GK BH 1994/381
GK BH 1994/381
1994.07.01.
I. A beszámítási kifogás egymagában azért, mert pénzkövetelésbe szavatossági igényt kívánnak beszámítani, nem utasítható el; a szavatossági igény ugyanis pénzkövetelés is lehet [Ptk. 296. § (1) bek., 306. §].
II. A bíróság a beszámítani kívánt követelés elévülését sem veszi hivatalból figyelembe [Ptk. 204. § (3) bek., 297. § (2) bek.].
A felperes 1990. január és október havi áruszállításból, valamint kamatterhelésekből eredő, összesen 1 340 263 Ft és kamatai követelését az 1992. május 6-án érkezett fizetési meghagyással érvényesítette az alperessel szemben. Az alperes a fizetési meghagyásnak arra hivatkozással ellentmondott, hogy a felperes a részére korábban 50 tonna PVC-őrleményt szállított, amelynek számláit teljes összegükben kiegyenlítette, azonban a szállított őrlemény hibás volt. Közölte, hogy a hibás őrlemény még mindig megvan, amit hajlandó a felperesnek visszaszolgáltatni.
Az így perré alakult eljárásban a felperes a keresetét a fizetési meghagyásnak megfelelően fenntartotta. Előadta, hogy a felperes által hivatkozott hibás teljesítések nincsenek kapcsolatban az alperesnek történt PVC-őrlemény szállításokkal. Ezeket ugyanis az alperes kifogás nélkül átvette, és csak az ellenértéküket nem fizette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperes kereseti követelését nem vitatta, azonban abba beszámítani kérte a felperes által 1989. június 30. és 1989. november 8. napjai között szállított PVC őrleménnyel szemben támasztott minőségi kifogásból eredő - közelebbről meg nem jelölt - szavatossági igényét. Állítása szerint felperes a szavatossági igényt elismerte, azt azonban mind ez ideig nem elégítette ki.
A felperes a beszámítási kifogásra nem nyilatkozott és csupán azt közölte, hogy kitűzött tárgyaláson megjelenni nem tud, a tárgyalás távollétében való megtartását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 1 340 263 Ft-nak és a késedelmi kamatának a felperes részére történő megfizetésére kötelezte, az alperes beszámítási kifogását ugyanakkor elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes kereseti követelése mind annak jogalapjában, mind pedig összegszerűségében megalapozott. Az alperes beszámítási kifogása ugyanakkor nem alapos, mert "a felperes igénye számlakövetelés, míg az alperes beszámítási kifogása szavatossági igény, s így a két követelés nem egynemű, emiatt viszont beszámításnak nincs helye." Megállapította továbbá, hogy a beszámítani kért szavatossági igény a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdése alapján 1990. május 6-án elévült, a felperes követelése viszont csak ezt követően, 1990. év végén keletkezett. Az alperes szerint ugyan a beszámítani kért szavatossági igényét "folyamatosan érvényesítette", erre nézve azonban bizonyítékot felmutatni nem tudott, a beszámítási kifogás előterjesztésére pedig csak 1992. március 19-én került sor.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett; fellebbezésében a megtámadott ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását vagy pedig a per újratárgyalásának elrendelését kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogása tekintetében az elévülést hivatalból vizsgálta, ugyanezt azonban a kereseti követelésre vonatkozóan nem tette meg, bár a felperes kereseti követelése - megítélése szerint - elévült. A felperes kamatigényéről ugyan az elévülési időn belül értesült, a főkövetelés megfizetésére azonban a felperes - a követelések érvényesítését megelőzően - nem hívta fel. Az alperes szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. rendelkezéseit is tévesen értelmezi, mert a helyes értelmezésnek megfelelően "az elévült alperesi követelést akkor nem számíthatná be a felperesi követelésbe, ha a felperesi követelés már elévült volna. Tekintettel arra, hogy a beszámítási kifogással érvényesített követelések csak a felperes teljesítését követően kezdődhettek meg, mindaddig az elévülés sem következik be, és az elévült követelés érvényesíthetősége sem szűnik meg, amíg a felperesi követelés el nem évült."
Az alperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy az első fokú eljárásban szavatossági igényére hivatkozással beszámítási kifogást támasztott; a felperes a szavatossági igényét szóban elismerte. Sérelmezte, hogy az ezen állításának bizonyítására bejelentett tanúk meghallgatását az elsőfokú bíróság mellőzte. Hivatkozott a felperes által csatolt, a felperestől származó 1992. március 18-i levélre, amelyben a felperes a szavatossági igényről említést tett. Előadta, hogy a szavatossági igényének alapjául szolgáló hibás áruk ez idő szerint is rendelkezésre állnak. Közölte, hogy a felperes képviselője két alkalommal is járt a helyszínen, és kifogásának alaposságát elismerte.
A fellebbezésre a felperestől ellenkérelem nem érkezett. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügyben megalapozott döntés nem hozható.
Az alperes a felperes kereseti követelésével szemben beszámítási kifogást támasztott. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló, egynemű és lejárt követelését - ha a jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. Ezzel kapcsolatban nincs megalapozva az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a kereseti és a beszámítani kért követelés nem egynemű. A felperes kereseti követelése pénzkövetelés. Az alperes a beszámítási kifogását szavatossági igényből származtatja, ami a Ptk. 306. §-ában foglalt, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok szerint nem csak természetbeni kijavításra, hanem értékcsökkenésre, valamint - elállás esetén - a kifizetett ellenérték visszakövetelésére is irányulhat. Ez utóbbi követelések - mint pénzkövetelések - beszámításának pedig nincs akadálya. Az elsőfokú bíróság azonban nem tisztázta, hogy miben áll az alperes beszámítani kívánt szavatossági igénye. Emiatt a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján valóban nem állapítható meg, hogy az alperes által érvényesített követelés beszámítható-e, vagy sem. A tényállást ezért ebben a kérdésben fel kell tárni.
A beszámítással érintett alperesi követelés elévülése csak akkor vizsgálható, ha egyébként a beszámítás feltételei fennállnak, és a felperes elévülési kifogást támaszt. Hivatalból nem vizsgálható a beszámítani kért perbeni igény elévülése. Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a Ptk. 297. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelést, az elévült követelést azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be. Az említett rendelkezésből sem következik, hogy annak alapján az elévülés kérdését hivatalból vizsgálni kell; az elévülés figyelembevételére a beszámítás vonatkozásában is a Ptk. 204. §-ának (3) bekezdése az irányadó. Márpedig a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes elévülésre nem hivatkozott. Mivel az első fokú eljárásban az alperes sem hivatkozott a felperesi követelés elévülésére, az elsőfokú bíróságnak ebből az okból nem kellett ezt sem vizsgálnia.
Egyébként az alperes indokoltan kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a szavatossági igény elévülését a kellő bizonyítás lefolytatása nélkül állapította meg.
Mivel az alperes a fellebbezésében a felperes kereseti követelésével szemben elévülési kifogást is előterjesztett, amire a másodfokú eljárásban lehetősége van, és mert az ennek elbírálásához szükséges adatok - ideértve az elévülés félbeszakadását kiváltó körülményeket is - szintén nem állnak rendelkezésre, a tényállást ebben a kérdésben is fel kell tárni. Ha ugyanis a felperes kereseti követelése elévült, azt az alperes által utóbb támasztott kifogásra tekintettel a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése alapján ebből az okból kell elutasítani. Ebben az esetben a beszámítási kifogás fel sem merülhet, az annak érvényesíthetőségével kapcsolatos kérdések okafogyottá válnak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az 1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdésére is tekintettel a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A per újabb tárgyalása során elsősorban az alperes elévülési kifogását kell megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban azt kell tisztázni, hogy a követelés esedékességét kiváltó felperesi teljesítés - naptári nap szerint - mikor volt. Ehhez képest - az elévülési időn belül - a felek részéről történt-e olyan magatartás (írásbeli felszólítás, elismerés), ami a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakította. Amennyiben a felperesi követelés valóban elévült, a további bizonyítás az alperes beszámítási kifogására nézve szükségtelen.
Amennyiben viszont a kereseti követelés elévülése nem következett be, ugyanezen körülményeket a felperes nyilatkozatától függően szükséges a beszámítási kifogásra vonatkozóan is megvizsgálni és elévülési kifogás esetén állást kell foglalni abban, hogy a kereseti követelés keletkezésekor a beszámítani kért követelés elévült-e. Csak ezt követően hozható az ügyben megalapozott, a jogszabályoknak megfelelő döntés. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 906/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás