PK BH 1994/314
PK BH 1994/314
1994.06.01.
Az ági öröklés körének meghatározásánál figyelembe veendő szempontok (Ptk. 613. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy 49 m2 alapterületű öröklakás és a 19 m2 alapterületű garázsingatlan, továbbá a személygépkocsi ági öröklés alá esik. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyó CSÉB-szerződése alapján járó 60 000 Ft életbiztosítási összeg az alperest illeti meg. Az ítélet indokolása szerint tényként volt megállapítható, hogy az öröklakást, a garázst és a személygépkocsit az örökhagyó szülei: a felperesek még az alperessel való házasságkötését megelőzően vásárolták az örökhagyónak, így abban - leszármazó nemlétében - a Ptk. 611. §-ának (1) bekezdése és 612. §-ának (1) bekezdése értelmében az ági öröklés érvényesül és az öröklésre a felperesek jogosultak. Megállapította továbbá, hogy az öröklakás berendezési tárgyait is a felperesek ajándékozták az örökhagyónak, illetőleg az örökhagyó azokat a korábban megtakarított és ifjúsági takarékbetétkönyvben elhelyezett pénzéből vásárolta. Álláspontja szerint azonban „a lakás berendezési tárgyai, figyelemmel azok körére és mértékére, a szokásos mértékű ajándék körét nem haladják meg és figyelemmel alperes és örökhagyó mintegy 12 éves együttélésére is, valamint a felek anyagi helyzetére, úgy értékelte, hogy azok nem képeznek ági vagyont”. Az életbiztosítási összegre való jogosultság iránti viszontkereset tekintetében megállapított tényállás szerint a 60 000 Ft-ot az örökhagyó halála után néhány nappal az alperes vette fel a biztosítónál, de nyomban átadta azt a II. r. felperesnek. Minthogy a Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében az életbiztosítási összeg nem tartozik a hagyatékhoz, az a temetési költségek kielégítésének alapjául sem szolgálhat; ezért a felperesnek az a védekezése, hogy ebből az örökhagyó temetési költségeit fedezték, nem fogadható el.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Elsősorban azt sérelmezték, hogy a lakásberendezési tárgyak ági jellegét a bíróságok nem állapították meg; álláspontjuk szerint szokásos mértékű ajándéknak történt minősítésük jogszabálysértő [Ptk. 613. § (1) bek. c) pont]. Megalapozatlanul jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre is, hogy az életbiztosítási összeget az alperes azért kívánta a temetés és sírkőállítás költségeire fordítani, mert abban a feltevésben volt, miszerint az örökhagyó után ő fog örökölni. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy a hagyatéki eljárásban az alperes előbb elismerte ági öröklési igényüket, tehát nem számított arra, hogy ő lesz az örökhagyó örököse. A temetési költség viselésére vonatkozóan létrejött megállapodásuktól pedig utóbb az alperes egyoldalúan nem állhat el.
A felülvizsgálati kérelem csak részben megalapozott. A felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával módosított Pp. 275/A. §-a jogszabálysértés esetére biztosít lehetőséget a jogerős ítélet megváltoztatására, a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.
A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések szerint eljárva bírálta felül a jogerős ítéletet.
Ennek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az eljárt bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok mérlegelése alapján jutottak arra a következtetésére, hogy az életbiztosítási összegnek a temetés költségeire való átadásakor az alperes abban a feltevésben volt, hogy ő lesz az örökhagyó örököse. Ennek megállapításánál értékelték azt a körülményt is, hogy az alperes a közel két hónappal később megtartott hagyatéki tárgyaláson a közjegyzőnek az ági öröklésre vonatkozó tájékoztatása után ismerte el a felperesek ági öröklési igényét az ingatlanok és a személygépkocsi tekintetében.
A Pp. 206. §-ára alapított mérlegelési jogkörben hozott jogerős határozat a felülvizsgálati eljárás során jogszabálysértés okából csak abban az esetben változtatható meg, ha a döntés hozatalára a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megsértésével került sor, így pl., ha a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben azonban ez nem állapítható meg. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem kereteire tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta azt sem, hogy az alperes a Pp. 122. §-ának (1) bekezdése vagy a Pp. 123. §-a szerinti viszontkereset előterjesztésére volt jogosult.
Az eljárt bíróságok azonban eljárásjogi és anyagi jogi szabályt sértettek akkor, amikor megállapították, hogy a felperesek által az örökhagyó részére vásárolt szokásos mértékű lakásberendezési és felszerelési tárgyak nem esnek ági öröklés alá.
A Pp. 121. §-ának (1) bekezdése szerint a keresetlevélben - egyebek mellett - fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával; továbbá a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).
Az adott esetben a felperesek keresetlevelükben az ingóságokra vonatkozó igényüket csupán a hagyatéki eljárásban felvett leltárban általuk megjelölt ingóságokra utalással terjesztették elő és az egyes ingóságok megjelölésére, értékük meghatározására a perben utóbb sem került sor. Ez a kereseti kérelem nem felelt meg a Pp. 121. §-ában foglaltaknak és tárgyalásra sem volt alkalmas. Az eljárt bíróságok azonban ezt a hiányosságot nem észlelték, és anélkül, hogy egyes ingóságokra, azok eredetére, értékére a feleket megnyilatkoztatták volna, összességében a lakás berendezési és felszerelési tárgyaira utalással hozták meg keresetet elutasító döntésüket. Ez az ítélet rendelkezés eljárásjogi szabályt sért.
De tévesen alkalmazták az eljárt bíróságok az ági öröklés alóli mentesülésre vonatkozó szabályokat is.
A Ptk. 613. §-a rendelkezik arról, hogy az ági öröklés szabályai milyen vagyontárgyakra nem terjednek ki. E szabályok között az (1) bekezdés c) pontja szerint nem esik ági öröklés alá a szokásos mértékű ajándék. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy 15 évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani.
Az adott esetben az örökhagyó és az alperes 9 évig voltak házastársak, tehát a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozó fenti méltányos szabály alkalmazására nincs jogi lehetőség: az ilyen jellegű vagyontárgyak - feltéve, hogy azokat a felperesek ajándékozták az örökhagyónak - ági öröklés alá esnek.
Az örökhagyó által a felperesektől ajándékba kapott ingóságok közül tehát csak a szokásos mértékű ajándékok nem tartoznak az ági vagyontárgyak körébe, és csak ezekre érvényesülhetnek a törvényes öröklés általános szabályai.
Az ítélkezési gyakorlat szokásos mértékű ajándéknak a családi, társadalmi szokásoknak megfelelő alkalmakkor adott, viszonylag csekélyebb értékű ajándékokat tekinti. A mérték meghatározásánál jelentősége van az ajándékozó anyagi körülményeinek is.
A szokásos mértékű ajándékok mellett a törvényes öröklés általános rendje szerint a Ptk. 607. §-ának (4) bekezdése alapján az alperes örökli mindazokat a vagyontárgyakat is, amelyeket az örökhagyó a házasságkötést megelőzően saját megtakarításából vásárolt (különvagyoni vagyontárgyak), illetőleg amelyeket az élettársi, majd a házastársi együttélés alatt közösen szereztek (közös vagyon).
Az eljárt bíróságok azonban téves jogi álláspontjuk folytán e körben bizonyítást nem folytattak le, a tényállást nem tárták fel.
Az újabb eljárásban a felpereseket fel kell hívni a Pp. 121. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő kereseti kérelem előterjesztésére, majd a szükséges bizonyítás lefolytatása után kell dönteni arról, hogy mely ingóságok esnek ági öröklés alá, illetőleg melyekre érvényesülnek a törvényes öröklés általános szabályai. A felpereseknek egyúttal lehetősége nyílik arra is, hogy az örökhagyó temetésével és a sírkőállítással felmerült költségeket az alperessel szemben - örökrésze arányában - kereseti kérelem előterjesztésével érvényesítsék.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletnek a felülvizsgálat kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, a 60 000 Ft életbiztosítási összegre vonatkozó rendelkezését hatályában fenntartotta, az egyéb ingóságokra vonatkozó rendelkezését pedig - a perköltség és a le nem rótt illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. Az új határozatban a perköltség és a le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezés keretében a peres feleknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeiről, illetőleg a le nem rótt illetékről is dönteni kell. (Legf. Bír. Pfv. V. 20 910/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás