PK BH 1994/374
PK BH 1994/374
1994.07.01.
Szövetkezeti tag örökösét csak az örökhagyó javára megállapított üzletrész értéke illeti meg, az üzletrész értékének megfelelő vagyontárgyak nem tartoznak a hagyatékba [1992. évi II. tv. (Amt.) 33. § (3) bek., 45. § (2) bek.].
Az alperesi szövetkezet megbízott elnöke az 1992. május 7. napján kelt értesítésében azt közölte K. J. örökhagyóval mint a termelőszövetkezet tagjával, hogy a termelőszövetkezet közgyűlési határozata alapján a vagyonnevesítés végrehajtása során részére 305 000 forint üzletrész „került felosztásra”.
K. J. örökhagyó bejelentette a kiválási szándékát. A szövetkezet megbízott elnöke a szövetkezet vezetősége nevében 1992. augusztus 4-i keltezésű értesítésben tudomásul vette a bejelentést. Egyben arról tájékoztatták K. J.-t, hogy a kiválással járó vagyonértékelés megkezdődött, annak befejeztével vagyonmegosztó közgyűlésre kerül sor, ahol a vagyonkivitel megegyezéssel megtörténhet. K. J. 1992. augusztus 1. napján végintézkedés hátrahagyása mellett meghalt. Végrendeleti örököse a jelen per felperese.
A felperes a keresetében azt sérelmezte, hogy az alperes az 1992. november 9. napján tartott közgyűlésen nem határozott az örökhagyó üzletrésze kiadásáról. Kérte ezért az alperes kötelezését arra, hogy vele, mint örökössel számoljon el, és pénzben vagy vagyontárgyban adja ki az örökhagyó üzletrészét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperessel, mint a kilépő tag örökösével számoljon el, részére az üzletrészt pénzben vagy ingóságban adja ki 30 napon belül. A határozatát arra alapította, hogy a felperes a jogelődje halála folytán az örökhagyót megillető jogokat is megörökölte, így megilleti őt az a jog, hogy részére az örökhagyónak járó arányos szövetkezeti vagyonrészt adják ki. A felperes jogelődjének tulajdonjoggal kapcsolatos vagyoni követelése állt fenn az alperessel szemben, amit érvényesített. Ez a követelés nem a jogelőd személyéhez fűződő olyan jog, amely érvényesen ne volna átruházható vagy megörökölhető.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes keresetének az elutasítása végett. A fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy a tag halála a tagsági viszonyt megszünteti. A tagsági jog nem örökölhető, a tag örököse ezért csak kívülálló üzletrész-tulajdonossá válhat, így nincs joga az örökhagyó tag jogán vagyonkivitelre.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A döntése indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes a hagyaték megnyíltakor csak a jogelőd üzletrészét, mint jogosultságot örökölhette meg, mert az 1992. évi II. törvény (Ámt.) 33. §-ának (3) bekezdése a vagyonkivitelt - mint egyetlen alkalomra szóló jogosultságot - csak a szövetkezet tagja részére biztosította. Mivel a hagyaték megnyílásakor az üzletrész még kiadni rendelt vagyontárgyakban nem került a közgyűlés részéről meghatározásra, így a felperes csak az örökhagyó üzletrészére való jogosultságát - nem pedig meghatározott vagyontárgy kiadásához való jogot - örökölhette meg.
A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, abban a határozat „megváltoztatását” és az alperes kötelezését kérte az általa megörökölt üzletrész pénzben vagy ingóságban történő kiadására. A jogerős határozat törvénysértő voltát arra alapította, hogy az örökhagyónak a kiválási szándéka bejelentésével megszűnt a tagsági viszonya. Érvelése szerint - eltérő rendelkezés hiányában - a Polgári Törvénykönyv szabályainak alkalmazásával azt kellett volna megállapítani, hogy a felperes jogelődjének hagyatékába tartozott nemcsak az üzletrész, hanem annak kiviteli joga is, amelyre vonatkozó igényét a jogelődje jogszerűen és határidőben bejelentette.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. A másodfokú bíróság helyesen értelmezte az Ámt. 33. §-ának (3) bekezdését, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vagyonkivitelt a törvény csak a szövetkezet tagja részére biztosítja. Téves a felperesnek az az érvelése, hogy a kiválás bejelentésével az örökhagyó tagsági viszonya megszűnt. Az Ámt. 45. §-ának (2) bekezdéséből is az a következtetés vonható le, hogy a kiválni szándékozó tag mindaddig a szövetkezet tagja marad, amíg szövetkezeti üzletrésze van, kivéve, ha ettől eltérően nyilatkozik. A felperes jogelődje eltérő nyilatkozata a perben bizonyítást nem nyert.
A másodfokú bíróság jogszerűen állapította meg azt is, hogy a felperes nem a vagyontárgyak kiadása iránti igényt örökölte meg, hanem az örökhagyó javára megállapított vagyoni értékkel bíró üzletrészt. Az örökhagyó a halála pillanatában csak a kapott üzletrészével rendelkezhetett, így a vagyonmegosztás megtörténte hiányában az üzletrésze értékének megfelelő egyéb vagyontárgyak nem tartoztak a hagyatékába. Ebből okszerűen az következik, hogy a felperest olyan kívülálló üzletrész-tulajdonosnak kell tekinteni, aki a szövetkezettel szemben nem tarthat igényt arra, hogy a megörökölt üzletrésze fejében az általa igényelt vagyontárgyakat vagy az üzletrésze pénzbeli ellenértékét megkapja.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem alaptalansága folytán a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. l. 22 205/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás