PK BH 1994/368
PK BH 1994/368
1994.07.01.
A volt házastársak közös tulajdonában álló ingatlan használati módjának szabályozásánál a családjogi és a polgári jogi szabályok alkalmazásának összefüggései [Csjt. 31/B § (4) bek., 31. § (5) bek., Ptk. 140. § (1) bek., 241. §, PK 8. sz.].
A felek néhány hónapi együttélés után 1988. július 30-án kötöttek házasságot. Közös lakásuk az eredetileg a felperes tulajdonában álló, két szoba komfortos családiházas-ingatlanban volt.
Az alperes az 1988. május 1. napján kelt adásvételi szerződéssel a fenti házasingatlan 1/2 illetőségére 450 000 forint vételár ellenében tulajdonjogot szerzett. A szerződés 6. pontja szerint az ún. szuterén helyiség az alperes kizárólagos használatába kerül, ahol az alperes keramikus- és fazekasműhelyt rendez be; az alperes kizárólagos használatába kerül az ún. "kisszoba"; a mellékhelyiségek és a kert közös használatára mindkét fél jogosult, a többi helyiség pedig a felperes "kizárólagos tulajdonában" marad.
1989 júliusában a felek az ingatlant bővítették: hozzáépítettek egy 24 m2-es helyiséget, egy közlekedőfolyosót, és a teraszt ebédlővé alakították át. Az építkezésre részben a felperes által az ingatlan 1/2 illetőségének átengedése fejében felvett pénzt, részben pedig egy ház közösen elvállalt elbontásából kikerült építési anyagot használták fel. Az alperes a műhelyt az így elkészült 24 m2-es helyiségben rendezte be és ott tárolta az általa elkészített termékeket is.
A felek házassága rövid idő után megromlott; az életközösség 1992 márciusában történt megszakítása óta a felperes az eredeti épületben lévő nagyobb, 14 m2-es szobát, az alperes a kisebb, 10 m2-es szobát használja. A toldaléképületben lévő 24 m2-es helyiség lakószoba céljára való végleges kialakítása nem fejeződött be, ott - a rendelkezésre álló adatok szerint - az alperes iparűzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat tárolják.
Az alperes 1992. április 17-én a becsatolt okiratból megállapíthatóan a közigazgatási hatóságnak bejelentette, hogy vállalkozási tevékenységét megszüntette, vállalkozói igazolványát leadta. A hatóság az alperest a vállalkozói nyilvántartásból törölte.
A házasság felbontása és a lakáshasználat rendezése iránt indult perben mindkét fél az eredeti épületben lévő két egymásba nyíló, így elkülönülten nem használható lakószoba kizárólagos használatára tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a felperest az eredeti épületben lévő két lakószoba, az alperest a toldaléképületben lévő 24 m2-es alapterületű helyiség kizárólagos használatára jogosította fel a mellékhelyiségek közös használata mellett. Döntését azzal indokolta, hogy a házasság megromlását nagyobb részben az alperes felróható magatartása idézte elő, ezért erre, valamint arra figyelemmel, hogy a kisszobák egymásba nyílnak, a külön bejáratú nagyobbik szoba pedig az alperes mesterségének folytatására is alkalmas, a lakáshasználatnak ez a módja felel meg a Csjt. 31/B. §-a (4) bekezdésének.
A másodfokú eljárásban csatolt építményhasználati felülvizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint a toldalékhelyiség lakószoba céljára használható, ehhez a helyiséget melegburkolattal kell ellátni, és a kémény hiányosságainak pótlásával a fűtés is megoldható.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet azzal hagyta helyben, hogy az alperest a kizárólagos használatába adott helyiség melegpadló-burkolatának 60 nap alatti elkészítésére feljogosította, és a felperest az ezzel felmerült igazolt költségek fele részének az alperes javára 30 nap alatt történő megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ténymegállapításai a házasság megromlásának okai tekintetében megalapozottak. A felek érdekeit az szolgálja, hogy az erre alkalmas épületen belül az osztott használat a felek teljes elkülönülését megteremtse, ezt pedig az elsőfokú bíróság ítéletével meghatározott használati mód - a másodfokú döntés szerinti kiegészítéssel - a felek méltányolható érdekeit is figyelembe véve megfelelően biztosítja.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felróható magatartására vonatkozó ítéleti megállapításokat megalapozatlannak állította, a lakás osztott használatának elrendelt módját pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással sérelmezte azzal, hogy a bíróságnak a perbeli jogvita elbírálásánál a Ptk. szabályai megfelelő alkalmazásával a szerződés 6. pontja szerinti lakáshasználati módot kellett volna irányadónak tekintenie. Véleménye szerint a megfelelő megoldást az szolgálná, ha az eredeti épületrészben lévő két szoba kizárólagos használata őt illetné meg. További bizonyítás lefolytatása érdekében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A volt házastársak lakáshasználatának rendezésénél a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése irányadó. Ennek értelmében a bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében lévő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.
A bíróság a peres adatok helytálló mérlegelésével okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a házasság teljes megromlását nagyobb részben az alperes magatartása idézte elő. Helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy a felek közös lakásának használata során olyan helyzetet kell kialakítani, amellyel az osztott használata megromlott viszonyt szem előtt tartva - a felek elkülönülését leginkább biztosítja.
A közös tulajdonú ingatlanban lévő lakás használatának rendezését különleges családjogi szempontok nem befolyásolták. Az alperes ezért kellő alappal hivatkozott arra, hogy a rendezés során a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése értelmében a felek jogviszonyára a Ptk. rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A jogerős ítélet azonban a Ptk. szabályai szerint sem törvénysértő.
A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A PK 8. számú állásfoglalás szerint, ha a közös tulajdonban álló dolog birtoklása és használata kérdésében a tulajdonostársak nem értenek egyet, a bíróság a birtoklás és használat módját a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja. A Ptk. 241. §-a pedig kimondja, hogy a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A Ptk. idézett rendelkezései értelmében nem volt törvényes akadálya annak, hogy a bíróság a felek lakáshasználatát az 1988. május 1. napján kötött adásvételi szerződés 6. pontjától eltérően rendezze. A tulajdonviszonyok megváltoztatását, vagyis az ingatlan közös tulajdonát eredményező szerződés 6. pontjában a felek az épület bővítése előtti használat módját határozták meg. A már közös tulajdonú ingatlanhoz ezt követően toldották hozzá elsősorban az alperes érdekeit szolgáló azt az épületrészt, amelyből egy, az alperes által azóta is használt helyiség csekély ráfordítással a lakásügyi rendelkezéseknek megfelelő, és az eredeti két kisebb szoba együttes alapterületével azonos méretű lakószobának minősül. A felek ehhez az építkezéshez egyébként - a bontóperi adatok szerint - túlnyomórészt azt az összeget használták fel, amelynek ellenében az alperes a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát megszerezte, a ráfordítás tehát a felperes különvagyonából történt. Ilyen peradatok alapján a felperesnek az a kereseti kérelme, amellyel az eredeti épületrészben lévő két kisebb, egymástól elkülönítve egyébként sem használható lakószoba kizárólagos használatára való feljogosítását kérte, a szerződés 6. pontjának módosítására vonatkozó kérelmet is magában foglalta. A bíróság a felperes ez irányú követelésének az idézett törvényhelyek alkalmazásához képest megalapozottan adott helyt, az osztott lakáshasználatnak a jogerős ítélettel megállapított módja ugyanis a kifejtettek értelmében mind a Ptk. szabályainak, mind a Csjt. 31/B. §-a (4) bekezdésének megfelel, és összhangban áll a Csjt. 31. § (5) bekezdésének utolsó mondatával, vagyis azzal is, amely szerint a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyonjogi igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 899/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás