PK BH 1994/37
PK BH 1994/37
1994.01.01.
Az 1952. évi 4. tvr. alapján állami tulajdonba vett ingatlan tulajdonjoga öröklés jogcímén történt megszerzésének megállapítása iránti keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása [1981. évi I. tv. 72. § (1) bek., 1991. évi XXVI. tv. 3. §, 1952. évi 4. tvr., 1972. évi 31. tvr. 32. § (1) bek., 32/1990. (XII. 22.) és 27/1991. (V. 20.) AB hat.].
A perbeli ingatlan korábban a felperesek édesanyjának tulajdona volt, annak berendezési tárgyai a szülők közös tulajdonában állottak. A felperesek édesapját 1950. szeptember 21. napján letartóztatták, majd házastársával együtt kitelepítették. A lakásukban maradt ingóságok részben a beköltöző személyek használatába kerültek, részben pedig értékesítésükre került sor, és a befolyt vételárat a Budapest Főváros Tanácsa pénzügyi osztályához fizették be. Magát az ingatlant az 1952. évi 4. tvr. értelmében állami tulajdonba vették. A felperesek édesanyja 1964-ben pert indított a Budapest Főváros Tanácsa V. B. pénzügyi osztálya alperes ellen a lakásban hátrahagyott ingóságok kiadása vagy értékük megtérítése iránt. A bíróság az ebben az ügyben meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
A felperesek a jelen perben az állami tulajdonba vett ingatlan tekintetében - a jogelőd tulajdonjogának visszaállítása mellett - törvényes öröklés jogcímén a tulajdonjoguk megállapítását és annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérték, az ingatlanban a kitelepítéskor visszamaradt ingóságok tekintetében pedig kártérítési igényt érvényesítettek.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az ingóságokkal kapcsolatos kártérítési igény tekintetében döntését a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjával, míg az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos részében az elutasító rendelkezést a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjával indokolta. A végzés ellen a felperesek fellebbezést terjesztettek elő, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a keresetlevélben foglaltak érdemi tárgyalásának elrendelését kérték.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ingóságok tekintetében helyesen utalt arra, hogy a felperesi jogelőd keresete alapján meghozott ítélet anyagi jogereje kizárja, hogy a jogutódok ugyanezt az igényt jogszerűen érvényesíthessék. Ehhez képest az ezzel kapcsolatos, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára alapított rendelkezés indokai alapján helyes.
A felperesek a volt szülői ingatlan tekintetében - jogutódi minőségükben - a tulajdonjog "helyreállítását" és azt kérték, hogy a bíróság tegye lehetővé a számukra az ingatlan birtokbavételét és használatát. Ezt a követelésüket arra alapították, hogy az ingatlant az államigazgatási hatóság az 1952. évi 4. tvr. alapján jogellenesen vette állami tulajdonba. Ehhez képest tehát az állapítható meg, hogy a felperesek keresetének valóságos tartalma az állam tulajdonszerzését foganatosító államigazgatási határozat, illetve intézkedés jogszabálysértő voltának a megállapítása volt. Az ezt megengedő jogszabályi rendelkezés hiányában azonban az erre irányuló követelés bíróság előtt nem volt érvényesíthető. Az ez iránt előterjesztett keresetlevelet tehát a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - helyesen - idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
Az Alkotmánybíróság a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatával 1991. március 31-i hatállyal megsemmisítette az 1981. évi I. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdését és a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet a módosításokkal együtt. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló, az Országgyűlés 1991. július 26-i ülésnapján elfogadott 1991. évi XXVI. törvény 3. §-a iktatta be az Áe. 72. §-ának (1) bekezdésével azt a rendelkezést, amely szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Ez a rendelkezés is a törvény kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba azzal, hogy a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Mindezekből megállapítható, hogy sem az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata, sem a határozatok bírósági felülvizsgálatát kiterjesztő törvény nem kívánta visszamenőleges hatállyal biztosítani az említett időpontokat megelőzően jogerőre emelkedett és a korábbi szabályok szerint a bíróság előtt nem támadható államigazgatási határozatok utólagos felülvizsgálatát. Az 1952. évi 4. tvr. megsemmisítésére vonatkozó 27/1991. (V. 20.) alkotmánybírósági határozat sem kívánta érinteni a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Az e határozat indokolásában kifejtettek szerint a megsemmisítés nem érinti az államnak az említett jogszabály végrehajtása keretében hozott államigazgatási határozaton alapuló tulajdonjogát és a tulajdonjogból eredő rendelkezési jogát sem.
Mindezekből következően a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a felperesek által sérelmezett állami tulajdonba vétel jogszerűségét felülvizsgálja, így nincs alap arra sem, hogy az állam jogszerzésére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelenségét megállapítva elrendelje annak törlését a felperesek jogelődei tulajdonjogának visszaállítása és a felperesi örökléses tulajdonszerzés megállapítása végett [ 1972. évi 31. tvr. 31. § (1) bek.].
Mindezekhez képest a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sincs lehetőség arra, hogy az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésével elrendelje az eljárás folytatását a felperesek keresetlevelében foglaltak érdemi tárgyalása végett. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. I. 21 168/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás