PK BH 1994/372
PK BH 1994/372
1994.07.01.
A szövetkezeti tag kiválási szándékának írásbeli bejelentése önmagában nem eredményezi tagsági viszonya megszűnését [1992. évi I. tv. (Szvt.) 48. § (1) bek. a) pont, 1992. évi II. tv. (Ámt.) 31. § (1) bek., 33. § (1) bek., 35. § (2) bek., 45. § (2) bek.].
A felperesek jogelődje, özv. O. P.-né 1992. július 26-án írásban bejelentette az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezetnek a kiválási szándékát. Az alperes 1992. augusztus 3-án a következőket közölte vele: a kiválási szándékát tudomásul vették, s felhívják, hogy az egyezség előkészítése végett jelölje meg határozottan milyen vagyontárgyakhoz kíván jutni.
Özv. O. P.-né 1992. augusztus 11. napján meghalt. Az 1992. szeptember hó 8. napján meghozott hagyatékátadó végzésből kitűnően törvényes örökösei a jelen per felperesei, akik az alperes szövetkezettől az örökhagyó üzletrésze fejében vagyontárgyak kiadását kérték. Az alperes az 1992. szeptember 30. napján meghozott közgyűlési határozattal tudomásul vette, hogy a felperesek özv. O. P.-né örökösei és így "kívülálló üzletrész-tulajdonosok". Megállapította viszont, hogy a "kiválás jogintézményével nem élhetnek".
A felperesek a keresetükben a közgyűlési határozat jogszabálysértő voltát állítva, annak hatályon kívül helyezését kérték és a szövetkezet kötelezését arra, hogy az örökhagyó üzletrésze értékének megfelelő vagyontárgyakat adja ki a részükre.
A városi bíróság ítéletével a támadott közgyűlési határozatot "a jogelőd kiválásával kapcsolatos részében" hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest arra, hogy 30 napon belül közgyűlésen döntsön a felperesek igénye vonatkozásában. Határozatát azzal indokolta, hogy az 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Ámt.) 33. §-ának (1) bekezdése szerint a tag kiválásához nem szükséges a közgyűlés hozzájárulása, a kiválás tehát megtörténik egyoldalú címzett akaratnyilatkozattal. Alperes a felperesek jogelődjének kiválási szándékát tudomásul vette, így a felperesek már a kivált tag örököseinek minősülnek, amiből az következik, hogy a felperesek nem kívülálló üzletrész-tulajdonosok, hanem jogutódi minőségükben igényelhetik, hogy a közgyűlés határozzon a megörökölt üzletrészük fejében kiadható vagyontárgyakról.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és továbbra is a felperesek keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó tagsági viszonya nem a kiválás bejelentésével, hanem a halálával szűnt meg. A kiválás a tag személyes joga, ez nem örökölhető, s mindaddig, amíg az üzletrésze ellenértékét nem kapta meg, őt tagnak kellett tekinteni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Döntésének alapja az volt, hogy a felperesek jogelődje nem kívülállóként, hanem termelőszövetkezeti tagként halt meg, és a tagsági viszonyát a halál ténye szüntette meg. Megerősíti ezt a tényt az a körülmény is, hogy az Ámt. 45. §-ának (2) bekezdése szerint a kiválni szándékozó tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg üzletrésze fejében a vagyontárgyat ténylegesen nem kapta meg.
A másodfokú bíróság határozata ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Kérték a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelmüket arra alapították, hogy téves a másodfokú bíróság jogi okfejtése, mivel a szövetkezeti tag tagsági viszonyának a vagyon megosztásáig nem kell fennállnia, a termelőszövetkezet tagjának joga volt arra is - az Ámt. 31. §-a alapján -, hogy a törvény hatálybalépése után kiváljon. Sérelmezték annak figyelmen kívül hagyását is, hogy a kivinni szándékozott vagyon a szövetkezet összvagyonának a 10%-át az adott esetben nem érte el, ebből következően az Ámt. 35. §-ának (2) bekezdése szerint bírói út igénybevételére lett volna lehetőség. Ez a körülmény azt tenné indokolttá, hogy az alperest a bíróság ne kötelezze újabb közgyűlési határozat meghozatalára, hanem a felperesek keresete alapján a bíróság döntsön arról: az örökhagyó üzletrésze fejében mely vagyontárgyakat köteles a szövetkezet kiadni. Ennek kapcsán érveltek a felperesek azzal is, hogy amennyiben a jogelőd a vagyontárgy kiadása iránt pert indít és e per alatt hal meg, akkor is jogosultak lettek volna - a perbeli jogutódlás szabályai szerint - az üzletrész fejében járó vagyontárgyak kiadását kérni a maguk részére.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. A perben eldöntésre váró jogkérdés valójában az volt, hogy az örökhagyónak, özv. O. P.-nének 1992. augusztus 11. napján bekövetkezett halálával szűnt-e meg az alperesi szövetkezettel fennálló tagsági viszonya, vagy azzal, hogy 1992. július 26. napján bejelentette a kiválási szándékát. A halál ténye a jogvita elbírálásakor irányadó 1992. évi I. törvény (Szvt.) 48. §-ának (1) bekezdésének a) pontja szerint is megszünteti a tagsági viszonyt. Nincs törvényi rendelkezés arra vonatkozóan, hogy önmagában is tagsági viszonyt megszüntető körülmény lenne a kiválás szándékának a bejelentése.
A másodfokú bíróság indokoltan hivatkozik a kiválási szándék bejelentéséhez fűződő jogkövetkezmények értelmezése szempontjából az (Ámt.) 45. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint a kiválni szándékozó tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg szövetkezeti üzletrésze van, kivéve, ha ettől eltérően nyilatkozik. A felperesek jogelődje csak a kiválási szándékát jelentette be, saját előadása szerint arra hivatkozással, hogy az új szövetkezeti formában nem kíván részt venni. A javára megállapított üzletrész ellenértékeként pénzt, vagy állóeszközök részére történő kiadását kérte. Ez a szándéknyilatkozat kellett ahhoz, hogy a szövetkezet előkészítse a vagyonmegosztás végett tartandó közgyűlést, vagy - a felperesek hivatkozása szerint - megindulhasson a bírói eljárás; feltéve, hogy a kiadni kért vagyoni érték nem haladta volna meg a szövetkezeti vagyon 10%-át. Mindaddig azonban, amíg az említett eljárások valamelyikére nem kerül sor, a tagnak a szövetkezettel fennálló tagsági viszonya fennáll. A perben egyébként nem nyert bizonyítást az, hogy a tagsági viszonya megszüntetését az örökhagyó - a szándéknyilatkozata megtételével egyidejűleg - bármely más jogcímen kérte volna.
Minthogy a kiválási szándék önmagában nem eredményezi a tagsági viszony megszűnését, a felperesek nem vagyontárgyak kiadása iránti igényt örököltek meg, hanem az örökhagyó javára megállapított vagyoni értékkel bíró üzletrészt. Az örökhagyó a halála pillanatában csak a kapott üzletrészével rendelkezett, így a vagyonmegosztás megtörténte hiányában, az üzletrésze értékének megfelelő vagyontárgyak nem tartoztak a hagyatékába. Ebből okszerűen az következik, hogy nem volt jogszabálysértő az a közgyűlési határozat, amely a felpereseket olyannak tekintette, mint akik kívülálló üzletrész-tulajdonosok. Az ezt támadó keresetet elutasító másodfokú ítélet érdemét tekintve tehát jogszerű, ezért a felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a támadott jogerős határozatot a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21 786/1993/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás