KK BH 1994/342
KK BH 1994/342
1994.06.01.
A vállalati bérlakás is állami lakás, így — ha az a tanácsi ingatlankezelő szerv kezelésében volt — a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül [1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek.].
A peres felek 1983. évben együttműködési megállapodást kötöttek a s.-i lakótelepen megvalósítandó lakásépítés tárgyában. Az együttműködési megállapodás értelmében a városi önkormányzat alperes jogelődje két lakást biztosított a felperes gazdálkodó szervezet részére, melynek teljes felépítési költségét a felperes viselte. A lakások az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 29. §-ának (2) bekezdése alapján vállalati bérlakásként kerültek nyilvántartásba. A földhivatal az 1986. január 31-én kelt határozatával a perbeli ingatlan kezelői jogát átadás jogcímén az alperes költségvetési üzeme javára bejegyezte. Ezt követően az elsőfokú földhivatal átszállás jogcímén az 1991. március 11-én hozott határozatával az alperes önkormányzat tulajdonjogát jegyezte be. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli két lakás a felperes vagyonába tartozik. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli ingatlan, és benne a keresettel érintett két lakás a hatályos jogszabályoknak megfelelően került a költségvetési üzem kezelésébe. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. §-ának (2) bekezdése alapján pedig az ingatlan a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba került. A felperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Az ítélet indokolásában rámutatott arra is, hogy a peres felek között megkötött együttműködési megállapodás alapján a felperes tulajdonjogot nem szerzett és a perbeli két lakás, mint vállalati bérlakás, állami lakásnak minősül a Korm. r. 3. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint jogszabálysértő a Legfelsőbb Bíróság másodfokú jogerős ítélete, mivel a becsatolt együttműködési megállapodásból egyértelműen megállapítható, hogy a felek szerződési akarata építőközösségi szerződés megkötésére irányult. A perbeli két lakás ezért, mint vállalati bérlakás az állami vállalat vagyonát - tulajdonát - képezte. A felperes ugyanis nem bérkijelölési jogot, hanem kezelői jogot szerzett, így a lakások az Ötv. alapján nem kerülhettek az önkormányzat tulajdonába. Kérte ezért a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemben foglaltak szerinti ítélet meghozatalát. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok a jogszabályokat helyesen alkalmazták, így a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélete törvényes és megalapozott. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a következőkre mutat rá a felülvizsgálati bíróság. Építőközösségi szerződés megkötése fogalmilag kizárt, hiszen a felépítendő két lakás vállalati bérlakásként csak alperes kezelésébe kerülhetett. A Korm. r. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalati bérlakás állami lakásnak minősült. A földhivatal az ügy elbírálásakor hatályban volt 9/1969. (II. 9.) Korm. rend. és a végrehajtásáról rendelkező 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet alapján jogszerűen jegyezte be a lakásokra a költségvetési üzem kezelői jogát. Mivel a lakások esetében az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételek fennálltak - vagyis a lakások tanácsi ingatlankezelő szerv kezelésében levő állami bérlakások voltak -, az Ötv. 107. §-ának (2) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek. A felperes tulajdoni igénye tehát nem megalapozott annak ellenére, hogy az alperes által sem vitatottan a lakások teljes létesítési költségét fedezte. Ennek kompenzálásától egyébként - az alperesi polgármesteri hivatal jegyzője által 1992. március 17-én és június 22-én írt levelek tanúsága szerint - az alperes nem zárkózott el. Ezt a szándékát a felperessel 1992. július 31-én folytatott egyeztető tárgyaláson is megerősítette. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. X. 25 027/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás