PK BH 1994/318
PK BH 1994/318
1994.06.01.
I. A kapcsolattartás jogellenes meghiúsítása kártérítési következményt von maga után [Ptk. 339. § (1) bek.].
II. A gyermekelhelyezés és a kapcsolattartás összefüggései [Csjt. 76. § (1) bek., 92. § (1) bek.].
A felek házasságon kívüli kapcsolatából 1987. szeptember 13-án Viktor nevű gyermekük született, akire nézve a felperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, és róla születésétől kezdve önként megfelelően gondoskodott. A gyermek az anya gondozásában él; a felek egymás közti kapcsolatában, valamint a felperes és a gyermek viszonyában korábban probléma nem merült fel.
1989 szeptemberében a felek között - meg nem állapítható okból - súlyos szóváltás alakult ki, ennek lezárásaként az alperes kijelentette, hogy a kisfiút a felperes többé a lakásból nem viheti el, és oda a felperes nem léphet be. 1990 februárjától az alperes Sz.-re, júliustól K.-ra költözött, majd 1991 januárjától M.-en lakik, ahol egy idős személlyel kötött eltartási szerződést.
A felperes és a gyermek találkozásait 1989 őszétől az alperes annak ellenére meghiúsította, hogy a kapcsolattartás módját 1990-ben az államigazgatási hatóságok jogerős határozatukkal rendezték.
A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését, az alperes szülői felügyeleti jogának szüneteltetését, továbbá az alperes kártérítésre való kötelezését kérte. Ez utóbbi kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az őt jogosan megillető találkozások érdekében Budapestről vidékre kellett utaznia, az utazási költség a találkozások meghiúsulása miatt felesleges kiadás volt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Viszontkeresetét a felperes szülői felügyeleti jogának megszüntetése és a kapcsolattartás megvonása iránt terjesztette elő.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az ötéves gyermeket az alperesnél helyezte el, egyben kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 22 322 forint kártérítést fizessen meg. Az ezt meghaladó kereseti és viszontkereseti kérelmeket elutasította. Ítéletét a széles körben lefolytatott bizonyítás adatai alapján azzal indokolta, hogy a pszichológus szakértői vélemény egyik félnél sem mutatott ki nevelésre való alkalmatlanságot, és a felek objektív körülményei is egyaránt megfelelőek a gyermek gondozására. Az elhelyezésnél döntő szempontként értékelte a gyermek fokozott anyai kötődését, valamint a környezet állandóságát, azonban rámutatott arra is, hogy ha az alperes a kapcsolattartást huzamos ideig megakadályozza, ez az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát kérdésessé teszi. A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereseti és viszontkereseti kérelmek alaptalanságát a Csjt. 88. §-ának (1) bekezdése alapján bírálta el, vagyis az alperest a felperesnek a kapcsolattartás meghiúsulásával igazoltan felmerült útiköltségei megfizetésében marasztalta.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a kártérítés alóli mentesítése érdekében az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amit azzal indokolt, hogy a gyermekkel való kapcsolattartás a felperes magatartása miatt, vagyis azért hiúsult meg, mert a felperes ahhoz rendőri segítséget vett igénybe, ami a gyermekben félelmet és ellenállást váltott ki.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet gyermekelhelyezésre vonatkozó rendelkezése ellentétes a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésével, az alperesnek az a magatartása ugyanis, amellyel a gyermek-szülő kapcsolat fenntartását minden eszközzel meggátolja, a gyermek érdekeit sérti. Egyben az alperes felülvizsgálati kérelmével támadott ítéleti rendelkezés hatályban tartását kérte.
A jogerős ítélet jogszabályt nem sértett.
A bíróság az alperest a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének helytálló alkalmazásával kötelezte kártérítésre: a kapcsolattartás meghiúsítása jogellenes volt, ezzel okozati összefüggésben merült fel a felperesnek az útiköltségekből adódó kára. Az alperes eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a jogszabállyal és hatósági döntésekkel szembehelyezkedő, önkényes magatartását előre kilátásba helyezte, ez ugyanis a jogellenesség kimentésére azért nem szolgál, mert az alperes a saját felróható magatartására nem hivatkozhat.
A gyermek elhelyezését sérelmező csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet meghozataláig megvalósult tények és események alapján vizsgálta. A peradatok az alperesnek a szülői felelősséget kellően fel nem ismerő azt a törekvését, hogy a gyermeket a felperestől elzárja, és ezáltal ellene fordítsa, kétségtelenül bizonyítják. Figyelemmel azonban a gyermek korára, a környezet állandóságának igényére és a gyermek érzelmi kötődésére, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a jogerős ítéletnek a gyermek elhelyezésére vonatkozó rendelkezése csupán azért, mert ez utóbbi szempontokat az alperes elítélendő magatartásának értékelése elé helyezte, nem sérti a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság azonban az eljárt híróságokkal egybehangzóan nyomatékosan rámutat arra, hogy a gyermeket nevelő alperes a Csjt. 92. §-a (1) bekezdésének megfelelően köteles a felperes számára a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermeknek az egyik szülőnél történő elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja. A szülőnek említett - mélyen elítélendő - magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének megváltoztatására vezethet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 332/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás