GK BH 1994/387
GK BH 1994/387
1994.07.01.
I. A váltóforgatmány törlése és ennek következményei [1/1965. (I. 24.) IM r. 16. § (1) bek., 28. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
II. A zálogforgatmány ismérve és a zálogforgatmányos jogai [1/1965. (I. 24.) IM r. 19. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 napon belül 5 500 000 Ft tőkét, ennek a kifizetésig járó évi 6% kamatát, és a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő váltódíjat. Kötelezte továbbá az I. r. és II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 3 napon belül 26 290 076 Ft tőkét, ennek a kifizetésig járó évi 6% kamatát, és a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő váltódíjat. Végül kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 200 000 Ft, továbbá az I. r. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 1 100 000 Ft első fokú perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes 1992. február 7-én egy 26 290 076 Ft követelést tartalmazó, 1992. június 8-i lejáratú, a felpereshez telepített forgatható saját váltót állított ki a II. r. alperes, mint rendelvényes javára. A II. r. alperes a váltó kiállítójáért kezességet vállalt. A II. r. alperes a perbeli váltót üres forgatmánnyal tovább forgatta, majd azt a felperes 1992. február 7-én leszámítolta. Lejáratkor a felperes az I. r. alperes részére a váltótartozás kiegyenlítésére haladékot adott, és erről a II. r. alperest, mint kezest értesítette. A meghosszabbított fizetési határidő is eredménytelenül telt el, ezért az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 78. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó - a Vár. 28. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján kötelezte az I. r. és II. r. alpereseket egyetemlegesen a váltótartozás és járulékai kifizetésére. Nem tulajdonított jogi jelentőséget az alperesek fizetési kötelezettségének megállapításánál annak a körülménynek, hogy a fizetés elmaradása miatt a váltóra óvást pótló banki nyilatkozat felvételére nem került sor. Úgy ítélte meg, hogy miután fizetés hiányában a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg a saját váltó kiállítójával szemben mindarra, ami a Vár. 48. és 49. §-a szerint követelhető, és mert a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a váltókezes kötelezettsége ugyanolyan mint azé, akiért a kezességet vállalta, a II. r. alperes is ugyanolyan felelősséggel tartozik a váltó kifizetéséért, mint az I. r. alperes. A váltóbirtokos az igényét a Vár. 70. §-ának (1) bekezdésében írt 3 éves elévülési időn belül mindkét alperessel szemben óvás nélkül is érvényesítheti. Megállapította, hogy a felperes az I. r. alperes részére a váltó kiegyenlítésére fizetési haladékot engedélyezett. A fizetési haladék engedélyezése sem a II. r. alperes fizetési kötelezettségét, sem a kamat kezdő időpontját nem érinti, a váltókamat a váltó esedékességének időpontjától kezdődően illeti meg a felperest. Mindezekre figyelemmel kötelezte az I. r. és II. r. alpereseket a váltótartozás és járulékai egyetemleges megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és elsősorban a II. r. alperessel szemben a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a váltó előlapján "értéke áruban" megjegyzés szerepel, amely kitételből következik, hogy a II. r. alperes üres forgatmánya zálogforgatmány. A felperesnek a perbeli váltón csupán zálogjoga áll fenn, ezért a saját nevében a váltótartozás kifizetését az alperesektől jogszerűen nem igényelheti. Előadta továbbá, hogy a váltó hátlapján található forgatmányok láncolata a felperes jogszerű birtoklását sem igazolja, tekintve hogy azt tovább forgatta az OTP H. Megyei Igazgatóságára, és a forgatmányok láncolatából nem állapítható meg, hogy az hogyan került ismételten a felperes birtokába. Vitatta továbbá a kamat fizetésének kezdő időpontját, mert a felperes a váltó általa történő átruházását csak 1993. október 20-án törölte, és csak a tárgyaláson igazolta, hogy a váltó jogszerű birtokosa. Eddig az időpontig tehát a II. r. alperestől kamat kifizetését akkor sem követelheti, ha egyébként a II. r. alperes a váltótartozás kifizetésére köteles lenne. Végül sérelmezte a felperes részére megállapított ügyvédi munkadíj összegét is és azt 200 000 Ft-ra kérte leszállítani.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés csak kis részben, csupán a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja, valamint a felperest megillető ügyvédi munkadíj összegszerűsége tekintetében alapos, egyébként alaptalan.
A Vár. 28. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a főadós, illetőleg a váltókezes, aki a főadósért kezességet vállalt, a lejáratkor köteles a váltótartozást a jogszerű váltóbirtokosnak kifizetni. A Vár. 16. §-ának (1) bekezdése szerint a váltóbirtokost akkor kell jogszerű váltóbirtokosnak tekinteni, ha jogát a váltóátruházások meg nem szakított láncolatával igazolja, az esetben is, ha az utolsó váltóátruházás üres volt. Azt, hogy a váltó birtokában lévő személy a váltó jogszerű birtokosa, a fizetésre kötelezett felé kétség esetén neki kell bizonyítania.
A perbeli esetben a 26 290 076 Ft követelést tartalmazó váltó hátlapján található forgatmányokból az igény érvényesítésének időpontjában nem volt megállapítható, hogy a felperes a váltó jogszerű birtokosa. A II. r. alperes, mint a váltó rendelvényese és egyúttal kezese, a váltót üres forgatmánnyal ruházta át, amely üres forgatmányra egy újabb váltóátruházás következett, amelynek aláírója a felperes volt, és kedvezményezettje az OTP H. Megyei Igazgatósága. Ezt követően viszont nem történt olyan újabb átruházás, amely a felperes birtoklásának jogszerűségét igazolta volna. A birtoklás jogszerűségének bizonyításáig ezért az alperesektől a váltótartozás kifizetését alappal nem igényelhette. A Vár. 16. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a forgatmány törlésére lehetőség van; a törölt váltóátruházást nem írottnak kell tekinteni. A törlésre az jogosult, aki a forgatást aláírta. A perbeli esetben a törlésre a forgatmányt aláíró felperesnek jogi lehetősége volt, mindaddig viszont amíg az általa aláírt forgatást nem törölte, a forgatmányok meg nem szakított láncolata alapján nem volt jogszerű váltóbirtokosnak tekinthető. A forgatmány törlésére csak a másodfokú eljárásban, az utolsó tárgyaláson került sor. A II. r. alperes, mint váltókezes a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a váltó kiállítójával azonos módon köteles a váltótartozást kifizetni, de késedelme csak a felperes jogszerű birtoklása igazolásával - 1993. október 22-ével - állt be. Az újabb forgatmány törlése után a váltó utolsó átruházója az I. r. alperes volt. A forgatmányban azt a személyt, akinek a javára az átruházás történt, nem jelölte meg, ezért a váltó átruházása üres forgatmánnyal történt. Az üres forgatmány a Vár. 14. §-ának (2) bekezdése szerint jogszerű váltóbirtokosként azt igazolja, aki a váltó birtokában van. A forgatmány törlését követően ehhez képest a felperes jogszerű váltóbirtokosnak tekintendő, aki a váltóból eredő igényeit a Vár. 28. §-ának (1) bekezdése, valamint a 47. §-a (1) bekezdése szerint annak kiállítójával és kezesével szemben érvényesítheti. Kamatokat azonban csak attól az időponttól kezdődően igényelhet, amikor a birtoklásának jogszerűségét igazolta.
Alaptalanul hivatkozott a II. r. alperes arra, hogy a váltón található "értéke áruban" kitétel zálogforgatmányt jelentett volna, amely kizárja, hogy a felperes a váltóból eredő követelést a saját nevében érvényesítse. A Vár. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a váltó átruházása akkor tekinthető zálogforgatmánynak, ha az a váltó elzálogosítására utaló valamely megjegyzést tartalmaz. A perbeli esetben a váltón található "értéke áruban" feljegyzés csupán azt jelenti, hogy a váltónak áruban fedezete van, nem pedig azt, hogy a váltót akár a kiállítója, akár annak további átruházói elzálogosíthatták volna. A zálogkötelezettek felelőssége szempontjából annak sem lett volna jogi jelentősége, ha zálogforgatmánnyal történt volna a váltó forgatása, mert a zálogforgatmányos - mint alakilag igazolt váltóhitelező - feltétlen jogot nyer a váltóból folyó jogok érvényesítésére. A Vár. 19. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a zálogforgatmányos a váltókötelezettekkel szemben a váltóból eredő valamennyi jogot gyakorolhatja.
Alaptalanul sérelmezte a II. r. alperes, hogy a elsőfokú bíróság a váltó kifizetésével egyidejűleg nem kötelezte a felperest a nyugtázott váltó kiadására. A Vár. 39. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetésre kötelezett a fizetés ellenében a váltóbirtokos által nyugtázott váltó kiadását követelheti. Fizetés esetére a nyugtázott váltó kiadását a jogszabály írja elő, erről az elsőfokú bíróságnak külön rendelkeznie nem kellett. Nem merült fel arra nézve adat, hogy a felperes - a fizetéskor - a váltó kiadása elől el kívánna zárkózni.
Alappal sérelmezte a II. r. alperes az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegét. A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az elsőfokú bírósági eljárásban a bíróság polgári peres ügyben legalább 1000 Ft, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő ügyvédi munkadíjat állapíthat meg. A jogszabály összegszerűen nem korlátozza a felső díjhatárt, ennek hiányában a bíróságnak nincs viszonyítási alapja. Az esetek többségében a perértéktől függően megítélhető munkadíj nyilvánvalóan nem állna arányban azzal a munkával, ami a jogi képviselet ellátásával szokásosan felmerül, és nem lenne arányban azokkal a keresetekkel szemben sem, amelyet a közfelfogás az adott vagy hasonló tevékenység ellenértékeként indokoltnak tart. Az ügyvédi munkadíj megállapítása során ezért a pertárgy értékéből kell ugyan kiindulni, de nem hagyható figyelmen kívül a képviselet ellátása érdekében kifejtett tevékenység sem.
Az elsőfokú bíróság a perbeli esetben nem értékelte kellő súllyal, hogy a felperes képviselőjének a felkészülés során a tevékenysége csupán a váltó, mint okirat tanulmányozására terjedt ki, kiterjedt, bonyolult munkát a felkészülés nem igényelt. A perköltség megállapításánál figyelembe kellett venni azt is, hogy a II. r. alperes védekezése a kamat kezdő időpontja tekintetében alapos volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a pertárgy értékét, a képviselet ellátása során kifejtett ügyvédi tevékenységet, valamint a II. r. alperes részbeni pernyertességét is figyelembe véve a II. r. alperes által a I. r. alperessel egyetemlegesen fizetendő ügyvédi munkadíj összegét 500 000 Ft-ban határozta meg.
A váltótartozás kifizetéséért felelős kötelezettek között a Vár. 47. §-ának (1) bekezdésében írt egyetemleges fizetési kötelezettségük ellenére sem jött létre a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaság. Tény, hogy a váltó kiállítója, forgatói és kezesei mindannyian a váltó teljes összegéért felelősek, mégis a fizetésre - a köztük fennálló jogviszony sajátos természete folytán - mindegyikükre nézve külön-külön fennálló feltételek bekövetkezése esetében kötelesek. Ebből következik, hogy közös kötelezettségük nem azonos a polgári jogi egyetemlegességgel. Bár a váltóbirtokosnak jogában áll mindegyikük ellen fellépni, de mindig csak olyan feltételekkel és olyan mértékben, ahogyan azt a váltójog mindegyik kötelezettre megállapítja. Az őket megillető kifogásolási jog is különböző, az egyes váltókötelezettekkel szemben indított kereset alapján hozott döntés a többi kötelezettre a perben való részvétel nélkül nem hat ki. Ehhez képest a II. r. alperes által előterjesztett fellebbezés az I. r. alperes által elmulasztott fellebbezést nem pótolja, a II. r. alperes fellebbezése az I. r. alperes fizetési kötelezettségének mértékére kihatással nincsen.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, és a II. r. alperes által fizetendő váltókamat kezdő időpontját 1993. október 22. napjában, az általa a felperes részére az I. r. alperessel egyetemlegesen fizetendő ügyvédi munkadíj összegét pedig 500 000 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Gf. I. 31 737/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás