezzel összhangban, a Gyer. 2. 11. §-a kimondja azt is:
"(3) A gyámhatóság nem mellőzheti a gyermek közvetlen meghallgatását, ha azt az ítélőképessége birtokában lévő gyermek maga kéri, vagy ha azt jogszabály rendeli el.
(4) A gyámhatóság a gyermeket törvényes képviselője, illetve egyéb érdekelt jelenléte nélkül is meghallgathatja, ha az a gyermek érdekében áll."
A gyermek képviseletét, jogainak védelmét azonban elsősorban mások kötelezettségeinek meghatározásaként biztosítja a törvény [Gyvt. 2. § (1) bekezdése, és a 11. § (1) bekezdése]. Ez megfelelően megvalósítja az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott, a védelemre és a gondoskodásra vonatkozó állami kötelezettséget. Különösen az eseti gondnok rendelésére vonatkozó kötelezettségre figyelemmel nem alapos az indítványnak az az állítása, hogy a családból kiemelő döntéseknél a szülő és a gyermek érdekellentéte esetén pusztán "a gyámhatóság védi a gyermeket a 'rossz' szülővel szemben".
Rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy egyes európai államokban más külön intézmények is rendelkezésre állnak a gyermek, a fiatal számára, ahová közvetlenül fordulhatnak tanácsért, segítségért, esetleg képviseletért a hatósággal vagy akár szülőkkel szemben is. [Pl. Ausztriában a szószólók (pártfogó) szervezete (Kinder- und Jugendanwaltschaften) működik, ahová a gyermek vagy fiatal tanácsért, segítségért, közvetítésért fordulhat akár iskolai, családi vagy más problémájával, illetőleg a szülők vagy a hatósággal szemben. A francia jogban a gyermek-bíró intézménye ismeretes. Az "Európai Egyezmény a gyermekek jogainak gyakorlásáról", amelyet az Európa Tanács égisze alatt fogadtak el 1996. január 25-én Strasbourgban, is arra hívja fel a figyelmet, hogy a belső jog által megfelelő belátási képességgel rendelkező gyermeknek az őt érintő bírósági és más hatósági eljárások során biztosítani kell, hogy minden szükséges információhoz hozzájusson, őt megkérdezzék és véleményét kifejthesse, továbbá tájékoztassák őt a véleményében kifejtettek teljesítésének lehetséges következményeiről, valamint bármely döntés lehetséges következményeiről (3. Cikk). A szerződésben Részes Államok vállalták, hogy fontolóra veszik a gyermekek számára az őket érintő bírósági eljárásokkal kapcsolatban további eljárási jogok biztosítását is (5. Cikk.)].
Az Alkotmánybíróság megállapította, a gyermek jogainak védelmére szolgáló jogalkotói megoldások megfelelnek az elvárásoknak és nem sértik a felhívott alkotmányos rendelkezéseket. A Csjt. 87. § (1) bekezdése pedig éppen a gyermek jogainak érvényesülése érdekében tartalmaz olyan összeférhetetlenségi szabályt, amely kizárja a szülő képviseleti jogát olyan ügyekben, amelyekben a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel, vagy éppen a gyermek jogállására vonatkozik. A Gyvt. Első rész II. fejezete, különösen a 8. és 11. §-ai biztosítják e mellett a gyermek jogát az önálló fellépésre is.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg, s az indítványt elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság végül foglalkozott azzal az indítvánnyal is, amely a Csjt. 92. §-ának rendelkezéseit azért ítélte alkotmányellenesnek, mert álláspontja szerint a kapcsolattartás kérdését csupán a szülők jogosítványai felől szabályozza, de a gyermek jogait nem biztosítja, ez sérti az Alkotmány 67. §-át.
Az Alkotmánybíróság ezt az indítványt sem találta megalapozottnak.
A Csjt. 92. § (1) bekezdése a gyermek jogát fogalmazza meg:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. (…)"
Ezt megelőző rendelkezései szerint a szülő joga mellett annak kötelezettségeként biztosítja a gyermek jogainak érvényesítését, amikor arról rendelkezik: "A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani."
A (3) bekezdés úgy rendelkezik: "Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a 48. § (3) bekezdése alapján szűnt meg és a gyermek örökbefogadására nem került sor."
A (4) bekezdés szerint: … "A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermek-elhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el."
Az Alkotmánybíróság az ismertetett rendelkezések alapján megállapította, hogy a Csjt. 92. §-a vagy a gyermek kifejezett jogosítványaként, vagy a szülő, illetőleg gyermek érdekében eljáró hatósági, bírósági szerv kötelezettségeként határozza meg a kapcsolattartás kérdését, amely nem ellentétes az Alkotmány 67. §-ában foglaltakkal.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította azt az indítványt, amely arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a Csjt. kiegészítésére kötelezze az Országgyűlést.
Budapest, 2000. április 11.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás