BK BH 1994/404
BK BH 1994/404
1994.08.01.
Az előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést megvalósító fiatalkorúval szemben a törvényi büntetési tétel legmagasabb mértékét megközelítő szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 108. §, 110. § (2) bek. a) pont, 166. § (2) bek. a), b) és d) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a fk. I. r. vádlott bűnösségét előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 9 év 6 hó fiatalkorúak börtönére és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított ítélet tényállása a következő.
A fk. I. r. vádlott - akit az özvegy édesanyja nevelt - baráti kapcsolatban állt a fk. II. r. vádlottal, valamint az azzal nemi kapcsolatban álló fk. III. r. vádlottal.
Az intézetből megszökött fk. III. r. vádlott említést tett az I. r. vádlott előtt, hogy a nagynénje - a 80 éves sértett - gazdag asszony, aki egyedül él a lakásában, igen jó anyagi körülmények között.
Az I. r. vádlott részletesen kikérdezte a III. r. vádlottat a sértett életkörülményeire és lakásviszonyaira nézve, és miután előzetesen kipuhatolta a sértett életviszonyait, elhatározta, hogy az idős sértettet a lakásán megöli, a pénzét és az értékeit pedig megszerzi.
A vádbeli napon az egyedül élő sértettet a fk. I. r. vádlott az esti órákban felkereste, majd beszélgetés után a sértettet gázspray-vel szembefújta, az előzetesen magával vitt vésővel többször tarkón ütötte, és miután a sértett a földre esett, egy vászonkendőt nyomott a szájába, a nyaka köré tekert textilanyaggal pedig - miközben a mellére térdelt - megfojtotta. A sértett - aki számos (50 rb) külső testi sérülést szenvedett - az I. r. vádlott durva magatartása folytán, fulladás eredményeként a helyszínen meghalt.
A sértett megölése után az I. r. vádlott a lakásban érték után kutatott, 1300 forint készpénzt, kisebb értékű ékszereket és egyéb ingóságokat vett magához; a sértett ujjáról lehúzta az aranygyűrűket és másnap a II. r. és a III. r. vádlott segítségével megkísérelték az eltulajdonított ingóságok értékesítését, a bűnjelek egy részének a megsemmisítését, illetőleg elrejtését.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a fk. I. r. vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést, az I. r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.
Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást és az I. r. fk. vádlott elmeállapotának a vizsgálatát a tárgyalási szakban ismételten elrendelte, annak megállapítása érdekében, hogy a nyomozás során észleltekhez képest pszichés állapotában történt-e olyan változás, amely a vádlott beszámítási képességére kihatással lehet.
Egyéb vonatkozásban is az elsőfokú bíróság az ügy helyes ténybeli és jogi megítélése szempontjából minden lényeges körülményt megvizsgált, az eljárás során bevont szakértők véleményeit értékelésének körébe vonta, a bizonyított tényekből a nem bizonyított tényekre a logika szabályai szerint vont le következtetést, és az egyes bizonyítékok bizonyító erejét illetően is részletesen teljesítette az indokolási kötelezettségét. Minthogy tehát a megállapított tényállás megalapozott, a Legfelsőbb Bíróság azt a felülbírálat szempontjából irányadónak tekintette.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a bűnösség megállapítása kérdésében az elsőfokú bíróság álláspontjával, és megalapozottnak találta azt a jogi következtetést is, hogy a vádlott ölési szándéka egyenes szándék volt.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a fk. I. r. vádlott emberölési cselekményét a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének a), b) és d) pontja szerinti előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntetteként minősítette.
Az előre kitervelt elkövetés alapfeltételét képező egyenes szándék nyilvánvaló, ennek fennforgását a védelem sem vitatta. Az elkövetést megelőzően több mint egy hónappal, amikor az I. r. vádlott megtudta a III. r. vádlottól, hogy annak nagynénje egyedül és jó anyagi körülmények között élő idős asszony, részletesen megtudakolta a sértett lakás és életkörülményeit, több esetben megszemlélte a házat, ahol a sértett lakott, felderítette, hányadik emeleten, melyik lakásban él, vagyis végigvezethető az a pszichés folyamat, amely kialakította és megérlelte az I. r. vádlottban a sértett megölésének tervét.
Az elkövetés időpontjának gondos kiválasztása; a sértett védekezésre képtelenné tétele érdekében a gázspray és az emberölésre alkalmas eszköz - a véső - magához vétele; a lakásba való bejutás érdekében az önvédelmi szervezet igazolványának előzetes magához vétele és felhasználása; a tényállásszerű ölési cselekménynek a korábbi elhatározásnak megfelelő tervszerű véghezvitele; a sértett megölése után a lakásnak az értékek megszerzése végett történt átkutatása; a már halott sértett ujjáról az aranygyűrűk lehúzása; a sértett személyi igazolványának elvétele; az elkövetést követően a bűnjelek egy részének céltudatos megsemmisítése, illetőleg elrejtése; a társai részéről az esetleges alibi igazolásának a biztosítása: mind arra utal, hogy a fk. I. r. vádlott előre átgondolta az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját, felmérte a végrehajtást akadályozó, illetve segítő tényezőket, az egyes részleteket gondosan számba vette, viszonylag hosszabb időn át fontolgatta a tervszerű és céltudatos végrehajtási magatartás módját, melyek arra utalnak, hogy az elkövető tudatában is nyomon követhető az ölési cselekmény tervszerű fontolgatása.
A védelem álláspontjától eltérően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az előre kiterveltség megállapítását nem zárja ki az sem, hogy az értékek elszállítása érdekében a vádlott nem vitt magával semmiféle eszközt, valamint, hogy a vérrel szennyezett ruházatban hagyta el a házat és ment a lakására, kitéve ezzel önmagát a leleplezés veszélyének. Az iratokból megállapíthatóan ugyanis egyrészt a vádlott az eltulajdonított dolgok elszállítására alkalmas táskát a helyszínen is talált, másfelől pedig a sértett lakása és a vádlott lakása közötti távolság nem volt jelentős, éjjel fél 11 tájban a sötétség miatt pedig a véres ruházat a gyér forgalmú utcákban aligha volt észlelhető.
Mindezekre tekintettel az előre kiterveltség megállapítását támadó védelmi érvelések alaptalannak bizonyultak. Abban a kérdésben is helyesen foglalt állást az első fokon eljárt bíróság, hogy a fk. I. r. vádlott alapvetően közvetlen anyagi haszonszerzés érdekében valósította meg az ölési cselekményt. Ennek a minősítő körülménynek a megállapítását nem zárja ki az, hogy a sértett pénzének a megszerzésén kívül az akaratelhatározás kialakulásában szerepet játszott az az ellenszenv is, amelyet a fk. I. r. vádlottnál a III. r. vádlott valótlan közlése alakított ki, nevezetesen, hogy úgy tudta, a sértett korábban a III. r. vádlottat hasba rúgta, és ezzel összefüggésben nála a vetélés is bekövetkezett.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során megnyugtató módon tisztázta, hogy az fk. I. r. vádlottnak az elkövetéskor nem volt pénze és az élelmiszer is fogytán volt a lakásban. A jogellenes pénzszerzés különböző módozataiban kialakult terve már korábban is felmerült benne, tervezgette rablási cselekmény véghezvitelét is, amelyről barátai és ismerősei előtt is nyilatkozott. A sértett személyére éppen azért esett a választása, mivel az - a III. r. vádlott közlése szerint - igen jó anyagi körülmények között élt.
A fk. I. r. vádlott közvetlenül a sértett lakására való elindulását megelőzően a III. r. vádlott előtt egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy megszerzi az idős asszony pénzét. Az ölési cselekmény végrehajtása után az I. r. vádlott azonnal pénz és egyéb értékek felkutatásához látott, a lakásnak szinte minden részét átvizsgálta, majd eltávozása előtt még a halott asszony aranygyűrűit is lehúzta annak ujjáról. A sértett lakásán megtalált, jelentéktelen mennyiségű pénzt nyomban a hazaérkezése után a barátaival együtt élelmiszervásárlásra fordította, másnap pedig a társaival az elhozott egyéb eltulajdonított dolog értékesítését kísérelte meg. Mindez arra utal, hogy az I. r. vádlott az emberölési cselekményt alapvetően az anyagi haszonszerzés végett valósította meg.
A cselekménynek különös kegyetlenséggel történt véghezvitelét a helyszínelés során feltárt objektív adatok, valamint a boncjegyzőkönyv adatai is egyértelműen igazolják. A sértett testén észlelt mintegy 50 külsérelmi nyom, valamint azok a súlyos belső sérülések, amelyeket a sértett elszenvedett, arra utal, hogy a vádlott az emberölési cselekmény elkövetése során az eszközöket is váltogatta, vésővel bántalmazta először a sértettet, majd a légzőnyílást eltömítette, végül a szándékolt eredmény biztonságos elérése érdekében még egy rongydarabbal meg is fojtotta. Mindez arra utal, hogy a fk. I. r. vádlott a cselekményt az átlagosat lényegesen meghaladó rendkívüli embertelenséggel, brutalitással és gátlástalansággal valósította meg. A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az elsőfokú bíróság helyesen értékelte súlyosító körülményként, hogy az I. r. vádlott emberölési cselekménye három oknál fogva is a legsúlyosabb jogi minősítés alá esik, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság további súlyosító körülményként tekintette az ilyen jellegű, anyagi motivációjú, élet elleni bűncselekmények helyi és országos elszaporodottságát.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett az enyhítő körülmények értékelése során sem, és bár a felnőtt életkorú vádlottak esetében a pszichopathiás személyiségszerkezet általában enyhítő körülményként nem jön figyelembe, az adott esetben azonban a még kialakulatlan, fiatalkorú vádlottnál ennek enyhítő körülményként történt értékelése nem kifogásolható. Helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság az időmúlást és kisebb nyomatékkal a vádlott beismerését. A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyát kiemelkedő jelentőségűnek ítélte meg és a 80 éves, fizikailag is gyengébb, törődött sértett sérelmére, brutális kegyetlenséggel véghezvitt cselekmény társadalomra veszélyességét az elsőfokú bíróságtól némileg eltérően ítélte meg.
A fk. vádlott esetében a törvényben megállapított büntetési keret 1 naptól 15 évig terjedő szabadságvesztés, és a többszörösen is a legsúlyosabb minősítés alá eső, rendkívül súlyos élet elleni bűncselekményt elkövető I. r. vádlottal szemben csak súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabásától látta a büntetés célját elérhetőnek.
Mindezekre tekintettel a szabadságvesztés tartamát 11 év fiatalkorúak börtönére, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 6 évre súlyosította. (Legf. Bír. Bf. III. 1553/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás