PK BH 1994/315
PK BH 1994/315
1994.06.01.
A végrendelkező akarata vizsgálatának csak alakilag hibátlan végrendelet esetén lehet helye [Ptk. 679. § (1) bek.; PK 82. sz.; PK 85. sz.].
B. J.-né örökhagyóról 1981 nyarától a felperesek gondoskodtak, a gondoskodás ellenében az örökhagyó ígérte, hogy minden vagyonát - egyebek mellett házas ingatlanát - a felperesek fogják örökölni.
Az örökhagyó saját kezűleg egy végrendeletet készített, amelyben minden vagyona örököseiül a felpereseket nevezte meg. A végrendeletet az örökhagyó aláírta; azon a keltezés helyeként „Bp.” szerepel, a keltezés időpontja azonban nincs feltüntetve. A végrendeletet két tanú is aláírta (a perirathoz 1/F/2. alatt csatolva).
Az örökhagyó „Erzsikém” megszólítással (amely az I. r. felperes utóneve) saját kezűleg néhány soros okiratot készített, amely a következőket tartalmazza: „ha bármi történik velem, minden a magáé”. Az örökhagyó névaláírása alatt a keltezés időpontjaként „1990. Erzsébet napon” szerepel, a keltezés helyét azonban az irat nem tartalmazza (a perirathoz 1/F/3. alatt csatolva).
Az örökhagyó 1991. december 18-án elhunyt; hagyatékát a közjegyző végzéssel - törvényes öröklésre jogosult hozzátartozók nemlétében - ideiglenes hatállyal az alperesnek: a magyar államnak adta át.
A felperesnek elsődleges kereseti kérelmükben a két végrendelet együttes értékelésével, az örökhagyó végakaratának megfelelően, annak megállapítását kérték, hogy ők az örökhagyó örökösei, így a hagyatékának tulajdonjogát megszerezték. Másodlagos kereseti kérelmükben az örökhagyónak nyújtott gondozás és részbeni tartás fejében 1 287 903 Ft hagyatéki tartozás megfizetésére irányult.
Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy mindkét okirat alaki hibában szenved. A hagyatéki hitelezői igény érvényesítésére irányuló másodlagos kereseti kérelem jogalapját elismerte, az összegszerűség tekintetében pedig részben elismerő nyilatkozatot tett.
Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 537 903 Ft-ot és ennek 1991. december 18-tól a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az 1/F/2. alatt csatolt végrendeleten „a keltezés helye és ideje” nem szerepel, az 1/F/3. alatt csatolt iratból pedig „a keltezés helyén kívül annak végrendeleti minősége sem tűnik ki”. Minthogy pedig a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerinti alakiságnak megfelelő végrendelet az örökhagyó után nem maradt, a felperesek öröklésre nem jogosultak. A hagyatéki hitelezői igényt azonban részben megalapozottnak találta és a felperesek által benyújtott gondozás ellenértékét a bizonyítékok mérlegelése alapján - figyelemmel az alperes által elismert összegszerűségre is - 537 903 Ft-ban állapította meg, amelynek megfizetésére az alperest kötelezte. Ezt meghaladóan a másodlagos kereseti kérelmet is elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a két végrendeletként megjelölt okirat értelmezésével kapcsolatos okfejtésével. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy sem az elsőfokú bíróság, sem a másodfokú bíróság „nem vitatta, hogy az örökhagyó végrendelkezési szándéka, tehát az akarata a magánvégrendelet tartalmára vonatkozóan fellelhető az iratokban. Ezt meghaladóan azonban a további, a magánvégrendelet érvényességéhez szükséges, jogszabályban előírt feltétel nem állapítható meg, mivel a végrendeletnek nevezett okiraton nincs feltüntetve annak keletkezési ideje, míg a másik, mintegy levélként fogalmazott, nem vitásan az örökhagyó által készített nyilatkozaton nem szerepel annak keletkezési helye. Ezért a Ptk. 629. §-ában foglalt törvényes feltételeknek egyik okirat sem felel meg, és annak nincs törvényi lehetősége, hogy a két szándéknyilatkozatot együttesen értelmezze a bíróság.”
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be és sérelmezték, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló két végrendeletet nem együttesen vizsgálták. A két végrendelet együttes értékelése esetén ugyanis megállapítható, hogy az örökhagyó Budapesten 1990. november 19-én (Erzsébet-napon) a javukra végrendelkezett, így az örökhagyó egyértelműen kifejezett végakarata alapján ők jogosultak örökölni.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez - egyebek mellett - az szükséges, hogy keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnjék.
Ha az örökhagyó több okiratban nyilvánította ki végakaratát, minden egyes okiratnak meg kell felelnie az alaki követelményeknek: az alakilag hibás okirat, ugyanis mint végrendelet, érvénytelen. Két, alaki hiba miatt érvénytelen végrendelet érvényes végakarat-nyilvánításnak akkor sem tekinthető, ha az egyik okiratról hiányzó alaki kellék a másik - egyébként ugyancsak hibás - okiraton megvan. Való, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a végrendeletet mindig „az akarati elv szem előtt tartásával, a favor testamenti elvének érvényre juttatásával” kell értelmezni (PK 82. számú állásfoglalás). A végrendelet értelmezésének ez a szabálya azonban csak az alakilag hibátlan végrendelet esetében ad lehetőséget a végrendelkező valódi akaratának vizsgálatára, de az alaki hiba orvoslására nem szolgálhat. Helytállóan állapították meg tehát az eljárt bíróságok, hogy miután az örökhagyó által készített mindkét okirat kellékhiányos, érvényes végrendelet hiányában a felperesek nem örökölhetnek az örökhagyó után.
Téves azonban az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy az 1/F/3. alatt csatolt okirat nem tekinthető végrendeletnek.
A PK 85. számú állásfoglalás a) pontja szerint az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi szükséges, hogy külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék, és halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. Az ítélkezési gyakorlat egységes a tekintetben, hogy nem szükséges a végrendelet vagy a végakarat kifejezés használata a végintézkedési jelleg megállapításához, elegendő, ha az örökhagyó által használt kifejezésből a halál esetére szóló rendelkezés kitűnik. Erre figyelemmel pedig az I/F/3. alatt csatolt okirat a fenti két követelménynek megfelel: azt az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta, az a megfogalmazás pedig, hogy „ha bármi történik velem, minden a magáé” tartalmában halál esetére szóló rendelkezést jelent.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését - a fenti indokolásbeli módosítással - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 21 921/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás