PK BH 1994/35
PK BH 1994/35
1994.01.01.
A nagykorúvá vált gyermek a Ptk. szabályai szerint teljes cselekvőképességgel rendelkezik, a felette gyakorolt törvényes képviselet megszűnik, éppen ezért nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely kötelezően előírná, hogy az ő javára megítélt tartásdíj megszüntetése iránt, a tartásra kötelezett által indított perben a gondozást és vagyonkezelést korábban ellátó személy peres félként perben álljon [Csjt. 60. § (1) bek., 67. § (2) bek., 69. §; 12/1974. (V. 14.) MT r. 3. § (2) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 16. §].
A felperes keresetében az apai nagyszülőknél elhelyezett, nagykorúvá vált, és önálló keresettel rendelkező gyermekeivel szemben fennálló tartási kötelezettségének megszüntetését kérte. A pert az 1973-ban született József és az 1974-ben született Mária nevű gyermekei, mint alperesek ellen indította meg.
A városi bíróság a felperest a Pp. 95. §-ának (1) bekezdése alapján felhívta, hogy alperesként vonja perbe az apai nagyszülőket is, majd ennek elmulasztása után a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolása szerint a tartásdíj jogosultja a gyermeket gondozó nagyszülő, így a Csjt. 69. §-a szerint a gyermektartásdíj megszüntetése iránti pert is a nagyszülők ellen kellett megindítani. Az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabály helyesbítésével azonban az elutasítást a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján látta indokoltnak.
A jogerős végzés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Arra hivatkozott, hogy a Csjt. 60. §-a értelmében a tartásdíj jogosultjai a gyermekek, akik a kereset benyújtásakor nagykorúak voltak, jogszabályi rendelkezés hiányában pedig a nagyszülők perben állása nem volt szükséges, ezért a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása jogszabályt sért.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben hozott jogerős végzés törvénysértő.
A tartásdíjra való alanyi jogosultság a Csjt. 60. §-án alapul, ennek (1) bekezdése szerint pedig rokonaival szemben meghatározott körben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. A perbeli esetben a gyámhatóság keresete folytán a gyermekeket az apai nagyszülőknél elhelyező, 1980. október 30-án jogerőre emelkedett ítélet tartalmazott rendelkezést a jelen per felperesének tartási kötelezettsége tárgyában is, és az akkor hatályos 12/1974. (V. 14.) MT rendelet 3. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett akként, hogy a tartásdíjat a gyermek gondozója kezéhez kell kiutalni. Az idézett jogszabály azonban azt is rögzíti, hogy a tartásdíj összegét kézhez vevő személy köteles a tartásdíjat a gyermek szükségleteire fordítani, amit indokolt esetben a gyámhatóság ellenőriz. A Csjt. módosítása tárgyában hozott 1986. évi IV. törvény végrehajtásáról szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 16. §-a változatlanul tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a kiskorút illető tartásdíjat, a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy gyám - indokolt esetben a gyermeket gondozó más személy - részére kell kifizetni, aki azt köteles a gyermek szükségleteire fordítani. Mindezek a szabályok egyértelművé teszik, hogy a kiskorú gyermeket gondozó harmadik személy a gyermek részére folyósított tartásdíjnak nem jogosultja, csupán kezelője, és ezt nem érinti a Csjt. 67. § (2) bekezdése szerinti perindításra való jogosultság sem, mert az a tartásra jogosultról gondoskodó személy részére csupán eljárásjogi, nem pedig anyagi jogi jogosultságot eredményez.
A nagykorúvá vált gyermek a Ptk. szabályai szerint teljes cselekvőképességgel rendelkezik, a felette gyakorolt törvényes képviselet megszűnik, éppen ezért nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely kötelezően előírná, hogy az ő javára megítélt tartásdíj megszüntetése iránti, a tartásra kötelezett által megindított perben a gondozását és vagyonkezelését korábban ellátó személy peres félként perben álljon. Mivel a kifejtettek szerint a felperes keresetét az apai nagyszülők perben állása nélkül el lehetett volna bírálni, a hiánypótlásra való felhívás, majd a perbevonás elmulasztása miatt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás érdemi lefolytatására utasította. A felperesnek a Pp. 274. §-ának (5) bekezdése alapján előterjesztett kérelme és az alpereseknek a tárgyaláson kívüli elbíráláshoz írásban adott hozzájárulása folytán a Legfelsőbb Bíróság az ügyben tárgyaláson kívül határozott. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 214/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás