PK BH 1994/373
PK BH 1994/373
1994.07.01.
Szövetkezet vagyonnevesítés felől rendelkező közgyűlési határozatával összefüggő jogvitájában hozott jogerős ítélet felülvizsgálatának egyes kérdései [1992. évi II. tv. (Ámt.) 10. §, 1992. évi VI. tv., Pp. 270. § (1) bek.].
A felperes keresettel támadta az alperes építőipari termelőszövetkezet közgyűlésén hozott 7/1992. számú, vagyonnevesítésről rendelkező határozatát. A felperes az eredeti kereseti kérelmében - egyebek mellett - a határozat B/d) pontját sérelmezte, miszerint a termelőszövetkezet azon alkalmazottjának, aki legalább három éve aktív dolgozója volt 1991. december 31-ét megelőzően és mai napon is aktív dolgozója, üzletrészt juttat, továbbá a határozat C/a) pontját, amely szerint a felosztható üzletrész 50%-a az eltöltött tagsági és az azt megelőző alkalmazotti idő arányában kerül felosztásra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A határozatát azzal indokolta, hogy a támadott közgyűlési határozat nem sértette az 1992. évi II. törvénynek (Ámt.) az 1992. évi VI. törvénnyel megállapított 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezését. Ez a jogszabály ugyanis olyan kizáró rendelkezést nem tartalmaz, hogy a tagsági viszony "tartalmán" és a személyes közreműködés súlyán és arányán kívül más körülmény, például a megelőzően alkalmazottként eltöltött idő ne volna figyelembe vehető. A közgyűlési határozat B/d) pontjával kapcsolatban felhozott kifogás sem alapos, mert megítélése szerint a közgyűlési határozatban foglalt rendelkezések minden vonatkozásban összhangban vannak az átmeneti törvény rendelkezéseivel.
Az ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság azt alaposnak tartotta és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes 7/1992. számú határozatát hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság a fellebbezés megalapozottsága indokaként mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az alperes közgyűlési határozata meghatározta ugyan az üzletrész juttatására jogosultak körét, valamint az üzletrész meghatározásának elveit, azonban nem határozta meg a közgyűlésen az egyes jogosultakra jutó üzletrész mértékét. Ez az eljárása jogszabálysértő, mivel nemcsak a vagyonnevesítés során figyelembe vett és határozatban rögzített felosztási elvek lehetnek sérelmesek a jogosult számára, hanem az is, ha ennek alapján a neki jutó üzletrész mértékét tévesen határozzák meg. Ebből fakadóan az alperes akkor járt volna el helyesen, ha ugyanazon közgyűlési határozattal dönt az egyes jogosultaknak járó üzletrész mértékéről. Nem lett volna akadálya annak sem, hogy a felosztás elveinek meghatározását követően, de közgyűlésen történjék az egyes személyekre jutó üzletrész meghatározása. Tévesnek tekintette az Ámt. 10. §-a (1) bekezdésére hivatkozással az üzletrészt kitevő alkotóelemek mértékének meghatározását is. A felhívott rendelkezés a vagyon értékének legalább 40%-áig a tagsági viszony időtartamát, valamint a személyes közreműködés súlyát és arányát rendeli figyelembe venni. Az alperes határozata ennél nagyobb mértékben határozta meg ugyan az ennek alapján járó üzletrészt, és ez természetesen nem kifogásolható, azonban nem kerülhetett volna sor arra, hogy e körben értékelje a tagsági viszony keletkezése előtt létrejött és az akkor még szövetkezeti közös vállalatnál eltöltött alkalmazotti időt.
A jogerős határozat ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság határozatát és utasítsa új eljárásra. Formai kifogása az volt, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozott. Az Amt. 10. §-ának (1) bekezdését ugyanis időközben módosította az 1992. évi VI. törvény. Az ügy érdemét tekintve a következőket sérelmezte: azt kellett volna vizsgálni, hogy a vagyon 40%-át valóban a tagsági viszony alapján osztotta-e fel a szövetkezet a közgyűlési határozat szerint, mert ha ez megtörtént, a felperest és a szövetkezet tagjait nem érte sérelem annak folytán, hogy az alkalmazottak is részesülnek a szövetkezeti vagyonból, a közgyűlési határozatban meghatározott módon.
A felperes felülvizsgálati kérelme kizárólag és határozottan arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alperesi jogelőd mgtsz 19/1991-es határozatát helyezze hatályon kívül, mert álláspontja szerint a 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján a közgyűlés nem volt jogosult a kibocsátott vagyonjegy bevonására. A felperesnek a felülvizsgálati ellenkérelme - az ügy érdemét tekintve - az volt, hogy a támadott közgyűlési határozatot hatályon kívül helyező rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság tartsa hatályban.
A felülvizsgálati kérelmek az alábbi okból nem alaposak. A felperes a felülvizsgálati kérelmében olyan közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kéri, amire vonatkozó kereseti kérelmet a perben nem terjesztett elő. Ebből következően e tárgyban nincs olyan jogerős érdemi határozat, amely a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyává tehető, a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhatott [Pp. 270. § (1) bek.].
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadott formai kifogás nyilvánvalóan alaptalan. A másodfokú bíróság határozatának indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a hivatkozott módosító rendelkezés szerinti szabályt alkalmazta.
A jogerős határozat azért is törvénysértőnek ítélte a hatályon kívül helyezett közgyűlési határozatot, mert jogszabályba ütközőnek tekintette azt a perben nem vitás körülményt, hogy a felperes által támadott közgyűlési határozat nem tartalmazza az egyes jogosultakra jutó üzletrész mértékét, csak az üzletrészek értékének meghatározására vonatkozó alapelveket. Ezt a jogi okfejtést a felek egyike sem támadta a felülvizsgálati eljárásban, ezért a Legfelsőbb Bíróság a közgyűlési határozatnak erre az okra alapított hatályon kívül helyezését érdemben nem vizsgálhatta felül. Ez egyben azt is eredményezi, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak nem bírnak jelentőséggel az ügy érdemét illetően, mivel egyetlen jogszabálysértő elem is megalapozza a perben támadott határozat hatályon kívül helyezését.
A közgyűlési határozatnak a teljes terjedelmében történő hatályon kívül helyezése folytán az alperesnek olyan újabb határozatot kell hoznia, amely minden vonatkozásban megfelel az Ámt. vonatkozó rendelkezéseiben írtaknak. Minden jogosult számára egyértelműen kell meghatározni az üzletrésze értékét és ezt megelőzően azt, hogy a rendelkezésre álló felosztandó vagyon értékének 40%-át valóban csak a tagsági viszony alapján fogják felosztani. Ennek biztosítása esetén kerülhet sor - a jogszabályban írt egyéb igények kielégítése mellett - arra, hogy az alkalmazottak is vagyonnevesítésben részesüljenek, más jogosultak érdekeinek sérelme nélkül.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel az ügy érdemében hozott jogerős másodfokú határozat jogszabálysértő voltának hiányában a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. l. 21 047/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás