PK BH 1994/375
PK BH 1994/375
1994.07.01.
Felszámolt szövetkezet tagjait megillető munkadíj összegének meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 332. § (1) bek., 1986. évi 11. tvr. 30. §, 36. §, 37. §, 39. §, 27/1986. (VII. 16.) MT r. 1. és 2. §].
A D. J. Kisszövetkezet 1987. december 23-án megtartott közgyűlésén elhatározta, hogy jogutód nélkül megszűnik. Kezdeményezésére a Fővárosi Bíróság felszámolási eljárást folytatott ellene, melynek során felszámolóként az alperest jelölte ki. Az eljárást befejező jogerős határozat alapján a kisszövetkezetet 1989. június 15-én a törzskönyvi nyilvántartásból törölték. Megmaradt vagyonát a K. D. Kisszövetkezet vásárolta meg, amely az adásvételi szerződésben vállalta a tartozások kiegyenlítését is.
A felperesek a fentiek szerint, jogutód nélkül megszűnt kisszövetkezet tagjai voltak, akik számára a felszámolási eljárás idején már nem tudtak munkát biztosítani. Ezért az alperes, mint felszámoló, munka-megállapodásukat 1988. április 9-re felmondta, a felmondást később 1988. október 11-ig meghosszabbította. A felmondási időre őket a munkavégzés alól felmentette, és írásban közölte velük, hogy átlagbérüket megfizeti. Ennek ellenére, a kisszövetkezet veszteséges gazdálkodására hivatkozással, erre az időre csak a külön jogszabályban meghatározott minimálbért folyósította részükre.
A felperesek a minimálbér és átlagbér különbözetének megfizetése iránt pert indítottak a vevő K. D. Kisszövetkezet ellen. A munkaügyi bíróság azonban munkaviszony hiányában, hatáskörének hiányát állapította meg és a keresetlevelet a D. Városi Bírósághoz tette át. Ott a felperesek a felszámolót jelölték meg alperesként, ezért a bíróság a korábbi alperest a perből elbocsátotta, és elrendelte a per áttételét a felszámolási bírósághoz. A Fővárosi Bíróság azonban a felszámolási eljárás befejezése miatt hatáskörének és illetékességének hiányában, az eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz. Ennek eredményeként kijelölés folytán a pert a kerületi bíróságnak kellett lefolytatnia.
A felperesek 1989. február 16. napján előterjesztett keresetükben azt kérték, hogy az I. rendű felperes részére 61 212 Ft tőke, a II. rendű felperesnek pedig 21 900 Ft tőke, utána mindkét esetben, középarányos időtől kezdődően, törvényes mértékű kamat fizetésére, valamint a perköltség viselésére kötelezze a bíróság az alperest. Kérelmükben a felmondási időre folyósított minimálbér, valamint átlagbérük különbözetének megfizetése iránt támasztottak igényt.
Az alperes az első fokú eljárásban ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen az I. rendű felperesnek 61 212 Ft tőkét, a II. rendű felperesnek pedig 21 900 Ft tőkét, továbbá mindkettő után 1988. július 11-től 1989. május 25-ig évi 8%, 1989. május 26-tól a kifizetésig pedig évi 20% kamatot, valamint térítsen meg az államnak 1310 Ft kereseti illetéket. A keresetet a korábban hatályban volt felszámolási szabályok, valamint szövetkezeti és munkaügyi rendelkezések alapján megalapozottnak találta.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperesek első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a kisszövetkezet a felmondás idején veszteséges volt, tevékenységet már nem fejtett ki, ezért az erre irányadó speciális szabályok szerint a felpereseknek csak a minimálbér járt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felpereseknek fejenként 1344 Ft másodfokú perköltséget. Rámutatott, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek dolgozóinak munkaviszonyáról szóló rendelet utaló szabálya folytán a szövetkezeti tag munka-megállapodásának felmondására a felmondási idő meghosszabbítására vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ez pedig úgy rendelkezik, hogy annak teljes tartamára átlagkereset jár. A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felpereseknek a per költségeiben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperesek igényüket a felszámolási eljárás befejezését követően, jogutód nélkül megszűnt, nem létező szervezettel szemben kívánták érvényesíteni. Fenntartotta azt a védekezését, hogy a kisszövetkezet veszteséges gazdálkodása miatt a felpereseknek csak minimálbér járt, amit hiánytalanul megkaptak. Arra is hivatkozott, hogy a K. D. Kisszövetkezet az adásvételi szerződésben valamennyi tartozás megfizetését magára vállalta.
Az I. rendű felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, a II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban jelölte meg, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, miszerint a felszámolt és jogutód nélkül megszűnt D. J. Kisszövetkezet felszámolójaként a felperesekkel nem áll jogviszonyban, továbbá, hogy a K. D. Kisszövetkezet a keresetben igényelt tartozást átvállalta, valamint hogy a jogszabály előírása szerint a veszteséges kisszövetkezet tagjait csak a minimálbér illeti meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet felülvizsgálatára ebben a keretben nyílott lehetőség [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A felszámolási eljárásról szóló, korábban hatályban volt 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint 36. §-a úgy rendelkezik, hogy a felszámolás alatt álló szövetkezetet terhelő munkabértartozás megfizetéséért végső soron az állam is felelősséggel tartozik. A Tvr. 37. §-a értelmében ez irányadó a felszámolási eljárás befejezését követően keletkezett, vagy ismertté vált igényekre is. A Tvr. 39. §-a szerint e követeléseket a felszámolóval szemben lehet érvényesíteni. Ebből az következik, hogy az alperes a keresettel szemben, nem hivatkozhat arra, hogy a felperesekkel nem áll jogviszonyban.
A Ptk. 332. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy amennyiben a tartozásátvállaláshoz a jogosult hozzájárul, a korábbi kötelezett a kötelemből szabadul és helyébe a tartozásátvállaló lép. Ennek hiányában pedig a kötelezettet olyan helyzetbe kell hoznia, hogy az a lejáratkor teljesíthessen. Az I. r. alperes hivatkozott arra, hogy a K. D. Szövetkezet az alperessel kötött adásvételi szerződésben a felszámolt D. J. Kisszövetkezet bizonyos tartozásait magára vállalta. Az alperes azonban nem bizonyította, hogy ehhez a felperesek, mint az átlagbér-követelés jogosultjai hozzájárultak. Ennek hiányában pedig nem védekezhet azzal, hogy a velük szemben fennálló kötelezettségei alól mentesült volna.
A peradatok szerint a D. J. Kisszövetkezet ellen felszámolási eljárás indult, amelynek során a felszámoló a felperesek munka-megállapodását 1990. április 9. napjára felmondta [27/1986. (VII. 16.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése], majd azt a felperesek szervezett munkaerő-közvetítésben való részvétele érdekében 1990. október 11. napjáig meghosszabbította, és minderről az illetékes megyei munkaügyi központot is értesítette. A felmondási időre a felpereseket a munkavégzés alól mentesítették, és egyben közölték velük, hogy ezen időre őket átlagkereset illeti meg. A munkaadó és munkavállaló ezen megállapodásából pedig az következik, hogy a felpereseket nem a külön jogszabályban más esetre meghatározott minimálbér, hanem átlagbérük illeti meg. Ezért a kettő különbözetének megfizetésére irányuló követelés megalapozott.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 21 880/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás