PK BH 1994/31
PK BH 1994/31
1994.01.01.
Alkotmánysértő jogszabály megalkotásával okozott kár megtérítése iránt indított per elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1989. évi XXXII. tv. 43. § (2) bek.].
A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen 525 000 Ft közigazgatási jogkörben okozott kár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a Magyar Köztársaság kormánya III. r. alperes által kibocsátott 32/1990. (VIII. 21.) Korm. rendelet, illetve a Népjóléti Minisztérium I. r. és a Belügyminisztérium II. r. alperesek által kibocsátott 1/1990. (VIII. 21.) NM-BM együttes rendelet - amelyeket az Alkotmánybíróság 31/1991. (VI. 5.) AB határozatával 1991. június 5-i hatállyal megsemmisített - megalkotásával az alperesek neki kárt okoztak. A kára abban jelentkezett, hogy a rendeletek alkalmazása során korábbi munkakörét elveszítette, és megváltozott munkaköre miatt keresetveszteséget szenvedett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 31 500 Ft le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a perbeli esetben a jogszabályalkotással okozott kár megtérítése iránt a jogszabály alkotójával szemben a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján helye van kereset benyújtásának. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályok alapján az I. r. és II. r. alperes a miniszter által kibocsátott jogszabályért kártérítő felelősséggel - jogviszony hiányában - nem tartozik. A III. r. alperes felelőssége pedig az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. (Tv.) 43. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel nem áll fenn jogellenes magatartás és felróhatóság hiányában.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatása mellett az alperesek marasztalását kérte. A felperes fellebbezési álláspontja szerint a Tv. 43. §-ának (2) bekezdése a kártérítő felelősség megállapítását nem zárja ki. A jogszabály jövőre nézve történő megsemmisítése esetén ugyan a kialakult jogviszonyok érintetlenül maradnak, a károsult azonban a kártérítési igényétől még nincs elzárva.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, jogi indokolását azonban a Legfelsőbb Bíróság mellőzi, és a keresetet az alábbi indokok alapján utasítja el.
A perbeli esetben a Ptk. XXIX. fejezetében szabályozott kártérítő felelősség egyik alperessel szemben sem vizsgálható. Az Alkotmánybíróságnak az utólagos normakontrollra vonatkozó alkotmányos jogosítványa a polgári jogi jogviszonyokat is érintő olyan helyzetet teremtett, ami önmagában gátat szab a kártérítő felelősség megállapításának, jogkövetkezményei alkalmazásának azokban az esetekben, amikor az alkotmánysértő jogszabály megsemmisítése az alkotmánybírósági határozat közzététele napjával (nem visszamenőleges hatállyal) történik, és az a jogviszony, amire a kártérítési igényt alapítják, korábban, az utóbb megsemmisített jogszabály hatályban léte alatt keletkezett. Az Alkotmánybíróságról szóló tv. 43. §-a (2) bekezdésének rendelkezése folytán ugyanis az érintett jogszabály alkotmánybírósági megsemmisítése esetén a határozat közzététele napját megelőzően létrejött jogviszonyok érintetlenül maradnak. Ez a rendelkezés a jogszabály alkalmazása folytán kialakult állapotot tehát érintetlenül hagyja, és nem érinti a megsemmisített jogszabályból keletkezett jogokat és kötelezettségeket.
A polgári jogi kártérítés általános szabályainak alkalmazásával értékelhető többlettényállás hiányában tehát a jogalkotók kártérítő felelősségét az általuk kibocsátott normatív szabályokkal összefüggésben nem lehetett megállapítani. Ilyen többlettényállásra a jogszabályok megalkotásával kapcsolatban, illetve az alkotmányt sértő jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban a felperes nem hivatkozott, és erre utaló adat a perben nem merült fel.
Az előzőekben kifejtettekből tehát az következik, hogy az Alkotmánybíróság határozata önmagában nem nyújt lehetőséget a polgári kártérítési felelősség általános szabályainak alkalmazására. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint pedig az Alkotmánybíróság jogosult dönteni afelől, hogy az alkotmánysértő jogszabályt ex nunc vagy ex tunc hatállyal semmisíti meg, és ezáltal az alkotmánysértő jogszabály alapján létrejött jogviszonyok sorsát miként rendezi: teret nyit a visszamenőleges megsemmisítéssel a jogviszonyok újrarendezésének, esetleg kártérítési igényeknek, vagy azt a jövőre vonatkozó megsemmisítéssel kizárja.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 827/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás