GK BH 1994/339
GK BH 1994/339
1994.06.01.
A pénzbírság kiszabásának megalapozott volta, ha a felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával felhívás és következményekre való figyelmeztetés ellenére nem jelöli meg [Pp. 5. § (1), (3) és (4) bek., 120, §, 121. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a jogosult kérelmére 27 500 Ft és kamata megfizetésére 1992. október 22-én fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezett ellen. A jogosult a fizetési meghagyás benyújtása iránti kérelmében azt adta elő, hogy a kötelezett az 1992. február 3-án kelt számláját nem egyenlítette ki. A kérelméhez a számlát nem csatolta, ennek hiányában nem lehetett megállapítani, hogy követelése miből ered és mikor vált esedékessé.
A fizetési meghagyás ellen a kötelezett ellentmondást terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyásban megjelölt számlát nem kapta meg, így azt nem áll módjában kiegyenlíteni. Hivatkozott arra is, hogy a fizetési meghagyásból az sem tűnik ki: a felperes a követelését mire alapozza.
Az elsőfokú bíróság a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetéssel felhívta a felperest a keresetlevél és az eljárási illeték kiegészítésére. A felhívás arra vonatkozott, hogy a felperes a keresetlevelét oly módon egészítse ki, hogy azok együttes tartalma megfeleljen a Pp. 121., valamint a Pp. 372. és 373. §-aiban* írt alaki és tartalmi követelményeknek.
A felperes a felhívásra határidőben csak az illeték-kiegészítési kötelezettségének tett eleget, jelezte a vonatkozó számlamásolat csatolását is, de azt valójában nem csatolta az iratokhoz. Az elsőfokú bíróság ezután a felperest ismét felhívta - 8 nap határidő tűzésével - a kereset kiegészítésére, melyre a felperes csatolta az alperes megrendelését a Budapest B. téren található hirdetővitrin bérletére vonatkozóan 1991. január 1-jétől, a megrendelés alapján az 1992. I. félévi bérleti díjra vonatkozóan kiállított számlát, amely a fizetési meghagyásban megjelölt tőkeösszeggel azonos, tovább az alpereshez intézett felszólításokat, egyenlegköz1ő levelet, és ezek postai feladását tanúsító igazolásokat. Ennek alapján a keresetnek történő helyt-adást kérte. Az elsőfokú bíróság az okiratok beérkezését követően ismét felhívta a felperest 8 napos határidő tűzésével és 10 000 Ft pénzbírság kilátásba helyezésével arra, hogy adja elő a kereseti tényállást, jelölje meg az annak jogalapját és összegszerűségét bizonyító okiratokat, a tényállási elem megjelölésére való utalással.
A felhívásra a felperes vezető jogtanácsosa olyan bejelentést tett, hogy keresetét 1993. március 3-i kelettel a bírósághoz benyújtotta. A felhívásnak megfelelő keresetlevelet azonban nem terjesztette elő.
Az elsőfokú bíróság az 1993. március 30-án kelt végzésével 1993. június 30-ra tárgyalást tűzött ki, mely idéző végzésben a felperest - a korábbi végzésben foglalt figyelmeztetését megismételve - ismét felhívta a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti keresetlevél előterjesztésére. A felperes az 1993. június 30-án tartott tárgyaláson nem jelent meg, távollétében kérte a tárgyalás megtartását és bejelentette, hogy a számlát az alperes részére is elküldte. Keresete jogalapjaként számlatartozást jelölt meg.
A tárgyaláson az alperes sem jelent meg, idézése nem volt szabályszerű, azt a posta a megadott címről „a címzett ismeretlen helyre költözött” megjegyzéssel kézbesítette vissza.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson hozott, fellebbezéssel támadott végzésével a felperes jogi képviselőjét a Pp. 5. §-ának (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 120. §-ára is, 10 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, mert „többszöri felhívás ellenére a keresetét a vonatkozó szabályok szerint nem terjesztette elő, így magatartásával kimerítette a Pp. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat.” A végzés ellen a felperes jogtanácsosa nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a bírság fizetése alóli mentesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése törvénysértő s megalapozatlan, mivel az eljárás során az összes birtokában lévő írásos anyagot becsatolta. A végzés a Pp. szabályaival ellentétes, mert amennyiben a végzés indokolása helytálló lenne, törvényesen akkor sem lenne lehetőség a pénzbírság kiszabására a Legfelsőbb Bíróság állandó joggyakorlata értelmében. Állította, hogy az alperes kizárólag arra hivatkozott, hogy a felperesi számlát nem kapta meg, ezért a felperes annak ellenkezőjét igazolta. Az alperes sem a jogalapot, sem az összegszerűséget nem vitatta, így a Pp. 5. §-ának (3) bekezdését nem lehetett volna alkalmazni. A végzésben foglalt indokok esetében a Pp. 95. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kellett volna alkalmazni, illetve az ítéletben kellett volna a mulasztást értékelni, a pénzbírság kiszabására törvényes lehetőség nem volt. Az alperes a fellebbezésre észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelméhez a jogosult nem csatolta a vonatkozó számlát és azt sem jelölte meg, hogy a jogosult követelése mikor vált esedékessé. Emiatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróság nem is volt abban a helyzetben, hogy megfelelően állást foglalhasson a tekintetben; a fizetési meghagyás jogszerű kibocsátásának helye van-e, vagy sem. Emiatt akkor járt volna el helyesen, ha kérelem hiányosságára tekintettel a fizetési meghagyás kibocsátást megtagadja. Ez azonban nem történt meg. A Pp. módosítás előtti 391. §-ának (5) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének és kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának és kézbesítésének. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Pp.-nek az ügyben jelenleg alkalmazandó 315. §-ának (4) bekezdése is. Erre tekintettel a fizetési meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése után a hiányosságok miatt már nincs lehetőség a per megszüntetésére sem, hanem a keresetlevéllel megindított eljárás szabályai szerint kell eljárni. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a felperest a keresetlevélnek a Pp. 121. §-a szerinti kiegészítésére. E kötelezettségének azonban a felperes többszöri felhívásra nem tett eleget. A fizetési meghagyásnak a keresetlevél kellékeinek megfelelő kiegészítése azt a célt szolgálja, hogy a bíróság a tárgyalás előkészítése körében a megfelelő intézkedéseket meg tudja tenni, a tárgyalás kereteit már előre meghatározhassa, az eljárás eredményes és gyors befejezését elősegítse. Az alperesnek is csak az eljárási jogszabályoknak megfelelő keresetlevél birtokában van lehetősége a megfelelő ellenkérelme előterjesztésére.
Az a körülmény, hogy a felperes utóbb a bíróság többszöri felhívására becsatolta az alperes megrendelését, valamint az ennek alapján kiállított számlát és egyéb felhívásokat, önmagában nem alkalmas a tárgyalás kitűzésére és a per megfelelő előkészítésére. A keresetlevélben ugyanis a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint meg kell jelölni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával. A felperes azzal, hogy csupán az okiratokat csatolta, valamint az illeték-kiegészítésre vonatkozó bírói felhívásnak tett eleget, nem tett eleget teljes egészében a bírósági hiánypótlásra vonatkozó felhívásnak. Beadványai együttesen sem voltak alkalmasak arra, hogy ennek alapján a bíróság a tárgyalást kitűzze, és az alperest a megfelelő keresetlevél kézbesítésével együtt a tárgyalásra megidézze. Az iratok között lévő idéző végzés tanúsága szerint az elsőfokú bíróság nem is tudott keresetlevelet kézbesíteni az alperes részére, csupán az idéző végzést rendelte kézbesíteni. A Pp. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A bíróság hivatalból köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt, vagy egyéb magatartást, amely a per elhúzására, vagy az igazság kiderítésének meghiúsítására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására - a szükségeshez képest ismételten - figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitelnek a (2)-(4) bekezdésében, valamint a törvény egyéb rendelkezéseiben meghatározott következményeire is.
Az elsőfokú bíróságnak a hiánypótlásra vonatkozó felhívása tartalmazza a felhívott jogszabálynak megfelelő figyelmeztetést és figyelemfelhívást. Erre tekintettel, minthogy a felperes képviselője a felhívásnak határidőben és többszöri figyelmeztetés ellenére nem tett eleget, a Pp. 5. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezéssel sújtotta pénzbírsággal, mert a felperes magatartása a per befejezését késleltette. A felperes képviselőjének mulasztása a Pp. 5. §-ának (4) bekezdése szerint is minősíthető, mert egyes perbeli cselekményekkel - a megfelelő keresetlevél előterjesztésével - indokolatlanul késedelmeskedett, és ezzel az újabb felhívásokra tekintettel felesleges költséget is okozott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 43. G. 75 071/1993. sz. - Legf. Bír. Gf. VI. 33 104/1993. sz.)
* E rendelkezéseket utóbb az 1992. évi LXVIII. tv. 31. §-ának c) pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás