BK BH 1994/361
BK BH 1994/361
1994.07.01.
Az összbüntetési ítéletnek — az érdemi felülbírálat helyett — nem indokolt a hatályon kívül helyezése abból az okból, hogy az összbüntetésbe foglalás nem terjedt ki valamennyi, az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában fennálló jogerős büntetésre;
az utólagos összbüntetési eljárás azoknak az összbüntetéssel kapcsolatos hibáknak a kiküszöbölését célozza, amelyek a korábbi jogi rendezés mellett csak törvényességi óvás útján voltak orvosolhatók [Be. 378. §, 378/A. §]
Az elsőfokú bíróság - korábbi összbüntetésként alkalmazott - 2 év 2 hó 5 napi fegyházbüntetést 3 hónapi börtönbüntetéssel (újabb) összbüntetésbe [Btk. 93. § (2) bek.] foglalva 2 év 4 hó 5 napi fegyházbüntetést állapított meg a rendelkező részben megjelölt ítélettel a többszörös visszaeső elítélttel szemben, és az akkor hatályos Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontjára utalva kimondotta, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Az összbüntetésbe foglalást ezúttal az tette szükségessé, hogy az utóbbi alapítélet megállapította a korábbi összbüntetéssel kapcsolatos (egynyolcad) végrehajtási kegyelem hatályvesztését (1990. évi XXXIX. tv. 9. §).
Az ítélet ellen az elítélt jelentett be fellebbezést értelemszerűen enyhítés végett, valamint azt kifogásolva, hogy egy további büntetése (1 év 6 hó börtön) nem került most összbüntetésbe foglalásra.
A megyei főügyészség helybenhagyást indítványozott azzal, hogy az elítélt immár nem zárható ki a feltételes szabadságra bocsátásból.
A megyei bíróság tanácsülésben [Be. 356. § (2) bek. h) pont] eljárva megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az ügy iratait.
Elöljáróban rögzíti: az elítéltek a bv.-iroda rövid úton tett közléséből kitűnően valóban van még egy - figyelembe nem vett - végrehajtásra váró jogerős elítéltetése. A jelen ügy érdemi felülbírálatát azonban a megyei bíróság megítélése szerint ez nem akadályozza. Szükségessé teszi viszont egy újabb összbüntetési eljárás lefolytatását, amelynek a jelen összbüntetési ítélet az egyik alapítélete lesz.
A megyei bíróság álláspontja szerint a Be. 378/A. §-ának életbelépése önmagában nem teszi szükségessé annak a következetes, és célszerűségi szempontokat is szolgáló ítélkezési gyakorlatnak a megváltoztatását, amely szerint hasonló esetekben nincs szükség a hatályon kívül helyezésre és az elsőfokú bíróság ezt követő - teljes körű újabb eljárásra utasítására.
A teljesség kedvéért említi meg a megyei bíróság, hogy a Be. 378/A. §-a szerinti eljárás egyébként akkor sem látszik indokoltnak és szükségesnek, ha a jelen ügyben felmerülthöz hasonló probléma az első fokon jogerőre emelkedett összbüntetési ítélet kapcsán merül fel és az a többszörös összbüntetésbe foglalás előírásai szerint - mikéntkorábban is - minden további nélkül megoldható.
Az enyhítést célzó fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott (1 hónapos) mérséklés ugyanis maradék nélkül kiküszöböli a két büntetés részbeni együttes kiállásából eredő hátrányt.
Ugyanakkor a megyei bíróság alaposnak találta a főügyészség indítványát: az elítélt, mint többszörös visszaeső az alkalmazandó [1993. évi XVII. tv. 103. § (3) bek.] új jogszabály értelmében nincs kizárva a feltételes szabadságra bocsátásból. E körben a végrehajtási kegyelem hatálya alatti elkövetésnek sincs jelentősége.
Erre figyelemmel a megyei bíróság megfelelően megváltoztatta, egyebekben viszont helybenhagyta a perorvoslattal támadott ítéletet. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 351/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás