PK BH 1994/311
PK BH 1994/311
1994.06.01.
Az a körülmény önmagában, hogy az államigazgatási határozat az igénylő számára kedvezőtlen, s az utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet a közreműködő tisztségviselő vétkességének, s ezen keresztül a hatóság kártérítési felelősségének megállapításához [Ptk. 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., PK 43. sz.].
Az 1990. február 20. napján kelt társasági szerződéssel létrejött a felperesként eljáró Tervező Korlátolt Felelősségű Társaság. A Budapesten, 1991. szeptember 11. napján aláírt módosító megállapodással abba tagként belépett L. S. külföldi állampolgár, aki a tagok törzsbetétjét 41 000 márkának megfelelő 1 750 000 Ft pénzbetéttel egészítette ki. A cégbíróság végzésével e változásokat 1990. december 30. napjával a cégnyilvántartásba bevezette. A felperes e valutában kifizetett vagyoni hozzájárulását 2 db Opel Vectra típusú személygépkocsi külföldről történő behozatalára fordította. A vámhivatal a járműveket 1991. november 21. napján a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelte. Ezzel egyidejűleg a felperest 485 674 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. E döntést a felperes fellebbezése alapján a másodfokú hatóság helybenhagyta. Ezt a felperes bíróság előtt nem támadta meg.
A felperes 1992. október 14. napján előterjesztett, majd módosított keresetében 485 674 Ft vagyoni kár valamint 4 M Ft elmaradt haszon, továbbá ennek kamatai megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy álláspontja szerint e kárt államigazgatási jogkörben eljárva, a jogszabály téves értelmezésével az alperes okozta. Előadta, hogy e jogvita miatt több külföldi cég üzletkötési szándékától elállt és elmaradt haszna ebből ered.
Az alperes vámhivatal ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a jogerős államigazgatási határozottal szemben a felperes a bírósági utat nem vette igénybe.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen az alperesnek 3 000 Ft perköltséget és térítsen meg az államnak 240 000 Ft le nem rótt felemelt kereseti illetéket. Úgy foglalt állást, hogy a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az államigazgatási jogszabály értelmezése tárgyában melyik fél álláspontja helyes. Rámutatott, hogy önmagában az a körülmény, hogy az adóalany az adókivetés jogalapját vitatja, kártérítés alapjául nem szolgálhat és azt az esetleges téves jogértelmezés sem alapozza meg. Ezért jogellenes magatartás hiányában a kereset teljesítésére nem látott lehetőséget. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset teljesítését és alperesnek a per költségei viselésére kötelezését kérte. Kifejtette, hogy álláspontja szerint minden olyan károkozás jogellenes, melyet a törvény kifejezetten nem enged meg. Ezért a felróhatóságot a törvény vélelmezi, mely alól a károkozónak kell kimentenie magát. Hangsúlyozta, hogy az általános forgalmi adó kivetése azért volt jogellenes, mert a jogszabály ilyen fizetési kötelezettséget számára nem írt elő. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, jogi álláspontja és az alkalmazott jogkövetkezmény egyaránt megalapozott.
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az alkalmazott, munkaviszonyával összefüggésben, harmadik személynek kárt okoz, ezért a károsulttal szemben a munkáltató felel. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a károkozó államigazgatási szervvel áll alkalmazási viszonyban, e helytállási kötelezettség további feltétele a rendes jogorvoslati lehetőség kimerítése. A törvényt idézett rendelkezésének alkalmazásához a Legfelsőbb Bíróság a PK 43 számú állásfoglalásában olyan iránymutatást adott, hogy a közigazgatási határozat keresettel való megtámadása olyan rendkívüli lehetőség, amely nem előfeltétele a fent írt szabályokra alapított igény érvényesítésének. Ezért a felperes keresetének érdemi elbírálását nem akadályozza meg, hogy a felperes a számára sérelmes határozatot a sikertelen fellebbezés után a bíróság előtt nem támadta meg.
Az államigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása iránti pernek a tárgya az ügyfélre sérelmes közigazgatási döntés jogszerűségének vizsgálata, amelynek során lehetőség nyílik a meghozatala során észlelt mérlegelési és jogértelmezési kérdések felülbírálatára is. Ezzel szemben az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló perekben nem a határozatot vizsgálja felül a bíróság, hanem azt, hogy volt-e a közigazgatási hatóság részéről olyan jogellenes magatartás, aminek következtében a jogosultat kár érte.
A más által okozott kárért való helytállásnak ebben az esetében is irányadó ugyanis, hogy a Polgári törvénykönyv felelősségi rendszere a vétkesség elve alapján áll. Ebből az következik, hogy a munkáltató államigazgatási szerv csak abban az esetben marasztalható, ha a kár alkalmazottja vétkes és felróható magatartásával oki összefüggésben keletkezett. E feltételek fennállását pedig a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsultnak kell bizonyítania.
A felperes keresetében hivatkozott jogértelmezési kérdések azonban a felróhatóság körén kívüli körülmények. Az a tény, hogy a jogerős határozat a felperes számára kedvezőtlen, nem alapozza meg munkáltatója kártérítési felelősségét. Önmagában az, hogy a hatóság határozata tévesnek bizonyul, szintén nem vezethet a meghozatalában közreműködő tisztségviselő vétkességének megállapításához. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben vétkes magatartásként értékelhető, ha az alapul szolgáló határozat meghozatala során nyilvánvaló és kirívó jogsértést követtek el. A jelen perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban ilyen adatot nem lehetett feltárni.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 21 829/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás