PK BH 1994/407
PK BH 1994/407
1994.08.01.
Csak együttesen hasznosítható számítógépi alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 305. § (1) bek., 306. § (3) bek., 319. § (3) bek., 320. §, 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 625 000 forint megfizetésére kötelezte a felperes javára, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában megállapította: az alperes az 1991. március 13-án írásba foglalt szerződés értelmében az általa kifejlesztett és a szerződésben részletezett hat számítógépi alrendszert volt köteles a felperes szervezetére és a gépi berendezéseire adaptálni. Az alperes az első alrendszert 1991. április 29-én a felperesnek átadta, és ezért 625 000 forint ellenértéket kapott. A többi alrendszert az alperes 1991. szeptember 10-én felhasználói dokumentáció nélkül adta át, azokat a felperes hasznosítani nem tudta. Az alperes az alrendszerek hibáinak kijavítását a teljes ellenszolgáltatás kifizetésétől tette függővé, és miután a felperes azt megtagadta, ezért az alperes valamennyi alrendszer üzemeltetését meghiúsító utasítássorozatot épített be a programba.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes hibás teljesítése miatt a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga, és a már teljesített ellenérték visszatérítését a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján megalapozottan igényelte. A jogszerűen gyakorolt elállási jog a szerződést felbontotta, ezért az alperes nem tarthatott igényt további ellenszolgáltatás kifizetésére. A viszontkeresetet ezért az elsőfokú bíróság elutasította.
Az első fokú ítélet ellen, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a viszontkeresetének való helytadás érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást és emiatt téves jogi következtetésre jutott. A szerződést ugyanis teljesítette, és ezért jogosult a szerződésben kikötött ellenszolgáltatásra. Az első alrendszerrel kapcsolatban a felperes minőségi kifogást nem tett, ezért nem volt alapja az ezzel kapcsolatban kifizetett ellenérték visszakövetelésének. Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy az alrendszerek (a szerződés tartalmából is kitűnően) önállóan is hasznosíthatók, ezért az első alrendszer működőképességét nem érintette a többi alrendszer szolgáltatásának minősége.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
A szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk a szerzői jogi törvény védelme alatt állnak. Az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 3. §-a értelmében azokban a kérdésekben, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes az Szjt. hatálya alá tartozó számítógépi programot vállalt szolgáltatni a felperes részére, ezért az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes által érvényesített szavatossági igényre (az Szjt. eltérő rendelkezése hiányában) a Ptk. szabályai az irányadók.
A felperesnek a szerződéskötéssel elérni kívánt célja az volt, hogy tevékenységének és szervezetének számítógépes nyilvántartását az alperes az általa kifejlesztett szoftver (felperes körülményeire való) adaptálásával biztosítsa. Ennek érdekében a szerződésben külön-külön meghatározták az alperes által szolgáltatni vállalt alrendszereket, az ezekkel kapcsolatos ellenszolgáltatást és teljesítési határidőt. A szerződés tárgyának ilyen módon való meghatározásából azonban önmagában nem következett, hogy a felperes szerződéses érdekét egy-egy alrendszer szolgáltatása önállóan is kielégítette, és a szerződés teljesítése egy-egy alrendszer átadásával is megtörténhetett.
A elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő véleménye, valamint B. I. tanú vallomása igazolta azt a tényt, hogy a felperes a szerződésben megjelölt alrendszereket csak együttesen hasznosíthatta, szerződéses érdekeinek csak valamennyi alrendszer együttes működtetése felelt meg. Az alperes is egységesnek tekintette az alrendszereket, mert 1991 novemberében valamennyi alrendszer használatát meghiúsította egy tiltó program beépítésével.
Az elsőfokú bíróság ezért nem tévedett, amikor az alperes teljesítését egységesen bírálta el, és mind a hat alrendszerre vonatkozóan egységesen vizsgálta a felperes szerződéses érdekeinek teljesülését.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapította meg, hogy az alperes 1991. szeptember 10-i szolgáltatása nem felelt meg a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a felperes szerződéskötéssel elérni kívánt céljainak. Az alperes felhívás ellenére megtagadta az alrendszerek működőképessé tételét, sőt tiltó program beépítésével meghiúsította valamennyi, köztük az első alrendszer használatát is. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes hibásan teljesített [Ptk. 305. § (1) bekezdés], és a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga [Ptk. 306. § (3) bekezdés]. Ez az elállási jog pedig a szolgáltatások egysége folytán kiterjedt az első alrendszerre is.
Az elállás a Ptk. 320. §-a alapján a szerződést felbontotta és a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján a felperest megillette az általa kifizetett vételárrész visszatérítésére való jog. Ezen indokok következtében az alperes további ellenszolgáltatásra nem tarthatott igényt. Viszontkeresetének elutasítása ezért nem volt törvénysértő.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 123/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás