PK BH 1994/309
PK BH 1994/309
1994.06.01.
Az elbirtoklás törvényi feltételeinek vizsgálata a felülvizsgálati eljárásban [Ptk. 121. § (1) bek.).
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a t.-i 2670. számú tulajdoni lapon 1611. hrsz. alatt felvett ingatlant, amelyet az alperes tulajdonaként tartanak nyilván, elbirtoklás jogcímén megszerezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére, valamint az alperes perköltségének megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes keresete azért alaptalan, mert az elbirtoklással történő tulajdonszerzés törvényi előfeltételei nem állnak fenn. Nem volt ugyanis megállapítható az, hogy a kereset tárgyává tett ingatlant a felperes sajátjaként, szakadatlanul birtokban tartotta volna.
A felperes fellebbezését a másodfokú bíróság alaptalannak találta, és az elsőfokú bírósági ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság is tényként állapította meg a rendelkezésre álló peradatok alapján, hogy az elbirtoklással való tulajdonszerzés egyetlen törvényi feltétele sem valósult meg. Döntő súllyal értékelte S. Z. tanúnak azt a vallomását, hogy a perbeli ingatlan a korábbi években szemétgyűjtő volt, körülbelül három éve szűnt meg ez az állapot. Így tehát, még ha egy részét építőanyaggal birtokban tartotta is a felperes, további részét gaztalanította, az egész ingatlant nem tartotta kizárólag birtokában tíz éven át. A közterhek viselése a tulajdonosi jogosítvány gyakorlását önmagában valóban nem bizonyítja, azonban ha a felperes a birtoklást sajátjakéntinek tekintette volna, a gerincvezeték lefektetésével felmerült vízközmű-hozzájárulást nyilván kifizette volna.
A másodfokú határozat ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és keresetének helyt-adó döntés meghozatalát. A felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogszabályt sértő módon értékelte a bizonyítási eljárás eredményét, mert megszegte a Pp. 206 §-ában írt azt a rendelkezést, amely szerint a bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelni. A felülvizsgálati ellenkérelemben az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartása kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság jogszerűen hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, mert a perben rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta egyértelműen bizonyítani az elbirtoklás törvényi feltételeinek [Ptk. 121. § (1) bek.] a megvalósulást. A per irataiból megállapítható az, hogy a felperes 1981. október 8-án kapott építési engedélyt arra, hogy a perbeli ingatlannal szomszédos, és a tulajdonaként nyilvántartott ingatlanon építkezzen. Az építési engedély kapcsán készült helyszínrajzon feltüntette a perbeli ingatlant is az alperes tulajdonaként. Nyilvánvaló, hogy amikor a felperes az építési engedélyt megkérte és - jogszerűen eljárva - az engedély megszerzése után megkezdte az építkezést, építőanyaga egy részét az alperes ingatlanán helyezte el, még nem tekinthette sajátjának az ilyen módon igénybe vett ingatlant, mivel egyetlen olyan körülményre sem hivatkozott, ami azt támasztaná alá, hogy már ettől az időponttól kezdve a maga birtoklását véglegesnek tekinthette. Ezzel a ténnyel is megerősítve jutott a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre: a felperes eredményesen nem hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási szabályokat megsértve hozta meg az ügy érdemében a helybenhagyó határozatát.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21 517/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás