PK BH 1994/308
PK BH 1994/6/308
1994.06.01.
A biztatási kár megtérítésére irányuló igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 6. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes által 1 500 000 forint kártérítés és ennek 1991. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata iránt előterjesztett keresetet. Ítéletét a következőkkel indokolta:
A R. P. Kórház és Rendelőintézet alperesnél munkaviszonyban álló felperes az általa kidolgozott koncentrált fagyálló hűtőfolyadék gyártási jogát a H. Mgtsz-nek, majd pedig az alperesnek is felajánlotta. Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezet a gyártási jog ötéves időtartamra való megszerzéséért a felperesnek 7 000 000 forint hasznosítási díjat felajánlott, a felperes azt nem fogadta el, és az alperessel folytatta üzleti tárgyalásait. A peres felek szóbeli megállapodása szerint a felperes a koncentrált fagyálló hűtőfolyadék gyártási jogát az alperes részére átengedi és az alperes a gyártást a jövőben alapítandó kft. keretén belül fogja kizárólagos joggal végezni. A felek megállapodása azonban nem terjed ki a felperest megillető ellenszolgáltatásra. Miután a peres felek között az 1990 decemberétől 1991 februárjáig tartó üzleti tárgyalások meghiúsultak, a felperes ismét a H. Mgtsz-nek ajánlotta fel a hűtőfolyadék gyártási jogát, a termelőszövetkezet azonban ekkor már csak 5 000 000 forint ellenszolgáltatást ajánlotta a felperesnek. A felperes ezt az ajánlatot elfogadta, és kárként érvényesítette az alperessel szemben azt a hasznosításidíj-különbözetet, amely a H. Mgtsz. 1990 novemberében tett ajánlata és az 1991 februárjában tett ajánlata és tényleges teljesítése között jelentkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között szerződés nem jött létre, mert a felek a szerződés lényeges tartalmi elemeiről, így a felperest megillető ellenszolgáltatás mértékéről és ennek fizetési módjáról nem állapodtak meg. A szerződésszegésre alapított kárigényt ezért elutasította. Alaptalannak találta a kártérítésre alapított követelést is, mert az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, de alaptalannak találta a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapítottan előterjesztett igényét is.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 750 000 forint, és ennek 1992. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte a felperes részére. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, tévedett azonban az abból levont jogi következtetés tekintetében. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes szerződésszegésre alapított igénye - a szerződés létrejötte hiányában - nem alapos, és jogellenesség hiányában az alperes kártérítési felelőssége sem állapítható meg. Tévesnek tartotta azonban az elsőfokú bíróság döntését a Ptk. 6. §-ának alkalmazhatóságának kizárásával kapcsolatban. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis az alperes szándékos magatartása, mégpedig az általa 1990. december 6-án készített feljegyzés tartalma vezetett a felperes károsodásához. Ez az írásbeli feljegyzés ugyanis bizonyíték arra, hogy az alperes szerződéskötési szándéka komoly volt, sőt a felperes részére megtiltotta a fagyálló koncentrátum más személynek való értékesítését is. A felperes ezért alappal bízhatott a megkötendő szerződésben, és emiatt nem állapodott meg az mgtsz-szel. A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta a felperes jóhiszeműségét is. A felperes ugyanis az alperes alkalmazottja volt, amely egy ismeretségen alapuló bizalmi viszonyt is jelentett. Az alperes által tett előkészületekből (a gyártás szervezésére vonatkozó rendelkezéseiből) pedig megalapozottan következtethetett arra, hogy az alperes komolyan gondolja a gyártás beindítását. A felperes úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható és károsodásának bekövetkezésével nem kellett számolnia. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapított keresetét. Az alperes megtérítési kötelezettsége mértékének meghatározásánál azonban értékelte az alperes igen elnehezült gazdasági helyzetét, azt a tényt, hogy alapvető egészségügyi ellátási kötelezettségének sem tud maradéktalanul eleget tenni, továbbá, hogy a felperes 1991 februárjában elfogadta a termelőszövetkezet 5 500 000 forintos ajánlatát és így az időbeli rövidség miatt nyilván semmi intézkedést nem tett annak érdekében, hogy kedvezőbb ajánlatot keressen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az 1 500 000 forint igazolt kár felének megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 6. §-ában foglaltak megsértésével hozta meg marasztaló döntését.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt alapos. A Ptk. 6. §-a értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
A felperes az 1 500 000 forint kár megtérítése iránti igényét arra alapította, hogy az alperessel folytatott üzleti tárgyalások miatt elállt a H. Mgtsz-szel való szerződéskötési szándékától, majd amikor az alperessel folytatott üzleti tárgyalásai meghiúsultak, az említett termelőszövetkezet az eredeti ajánlatát módosított formában tartotta fenn és ezért 1 500 000 forinttal kevesebb ellenszolgáltatás kikötése mellett kötött szerződést, mint ahogy arra az alperessel folytatott üzleti tárgyalások előtt lehetősége lett volna.
A felperesnek a szerződéskötési ajánlatok közötti válogatása és az abban való állásfoglalás, hogy melyik szerződéskötési ajánlatot fogadja el, illetőleg melyiket utasítja vissza, az üzleti kockázat körébe eső és személyes elhatározáson alapuló döntés volt, amelynek konzekvenciáit a felperesnek kell viselnie. Nem áll fenn ugyanis olyan többlettényállási elem, amely szerint a felperes döntéshozatalát az alperes megtévesztő adatok közlésével befolyásolta. A felperes ugyanis anélkül utasította vissza a 7 000 000 forint egyösszegű hasznosítási díjra vonatkozó szerződéskötési ajánlatot, hogy meggyőződött volna arról: az alperes által tett ajánlat a visszautasított ajánlatnál anyagilag kedvezőbb. A perbeli adatok (amelyeket az elsőfokú bíróság helytállóan összegzett) ugyanakkor azt igazolják, hogy a felperes számára ismeretlen volt, hogy az alperessel kötendő szerződés esetén milyen ellenszolgáltatásban fog részesülni, de nem volt bizonyított az sem, hogy az alperes olyan egyéb előnyt ígért a nála munkaviszonyban álló felperesnek, amely a H. Mgtsz. szerződési ajánlatánál anyagilag kedvezőbbé tette az alperessel való szerződéskötést. A felperes ismerhette, hogy egy vállalkozásba az alperes csak szerény alaptőkével tud belépni, és ezért a nagyobb mennyiségű gyártásra vonatkozó szándék realizálása saját anyagi forrás hiányában számos bizonytalansági tényezőtől függött. Ilyen körülmények között pedig a felperes személyes döntése, az üzleti kockázat körébe eső elhatározása volt, hogy szerződéskötésre vonatkozó tárgyalásait az alperessel folytatta, és azt is vállalta, hogy a perbeli műszaki megoldást más személynek nem értékesíti.
Miután bizonytalan, hogy az alperessel való szerződéskötés által a felperes milyen ellenszolgáltatásban részesült volna, ezért azt sem lehetett megállapítani, hogy az alperessel való szerződéskötés meghiúsulása és a H. Mgtsz-szel való szerződéskötés a felperesnek vagyoni hátrányt okozott. Ilyen körülmények között pedig a felperes kára sem bizonyított és nincs ügydöntő jelentősége az alperes által 1990. december 6-án készített, az alperes szerződéskötési szándékát tartalmazó feljegyzésnek sem.
A másodfokú bíróság ezért tévedett, amikor a Ptk. 6. §-ának alkalmazására lehetőséget látott, és az alperest marasztaló rendelkezést hozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében írt indokokra is tekintettel a felperes köteles viselni azt a vagyoni hátrányt, amely azáltal érte, hogy a H. Mgtsz. szerződéskötési ajánlatát 1990 novemberében visszautasította, majd pedig 1991 februárjában ugyanezzel a termelőszövetkezettel - az eredeti ajánlatához képest - hátrányosabb feltételek mellett kötött szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 606/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás