PK BH 1994/322
PK BH 1994/322
1994.06.01.
A keresettől való elállás esetén az alperes jogi képviselője munkadíjának megállapítása [12/1991. (IX. 29.) IM r.; Pp. 78. § (1) bek.].
A felperes keresetében 15 000 000 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperes gmk-t és a II-IX. r. alpereseket, mint a gmk tagjait. A felperes ugyanis ilyen összegű kölcsönt adott az I. r. alperes gmk-nak, amely nem került visszafizetésre. A szerződés biztosítékául jelzálogjog lett bejegyezve a II. r. alperes tulajdonában, és a III. r. alperes haszonélvezetében álló ingatlanra.
A kölcsönszerződést a III. r. alperes nem írta alá, a szerződés megkötésekor már nem volt a gmk tagja és a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekor már - lemondása folytán - nem volt haszonélvezője a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlannak sem. Erre tekintettel a felperes a III. r. alperessel szemben elállt a keresetétől, az elsőfokú bíróság pedig a III. r. alperes tekintetében a pert végzéssel megszüntette és kötelezte a felperest 150 000 forint perköltség megfizetésére.
A végzésnek a perköltségben marasztaló rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a perköltséget alacsonyabb összegben megállapítani. Álláspontja szerint a megállapított perköltség a III. r. alperest képviselő ügyvéd által kifejtett tevékenységhez képest eltúlzott.
A fellebbezés nem alapos.
A periratokból megállapíthatóan a III. r. alperes perlése alaptalan volt, hiszen a kölcsönszerződést nem írta alá, a kölcsönt felvevő I. r. alperes gmk-nak már nem volt tagja és a jelzálogjog keletkezésekor az ingatlannak sem volt már haszonélvezője. Ha a felperes a perindítás előtt kellő körültekintéssel jár el és beszerzi az I. r. alperes cégkivonatát, valamint a fedezetül szolgáló ingatlan tulajdoni lapját, mindezt megállapíthatta volna. Az alaptalan perindítással a III. r. alperesnek okozott költségeket a felperesnek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell térítenie. Az ügyvédi munkadíj formájában felmerült perköltség összegét az elsőfokú bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet előírásainak megfelelően állapította meg. Ennek során nemcsak a perértékre volt figyelemmel, hanem az ügyvédi munka mértékére is, hiszen a maximálisan megítélhető 5%-kal szemben csak a pertárgy érték 1%-ában állapította meg a perköltséget. Ennek további mérséklésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VI. 22 361/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás