PK BH 1994/319
PK BH 1994/319
1994.06.01.
Vagyonnevesítés eredményeként az üzletrész értékének megállapítása tárgyában közgyűlési határozattal jóváhagyott megállapodás bíróság előtti megtámadására a közgyűlési határozat felülvizsgálatára vonatkozó szabályok az irányadóak [1992. évi I. tv. (Sztv.) 13. § (2) bek., 1992. évi II. tv. (Ámt.) 11. § (4) bek., Ptk. 210. § (1) és (4) bek., Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont].
A felperes az alperes szövetkezettel 1992. július 13-án olyan tartalmú megállapodást kötött, amelyben azt rögzítették, hogy a felperest 1 025 000 forint üzletrész illeti meg a vagyonnevesítés eredményeként, és ennek az üzletrésznek az értéke 1,64%-kal emelkedni fog. "Kölcsönösen és visszavonhatatlanul" megállapodtak abban, hogy a felperes - az üzletrészének bevonása mellett - a megállapodásban rögzített vagyontárgyakat fogja megkapni. A felperes úgy nyilatkozott, hogy a megosztással kapcsolatban egyéb vagyoni követelése nincs. A megállapodás 6. pontjában rögzítették azt is: tudomásul veszik a felek, hogy a megállapodásuk érvényességéhez a közgyűlés jóváhagyó határozata kell. Az alperes szövetkezet közgyűlése 1992. július 17. napján hozta meg a 20/1992. számú határozatát. Ebben döntöttek arról, hogy a megnövekedett értékű üzletrészének bevonása mellett a felperes megkapja mindazokat a vagyontárgyakat, amiket az előzőekben hivatkozott megállapodásban rögzítettek. Ennek a határozatnak az egyidejű megküldésével a felperest arról is értesítették, hogy a határozat ellen 30 napon belül a városi bírósághoz fordulhat.
A felperes az 1992. november 11. napján előterjesztett keresetében azt állította, hogy közte és az alperes között 1992. július 13. napján létrejött megállapodás semmis. A továbbiakban arra is utalt, hogy őt ajándékozási szándék a szövetkezet irányában nem vezette, ezért a megállapodást a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint is támadja. Állította, hogy ez eredetileg 1 025 000 forintban megállapított üzletrésze megnövelt értéke 1 681 000 forint lenne, és mivel a részére kiadni rendelt vagyontárgyak értéke 1 186 000 forint, az alperestől jár még a részére 495 000 forint.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt állította, hogy a vagyonmegosztás tárgyában létrejött megállapodás a Polgári törvénykönyv szabályai szerint nem támadható. Utalt arra is, hogy a felperes a keresete előterjesztésével késedelmeskedett, ezért azt ebből az okból is el kell utasítani.
A városi bíróság a végzésével a pert megszüntette. A döntését arra alapította; hogy az 1992. évi I. törvény (Szvt.) 13. §-ának (2) bekezdése szerint a jogsértő határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet - jogvesztés terhe mellett - a szövetkezet ellen 30 nap alatt kell megindítani. A felperes a keresetlevelét 1992. november 11. napján nyújtotta be, ezért a kereseti kérelem előterjesztésére késedelmesen került sor, így a bíróság a vagyonnevesítés tartalmát érdemben nem vizsgálta. Minthogy a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, a pert megszüntette a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján. A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amit a másodfokú bíróság alaptalannak tekintett, ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a határozatát a következőkkel indokolta. A vagyonnevesítés és a kiválással összefüggő vagyonmegosztás nem a tag és a szövetkezet közötti polgári jogi jogügylet. Az erre vonatkozó határozat nem támadható meg a Ptk.-ban szabályozott módokon és előfeltételek esetén. A vagyonnevesítésről a felperes tudott, hiszen ennek ismeretében került sor annak rögzítésére, hogy az üzletrésze fejében milyen vagyontárgyakat kaphat meg. Az erre vonatkozó közgyűlési határozatot 1992. július 17-én hozták meg. Mindezekre figyelemmel helyesen alkalmazta az elsőfokú bíróság az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 11. §-ának (4) bekezdését és az Szvt. 13. §-ának (2) bekezdését. Utalt a másodfokú bíróság a határozata indokolásában arra is, hogy a perbeli esetben a vagyonmegosztás közgyűlési határozattal - lényegében megegyezéssel - történt. Nincs tehát mód arra, hogy a vagyonmegosztási határozatot támadva valójában a vagyonnevesítést kifogásolja a felperes a keresetében. A másodfokú határozatot a felperes támadta felülvizsgálati kérelemmel. Határozott kérelme az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a pert megszüntető jogerős végzést, és az eljáró bíróságot utasítsa a keresete érdemi tárgyalására. A felülvizsgálati kérelmét a felperes arra alapította, hogy nem a közgyűlési határozatokat kívánja megtámadni, hanem azt a megállapodást támadja, amelyen "az alperes megtévesztő módon jelölte meg az üzletrész emelkedést".
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemében az elsőfokú bíróság határozatának hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes kereseti kérelme egyértelműen arra irányul, hogy a vagyonnevesítés során részére megállapított üzletrész értékét meghaladó üzletrészhez jusson; az általa 495 000 forintra tett vagyoni értéket az alperes biztosítsa számára. Ennek a kérelemnek a tartalma szükségszerűen az, hogy a vagyonnevesítés, valamint a vagyon megosztása tárgyában hozott közgyűlési határozatoktól eltérően kerüljön kielégítésre az ő vagyoni igénye. A felperes keresetében valójában a közgyűlési határozatok helyességét vitatja, erre viszont csak akkor lett volna jogi lehetőség, ha kellő időben él a jogszabályokban biztosított jogorvoslati lehetőséggel. A jogorvoslati lehetőségek érvényesítésének határidejét a felperes nyilvánvalóan elmulasztotta.
Ez a határidő jogvesztő, ezért jogszerű a keresetlevél késedelmes előterjesztésére alapított permegszüntető határozat. A felperes egyébként eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a határozatot részére írásban nem küldte meg az alperes, mivel ezzel ellentétes nyilatkozatai voltak a perben. (Legf. Bír. Pfv. I. 21 217/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás