KK BH 1994/393
KK BH 1994/393
1994.07.01.
I. Az állam, illetőleg az önkormányzat a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát; ez a rendelkezés az egyszerűsített terv alapján hozott határozatra is vonatkozik, függetlenül attól, hogy a tulajdonos változását az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték-e [1976. évi 24. tvr. 6. §; Ptk. 116. § (1) bek.].
II. A kisajátítási határozat felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perben a tulajdonos fél (alperes) nem lehet [Pp. 327. § (2) bek.].
A közúti igazgatóság felperes a főút korrekciójára 1984. március 20-án a városi tanács vb. igazgatási osztályánál kisajátítási eljárást kezdeményezett. A közigazgatási hatóság 1984. augusztus 31-én tárgyalást tartott, melyen a kisajátítással érintett ingatlanok kezelőivel, tulajdonosaival a felperes egyezséget kötött, és megegyeztek a kezelői, valamint a földhasználati jog átadásában is. A felperes az ingatlanrészeket birtokba vette, és a tulajdonosok a kerítéseket áthelyezték. A kisajátítás tárgyában a városi tanács igazgatási osztálya egyszerűsített terv alapján 1986. szeptember 10-én határozatot hozott, a határozat jogerőre emelkedett. A felperes a kártalanítási összegeket átutalta.
A felperes 1992. évben kérte a köztársasági megbízott I. r. alperestől a városi tanács igazgatási osztálya határozatának kiegészítését és módosítását, mivel a kivitelezés során egyes kisajátítást szenvedőktől több területet vettek igénybe, mint amennyire a kisajátítási határozat vonatkozott, másoktól pedig kevesebbet. A kisajátítással érintett ingatlanok Cs., Csi., Sz. és H. községek területén találhatók.
Az I. r. alperes a felperes kérelmét új kisajátítási kérelemnek tekintette és határozatában a Cs., Csi. és Sz. községek területén lévő ingatlanokra vonatkozó kérelmet elutasította. Az indokolás szerint a jogszabályok változására tekintettel a felperes az 1986. évi kisajátítási határozat módosítását és kiegészítését hat év elteltével már nem kérheti.
A felperes kereseti kérelme alapján az elsőfokú bíróság az I. r. alperes határozatát a Cs., Csi. és Sz. községekben lévő ingatlanokat érintően hatályon kívül helyezte, és e körben az I. r. alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás rámutat, hogy a felperest mulasztást terheli abban a vonatkozásban, hogy a munkálatok befejezését követően egy éven belül a tényleges állapotoknak megfelelő tervet nem nyújtotta be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti. Mivel a birtokba vett ingatlanrészek tulajdonjogának átvezetésére még nem került sor, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási eljárás keretében van lehetőség arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a tényleges állapotnak megfelelő tulajdoni részek kerüljenek.
Az ítélet indokolása szerint azoknál az ingatlanoknál, ahol csupán korrekcióról van szó, a jogszabályváltozás okozta joghézagra tekintettel a megfelelő gyakorlat az lehet, ha a közigazgatási hatóság az egyszerűsített terv alapján készült kisajátítási határozatot módosítja, vagy kiegészíti.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint, mivel a Cs., Csi. és Sz. községek területén található ingatlanok vonatkozásában egyszerűsített kisajátítási eljárásra került sor, a felperes tulajdonjogának bejegyzésére nem volt jogszerű lehetőség. Ezért helyesen járt el a földhivatal, amikor a megkeresés ellenére a felperes tulajdonjogát nem jegyezte be. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság és a felperes arra, hogy a kisajátítást kérő az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel szerez tulajdonjogot. A jogszabály értelmében ugyanis a kisajátítást kérő a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. Egyszerűsített kisajátítási határozattal azonban az indokolás értelmében tulajdonjogot szerezni nem lehet.
A megyei bíróság ítéletének indokolása felhívta a figyelmet arra is, hogy a jogszabályváltozásokra tekintettel már az új jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, így 1990. március 15-ét követően nincs mód egyszerűsített kisajátítási eljárás indítására és az így indult ügyekben hozott határozatok módosítására, illetve kiegészítésére sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben előadta, hogy az egyszerűsített kisajátítási határozat meghozatalával a közigazgatási hatóság függő jogi helyzetet hozott létre, amelyet mindenképpen rendezni kell. Álláspontja szerint a jogerős egyszerűsített kisajátítási határozattal, ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is megszerezte a magyar állam javára is tulajdonjogot, ezért igényt tarthat arra, hogy ezt az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. A felperes felhívta a figyelmet arra is, hogy a tisztázatlan jogi helyzet rendezéséhez nyomós érdeke fűződik.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.) végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendeletnek a közigazgatási alaphatározat meghozatalakor még hatályban lévő rendelkezése értelmében közút, vasút és nyomvonalas vízi létesítmény, illetőleg repülőterek fel- és leszállópályájának építése (bővítése, szabályozása) céljára egyszerűsített terv alapján is lehet kisajátítást kérni. A meghozatal időpontjában hatályos 43. § (1) bekezdése szerint, ha közút, vasút vagy nyomvonalas vízi létesítmény, illetőleg repülőterek felés leszállópályájának építése (bővítése, szabályozása) céljára a kisajátítást egyszerűsített kisajátítási terv alapján kérték, a változásokat az ingatlan-nyilvántartásba nem kell bejegyezni. Erről a határozatban külön rendelkezni kell. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben említett esetben a kisajátítást kérő a munkálatok átadás-átvételétől számított egy éven belül köteles a tényleges állapotnak megfelelő kisajátítási tervet az igazgatási osztályhoz benyújtani: ez a kártalanításra vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából új kisajátítási kérelemnek minősül. A (3) bekezdés értelmében, ha a benyújtott kisajátítási terv szerint további területek kisajátítása, vagy kisajátított területek visszaadása szükséges, az igazgatási osztály a határozatot kiegészíti, vagy módosítja. A visszaadott terület elfogadása kötelező, kivéve, ha a Ktvr. 5. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye. A (4) bekezdés szerint a kisajátított terület egyötödét meg nem haladó visszaadott területért kifizetett kártalanítási összeg visszafizetését a kisajátítást kérő nem követelheti. Az (5) bekezdés alapján a jogerős határozatot a kisajátítási terv egy példányával együtt - a változásoknak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése céljából - meg kell küldeni a földhivatalnak.
A 44/1990. (III. 13.) MT rendelet a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet idézett szakaszait módosította, és ennek alapján a 43. § helyébe a következő rendelkezés lépett: A közút, vasút vagy nyomvonalas vízi létesítmény, illetve repülőtér fel- és leszállópályájának építése esetén a kisajátított ingatlan egyötödét meg nem haladó visszaadott területért a kisajátítást kérő nem követelheti a kifizetett kártalanítási összeg visszafizetését.
A Ktvr.-nek - az 1991. évi XX. tv. 53. §-a által megállapított - 6. §-a értelmében az állam, illetőleg az önkormányzat - ha e törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg.
A Ktvr. 23. §-a szerint meghatározott feltételek fennállása esetén a kisajátítást kérő kérheti a jogerős kisajátítási határozat visszavonását és módosítását.
A Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján, ha az ingatlan tulajdonosa a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.
A Ptk. 120. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes a kisajátítást egyszerűsített kisajátítási terv alapján kérte és a közigazgatási hatóság e terv alapján hozott jogerős határozatot. A per eldöntése szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy az egyszerűsített terv alapján hozott jogerős határozattal a felperes tulajdonjogot szerzett-e vagy sem, tekintettel arra is, hogy a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. A Ktvr. 6. §-a értelmében az állam, illetve az önkormányzat a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát megszerzi. Az adott esetben - az egyszerűsített terv alapján hozott jogerős határozattal - az állam az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül tulajdonjogot szerzett. A tulajdonos a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. Téves tehát az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában szereplő megállapítás, amely szerint a tulajdonjogot ilyen esetben az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti.
Ugyancsak téves a megyei bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az egyszerűsített kisajátítási határozat meghozatalával függő jogi helyzet jött létre. A perbeli esetben a tulajdonszerzés bekövetkezett, amelynek bejegyeztetésére dologi jogi igénye van a felperesnek.
A 44/1990. (III. 13.) MT rendelet a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 43. §-át valóban módosította és így az egyszerűsített terv alapján lefolytatott kisajátítási eljárásra vonatkozó szabályok már nincsenek hatályban. A Vhr. jelenleg is hatályban lévő 43. §-a utal a korábbi jogi lehetőségre, hiszen kimondja, hogy a kisajátított ingatlan egyötödét meg nem haladó visszaadott területért a kisajátítást kérő nem követelheti a kifizetett kártalanítási összeg visszafizetését. E szabályból az következik, hogy - a lényeges változtatások ellenére is - lehetőség van az ingatlan visszaadására, ezt a lehetőséget a módosítás nem szüntette meg.
A Ktvr. hatályos rendelkezései továbbra is lehetővé teszik a jogerős kisajátítási határozat vagy módosítását megfelelő feltételek fennállása esetén. A perbeli esetekben a Ktvr. 23. §-ában írt feltételek nem állnak fenn, azonban a jogalkotó a visszavonás vagy módosítás lehetőségét nem kívánta megszüntetni.
A jogszabályok módosításából adódó speciális körülményeket a jogvita elbírálásánál figyelembe kell venni, és gondoskodni kell a rendezetlen jogi helyzet megoldásáról. A jogbiztonság és a peres felek érdeke is megköveteli, hogy a félbehagyott kisajátítási eljárást befejezzék. Mindenekelőtt közigazgatási határozat meghozatalával gondoskodni kell a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetéséről. A végleges terv alapján gondoskodni kell a ki nem sajátított ingatlanok (ingatlanrészek) kisajátításáról, illetőleg a kisajátítottak visszaadásáról.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a tulajdonosok alperesként állnak a perben, noha erre a Polgári perrendtartás nem ad lehetőséget és ez a jogi megoldás ellentétes a kisajátítási per (a közigazgatási per) természetével.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 445/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás