PK BH 1994/317
PK BH 1994/317
1994.06.01.
Az aggálytalan és a származást gyakorlatilag a bizonyosság fokáig igazoló vértulajdonság-vizsgálatok eredménye a kivételes esetekben igénybe veendő kromoszómavizsgálat elvégzését szükségtelenné teszi [Csjt. 38. § (2) bekezdés; Pp. 206. § (1) bekezdés].
A felperesi anya és az alperes között 1985 februárjától 1990 elejéig rendszeres nemi kapcsolat volt. 1989 szilveszterét együtt töltötték, amikor egyező előadásuk szerint közösültek, bár az alperes következetes előadása szerint a közösülés módja a fogamzást kizárta.
Az anya utolsó havi vérzése 1989. december 10-én jelentkezett, a terhesség megállapítására 1990. február 13-án került sor, a kiskorú felperes 1990. szeptember 12-én született. A születés időpontjából következtetve a vélelmezett fogamzási idő 1989. november 17. és 1990. március 15. napja között legvalószínűbben 1989. december 7. napja.
A kiskorú felperes eseti gondnoka útján előterjesztett keresetében az alperes apaságának megállapítását, és az alperes jövedelmének 20%-át kitevő, havi 2000 forint alapösszegű tartásdíj megállapítását kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; arra hivatkozott, hogy az 1989. december 31-én létesített nemi kapcsolatból a gyermek nem származhatott, egyébként a felperesi anyának más férfilátogatói is voltak. Ez utóbbi tényt a felperes maga sem vitatta, azonban megfelelő magyarázatot adott arra nézve, hogy a látogatások ellenére más férfival a fogamzási időben nemi kapcsolatot nem létesített.
Az elsőfokú bíróság a fenti tényállás alapján kiterjesztett vér- és szérumcsoport vizsgálatot rendelt el, amelyet HLA-vizsgálattal is kiegészített. Az élettani vizsgálatok egyesített biostatisztikai értékelése szerint az alperes apasága nem kizárt, annak valószínűsége 99,928%-os értéknek felel meg, a kiskorú felperesnek az alperestől való származása tehát „gyakorlatilag bizonyított”.
Az alperes a vércsoport és HLA-vizsgálat eredményét nem találta megnyugtatónak, ezért kromoszómavizsgálat elvégzését is kérte, mely álláspontja szerint a teljes bizonyosságot tartalmazó döntés meghozatalához szükséges. Az elsőfokú bíróság a kromoszómavizsgálat elrendelését, mint szükségtelent, mellőzte és ítéletével az alperest a kiskorú felperes apjának nyilvánította, egyben az alperest kereseti kimutatás adatai alapján arra kötelezte, hogy 1990. december 1-jétől fizessen meg a gyermek tartására havi 1500 forint határozott összegű tartásdíjat. Ehhez képest határozta meg a tartásdíjnak az ítélet meghozataláig felgyülemlett hátralékos összegét, melynek megfizetésére a folyó tartásdíj mellett havi 1000 forintos részletfizetést engedélyezett.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett: a felperes a keresetlevél szerinti tartásdíj mértékének megfelelő marasztalás érdekében, az alperes pedig a bizonyításnak további élettani vizsgálatokkal történő kiegészítése iránt, mely álláspontja szerint a kereset elutasítását eredményezhetné.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes fellebbezésének helyt adva a tartásdíj-fizetési kötelezettség módját és mértékét 1990. december 1-jétől havi 2000 forint határozott összegben, míg 1993. május 1-jétől a bérköltség terhére fizetett jövedelem 20%-a erejéig, havi 2000 forint alapösszegben állapította meg. Az így felmerült 58 000 forint hátralék tekintetében az alperest 1993. május 1. napjától a folyó tartásdíj mellet törlesztendő havi 1000 forintos részletfizetés kedvezményében részesítette, és elrendelte a tartásdíj közvetlen letiltással való végrehajtását. Egyebekben az alperes fellebbezésével érintett elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Indokolása szerint a fogamzási időben fennállott nemi kapcsolat ténye, valamint az aggálytalan és a származást gyakorlatilag a bizonyosság fokáig igazoló vértulajdonság-vizsgálatok eredménye a kivételes esetekben igénybe veendő kromoszómavizsgálat elvégzését szükségtelenné teszi. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a felülvizsgálati tárgyaláson, oly módon tartott fenn, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése és a 164. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségüket sértették meg, amikor döntésüket a kromoszómavizsgálat elrendelése nélkül hozták meg. Utalt a Legfelsőbb Bíróság több határozatában kifejtett álláspontjára is, mely szerint a származási perekben a lehetséges bizonyítási eszközök teljes körű igénybevétele nem mellőzhető. A megállapított tartásdíj mértékét a kialakult ítélkezési gyakorlatra hivatkozva azért sérelmezte, mert jövedelmében - állítása szerint - jelentős ingadozások vannak, a százalékos marasztalás ezért számára méltánytalan hátrányt jelent.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben feltárt körülmények hitelt érdemlő adatot nem tartalmaznak arra nézve, hogy a felperesi anya a fogamzási időben más férfival nemi kapcsolatot létesített. A vér- és szérumcsoport-vizsgálat valamint a HLA-vizsgálat együttes biostatisztikai értékelése eredményének 99,929-os valószínűsége még a számított értékek „gyakorlatilag bizonyított” jelentéstartalmán belül is magas százalékos valószínűséget mutat, ami a Csjt. 38. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával kromoszómavizsgálat nélkül is kellően meggyőző abban a tekintetben, hogy a gyermek az alperestől származik. A kromoszóma vizsgálat elrendelése egyébként is akkor volna indokolt, ha két vagy több férfi esetében a vércsoportok és a HLA-vizsgálat, valamint a szérumfehérjék elektro-fokuszálással szétválasztható jellegei nem adnak kizáró eredményt és határozott következtetés sem a szerostatisztikai számítás, sem az antropológiai vizsgálat eredménye alapján nem vonható le.
Az alapul szolgáló ügyben az adott tényállás mellett a szerostatisztikai vizsgálatok kiemelkedően határozott eredményei az alperes apaságát megfelelően alátámasztják, így a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt azáltal, hogy a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti jogkörében a rendelkezésre álló bizonyítékokat a jogerős ítélet meghozatalánál meggyőződése kialakításához elegendőnek ítélte.
A tartásdíj mértékével kapcsolatos felülvizsgálati kérelem ugyancsak alaptalan. Az alperes pedagógusi illetményében olyan, időszakonként jelentkező eltérések nem fordulnak elő, amelyek alapján a százalékos marasztalás az alperes számára méltánytalan volna. A jogerős ítéletnek a tartásdíj százalékos megállapítást tartalmazó rendelkezése egyébként csupán a bérköltség terhére kifizetett juttatásokra vonatkozik. A tartásdíj ilyen mértékű megállapítása a gyermek indokolt szükségteleinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 925/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás